Félárnyékos helyek lomblevelű örökzöldjei a mahóniák. Összetett leveleik, sárga virágzatuk, kékes bogyóik, őszi lombszínük teszik szinte egész évben mutatóssá őket. Talán a legszívósabb lomblevelű örökzöldek, bár a rozsda, levélfoltosság, borbolyafélék levéldarazsa megtámadhatják őket.
A mahóniák bemutatása, gondozása
A borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozó mahónia (Mahonia) nemzetségbe tövistelen hajtású, örökzöld cserjék tartoznak. Páratlanul szárnyalt, bőrnemű tapintásúak, örökzöld, fogazott levélkéi többnyire szúrósak. A borbolyáéhoz hasonlóan fürtökben fejlődő virágaik sárgák. Termésük bogyó. Mintegy 70 fajuk ismert. A nálunk telepítettek képviselői két nagy csoportba sorolhatók: az észak-amerikai és a kelet-ázsiai fajok csoportjába. Ellenségeik a rozsda, a levélfoltosság, a borbolyafélék levéldarazsa.
Félárnyékos helyek lomblevelű örökzöldjei a mahóniák. Általában mahóniaként a kerti mahóniát és kúszó rokonát, a kúszó mahóniát szoktuk emlegetni. A 19 századi kastélyparkok, temetőkertek elmaradhatatlan cserjéi. Azonban a betelepített mahóniák hajlamosak a kivadulásra, és a lomhullató erdők védelmében, a fák alatti cserjeszintben szaporodnak el, bár edzettségük a lomhullató cserjékével vetekszik. Ezért is vadultak ki. Edzettségük az oka annak, hogy nem igényelnek különösebben téli védelmet, sok más lomblevelű örökzölddel ellentétben.
terméses mahónia
A kivadulásból adódóan sok átmeneti természetes hibrid jött létre, és manapság ember legyen a talpán, aki a kerti mahónia néven forgalmazott magcsemetékre rá meri mondani, hogy annak lemenői között biztosan nem volt kúszó mahónia. Az egyöntetűséget új magyar fajták nemesítésével törekszenek kialakítani. Manapság forgalomba kerülnek nyugat európai fajták is.
Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk, a fajtákat pedig augusztusi vagy szeptemberi félfás dugványozással. A tarackoló fajok, illetve fajták tőosztással is jól szaporíthatók.
Kerti mahónia
A kerti mahónia (Mahonia aquifolium) Észak-Amerika nyugati részén őshonos. 1–1,5 méter magas, bokros növekedésű, de nem tarackol. Összetett levelei 7–9 tagúak, fénylő sötétzöldek és ősszel a napon megpirosodnak. Áprilisban nyílnak sárga, illatos virágú tömött virágfürtjei. Termése hamvas kékesfekete bogyó. Talajban nem válogat, szinte minden talajon megél. A városi klímát is jól tűri.
Hátránya, hogy lisztharmatra és rozsdabetegségre érzékeny. Metszése nem szükséges, de a metszés nem árt neki. Ha metszésre kerül a sor, a beteg, elfagyott ágakat kora tavasszal metszhetjük le. A felnyurgult, elöregedett növények számára a metszés időpontja kora nyáron, az elvirágzás után javasolt. Formára is nyírhatjuk.
Nálunk gyakori mahónia fajták
A M. aquifolium ’Apollo’ alacsony (60 cm), széles bokrú, sok hajtású, dúsan virágzó cserje, megkülönböztető tulajdonsága a matt zöld levélszín. Télen a levelek bíboros színt öltenek. Értékes talajtakaró.
Magyar nemesítésű a Józsa Miklós által nemesített Mahonia aquifolium ‘Hillary’. 1 m magas, gyengén terjedő tövű. Hajtásai fakadáskor bronzvörösek. Dúsan virágzik. A gombás betegségekre nem érzékeny. Kiváló talajtakaró.
Forrás: Schmidt Gábor – Tóth Imre Kertészeti dendrológia;
Kúszó mahónia
Szintén Észak-Amerikából származik a Kúszó mahónia (Mahonia repens). Fél méternél alig magasabb, tarackolva terjed. Levelei matt zöldek, ősszel nem színeződnek. Egyéb tulajdonságai az előző fajéval megegyeznek. Talajtakarónak ültethetjük.
Keskeny levelű mahónia
A Keskeny levelű mahónia (Mahonia eurybracteata) alacsony termetű, lassan növő cserje. Közép- és Dél-Kínában honos. Kora tavasszal hozza ragyogó sárga virágait. Termése szürkés-kék bogyó.
A Mahonia eurybracteata subsp.ganpinensis ‘Soft Caress’ jelentősen eltér az eddig ismert fajtáktól. Páfrányszerű megjelenésű összetett levelei nem szúrósak, ami azt jelenti, hogy nem kell elkerülni, akár hozzánk is érhet kerti sétánk során. Kompakt megjelenése, lassú fejlődése lehetővé teszi, hogy dézsás növényként tartsuk. Illatos virágaiból ősszel ezüstöskék bogyók fejlődnek. Egész évben dekoratív! 2013-ban a Chelsea-i Virágkiállításon elnyerte az év növénye címet. Napra, félárnyékba való. Minden második évben a talajszintig megmetszhetjük. Tövét mulccsal takarhatjuk.
Forrás: http://www.crocus.co.uk/
http://kertlap.hu/
