-
Kőműves
-
Dolgozz szállodai programszervezőként napsütötte nyaralóhelyeken
-
Munkaügyi, Bér ügyintéző
-
sofőr
-
Minőségbiztosítási munkatárs/Minőségellenőr
-
gipszkartonozás, szárazépítés
-
takarító
-
TIG hegesztők
2024. 11. 21
-
Lakáshitel Értékesítési Tanácsadó | Veszprém
2024. 12. 21
-
RTR Trainee - Supply Chain team
2024. 12. 21
-
Team Leader - General Ledger and Riporting
2024. 12. 21
-
AI Application Support Specialist
2024. 12. 21
-
Startegic Purchaser
2024. 12. 21
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
Nem mindegyik fagytűrő fenyő télálló
Magyarországon az éves legalacsonyabb hőmérsékletek átlagának országos középértéke -16°C. Az a fenyő, amely ez alatt sem károsodik az teljesen télálló. Amelyik ezt az értéket még jól viseli, de ez alatt már károsodik, azt fagyérzékenynek nevezzük. Az a fenyő, amely -10-12 °C-on már károdosik, nem tekinthető hazánkban télállónak, csak a szerencsének köszönheti, ha egy-egy enyhe telet átvészel.
A mai hazai fenyőkínálatban minden kategóriából (teljesen télálló, fagyérzékeny, nem télálló) bőven előfordulnak fajok és fajták. Egy fajon belül fajtánként is változik a fagytűrés, valamint egy adott fenyőfaj magvaiból kelt magoncok is jelentős egyedi különbségeket mutathatnak e tekintetben.
Mexikói eredetű fenyők is lehetnek télállók
A fenyőfajok fagytűrése természetesen összefüggést mutat az adott faj természetes elterjedési területének éghajlatával, de ez az összefüggés gyakran nem túl szoros. Például Mexikó hegyvidékeinek fenyői sok esetben sokkal nagyobb fagytűrést mutatnak, mint amilyen mértékű fagyot a jelenlegi élőhelyükön el kell viselniük. Így van ez sok dél-kínai és tajvani fenyőfajjal is. Ennek vegetációtörténeti okai vannak.
Szárazságtűrők, de meghálálják a locsolást
Az a fenyő szárazságtűrő, amely hosszabb nyári szárazságot is károsodás nélkül kibír. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek a szárazságtűrő fenyők igényelnék is a vízhiányt, sőt nagyon szépen fejlődnek nedves körülmények közt.
A legtöbb fenyő a közhiedelemmel ellentétben igen jó szárazságtűrő. A lombhullató cserjék és fák gyakrabban károsodnak a szárazságtól, mint a fenyők. A 2003-as "megaaszály"-ban például, az öntözetlen kertem több lombhullató cserjéje elpusztult, de 300 különböző fenyőmből csupán két törpe lucfenyő fajta egyes példányai száradtak ki.
Mért tartjuk a fenyőket vízigényesebbnek, mint a lombos fákat és cserjéket? |
Talán azért, mert sokszor kiszáradásnak vélnek a fenyőknél olyan eseményeket, amelyeket valójában nem a szárazság okozott. Valamint azért is, mert a Kárpát-medencét körülölelő hűvös, nedves klímájú hegyvidékek bővelkednek fenyvesekben és ez a nedvességigényesség képzetét erősíti.
Itt szeretném eloszlatni azt a tévhitet, miszerint egy-egy növényfaj a természetben ott fordul elő, ahol számára a legkedvezőbbek a körülmények, azaz a természetes előfordulási hely éghajlati és talajadottságai megmutatják, hogy az adott növényfaj mit szeret a legjobban. Ebből a tévhitből nagyon sok szakmai, szakirodalmi tévedés származik, amikor is egy növény igényeit egyenesen levezetik származási helyének adottságaiból. Ezzel szemben az az igazság, hogy egy-egy faj ott fordul elő a természetben, ahol az azonos helyért folytatott harcban a vele versengő egyéb fajok közt az adott faj győzedelmeskedik, de nagyon gyakran, sőt rendszerint ez a hely nem nyújt optimális környezeti feltételeket számára, hanem csak arról van szó, hogy az adott faj tűri legjobban a hely adottságait a helyben szóba jöhető fajok közül. |
Az adott faj optimális életfeltételei rendszerint csak ápolt, kerti körülmények közt derülhetnek ki. Például az arizonai ciprus (Cupressus arizonica) az eredeti termőhelyén félsivatagi körülmények közt él, de ennek ellenére nem igényli a szárazságot, csodálatosan érzi magát, és hatalmasra megnő öntözött kerti körülmények közt hazánkban is.
Kertünk talajminősége az egyik legfontosabb jóléti tényező
A fenyők alapvetően a savanyú, mészben szegény talajokat kedvelik. Valamennyi jól érzi magát ilyen helyen, függetlenül attól, hogy homokos, vályogos vagy agyagos szerkezetű talajról van-e szó. A fenyők egy része eltűri a talaj magas mésztartalmát és lúgos kémhatását (pl. ezüstfenyő, feketefenyő, keleti tuja, nyugati tuja, tiszafa stb.), de nem igényli azt.
Ez az alapvető oka annak, hogy a Nyugat-Dunántúlon járva (ahol gyakori a savanyú talaj) sokkal több szép örökzöldet és fenyőt láthatunk, mint az ország középső és keleti részén. Sokan azt hiszik, hogy a több csapadék az oka ennek a különbségnek, de nem. Ugyanis, ahol a középső vagy keleti országrészben kisebb savanyú talajfolt fordul elő, rögtön több szép fenyő bukkan elő a kevesebb csapadék dacára, és a nyugati végeken is hipp-hopp kiüresedik a táj fenyők szempontjából ott, ahol meszes talajfolt jelentkezik.
A mészen kívül még a pangó vizet sem szeretik a fenyők, ezért vízállásos területen, vagy időszakosan elöntött ártereken csak sínylődnek.
Összességében elmondható, hogy hazánk éghajlata sokféle fenyő megtelepítésére alkalmas, klímánk területi különbségei nem olyan nagyok, hogy ez tájanként jelentős különbséget okozzon e tekintetben. A talajviszonyokban viszont nagyon jelentősek a különbségek, akár kis távolságon belül is. (pl. Szombathelyen a leggyakoribb mésztartalom 0,4% , Győrött vagy Budapesten 8,0 % tehát a különbség hússzoros). Ezért inkább a talajadottságok a felelősek a területi különbségekért a fenyők telepíthetőségének tekintetében.