Ecetfa, Sajmeggy és Sóskaborbolya - fűszerezzünk velük!

Sóskaborbolya

A Berberis vulgaris cserje a mediterrániumban, Közép és Dél-Európában, Iránban, Kis -Ázsiában és Transzkaukáziában él, de nálunk is megtalálható az erdőszéleken vagy a sovány, meszes talajokon.

Sóskaborbolya virága

Sóskaborbolya termése

A parkokban és kertekben szoliterként, vagy sövénynek ültetjük. A sóskaborbolya 3 méterre is megnő, lombhullató cserje. Sűrű ágai tövisesek, levelei 1-3 cm hosszú, tojásdad alakúak és csomókban állnak. Szélük fogazott, sötétzöld, de ilyenkor ősszel sárgára vált. Tavasszal lecsüngő, fürtös virágzatokban nyílnak a kis sárga, finom illatú virágai.

A bogyótermése hosszúkás, korallpiros, a majdnem áttetsző húsban két mag található. A termés októberben érik, de jobb azután szüretelni, hogy megcsípte a dér, mert akkor lédúsabb a bogyó. Finom, savanykás az íze.

Hatóanyaga: A berberin, ezenkívül almasavat és más gyümölcssavakat, valamint C-vitamint is tartalmaz.

Elkészítése: A leszedett bogyókat árnyékban megszárítjuk, és hűvös helyen tároljuk. Használat előtt cukros vízbe áztatjuk, és tálaláskor különböző hús ételekre, - leginkább a rizsre szórjuk. Kellemes ízt és színt ad. A bogyó levének sűrítménye étvágygerjesztő hatású, citrom helyett is használható hal, szárnyas és húsételekhez, párolt zöldségekhez és salátákhoz.

Gyógyhatása: Vízzel és sok cukorral hígítva üdítőital készíthető belőle. Fogyasztása fokozza a szervezet ellenállóképességét megfázás esetén, és hatásos fejfájás ellen is.

Ecetfa

Az amerikai ecetfa, (Rhus typhina) néven ismert cserje a szömörcefélékhez tartozik. + méterre is megnő, Észak- Amerika keleti részén őshonos. Nálunk a kertekben és a parkokban népszerű, dísznövényként ültetik. A gyökérsarjakkal terjedő, szárazságtűrő és fényigényes növény lombhullató, lazán elágazó cserje.

Evcetfa virága

Ecetfa érett termése

Fiatal ágai gyapjasok, bársonyos tapintásúak. A hosszú, páratlanul szárnyalt levelek hossza elérheti a fél métert is, sötétzöld lombja ősszel lilásvörösre vált. A zöldes-sárgás virágok bugát alkotnak, a sötétvörös színű termésfürtök az ágak végén maradnak lombhullás után is, és a tél végéig díszítik a bokrot.

Elkészítése: A teljesen érett termést ősszel gyűjtsük be, és durván őröljük meg. A magok eltávolítása után megmarad a termés külső, fűszerként használható része. A fűszer kellemesen savanykás ízt ad az ételeknek. Az olajban, vag grillen sült halakra, szárnyashúsokra szórva pikáns és különleges lesz a sült. Ezen kívül salátákhoz és zöldségekhez, különösen a hagymához közkedvelt, a savanykás íz mellett még szép piros színt is ad az ételnek.

Sajmeggy

A Prunus mahaleb Közép és Dél-Európában, Kis- Ázsiában, Perzsiában, Irakban és Szíriában őshonos. A sziklás területeken, ritkás erdőkben él meg. Sűrűn elágazó cserje, vagy alacsony fa, magoncait gyakran meggy és cseresznyefajták alanyaként használják. A növény kamarin nevű alkaloidot tartalmaz, ettől kapja finom, mezővirág illatát. Fájából pipát készítenek. Levelei nyelesek, tojásdad alakúak, fogazott szélűek, 5 cm hosszúak. Édes illatú, fehér virágai kis fürtökben tavasszal nyílnak, tojásdad alakú, fekete kis bogyói vékony húsúak és keserűek. A csonthéjban azonban szív alakú, szalmasárga kis mag fejlődik. Ez a kis mag olajos és édeskés-kesernyés ízű, nagyon finom fűszer. Zamata jellegzetes. Ha szétrágjuk a magot, akkor hosszan tartó, kellemes íz marad utána a szánkban.

Sajmeggy termése

A Közel-Keleten a magokat mahaleb néven ismerik és közkedvelt fűszer.

A fűszer elkészítése:

A magokat megőrlik és liszttel keverik. Ez ad a kenyereknek, édes és sós süteményeknek különleges, finom illatot és ízt. (Kipróbáltuk, kicsit sok fűszert tettünk a pogácsa lisztjéhez, ezért fontos, hogy keveset adagoljunk: elég egy késhegynyi!) Fontos, hogy a magokat csak használat előtt kell megőrölni, ahogy a szemes borsot is. Tényleg nagyon finom ízt ad a tésztának!