Miért rezegnek a nyárfák (Populus tremula)? - 1. rész

A rezgő nyárfa (Populus tremula) bemutatása

Mindegyikük lombhullató, kedvelik a nedves talajt, de nem szeretik az álló vizet, főképp folyók partjain találhatóak meg, de alkalmazkodtak a füstös városokhoz is. Mivel gyorsan nőnek, védőfalként használhatóak, széles, remegő leveleik feldíszítik, és vidám hangulatúvá teszik a fát.

A lombozat a legkisebb szellőre is megremeg. Ezt az állandó remegést a szokatlan hosszúság és a levélnyél lapos formája okozza, és bár mindegyik fajnál jelen van, a legjobban a rezgő nyár (Populus tremula) esetében figyelhető meg. Minden nyárfa kétlaki növény. A hím ivarú borvörös, hernyóalakú porzós barkák, melyek beborítják a csupasz fát, és áprilisban beszórják a földet, éppen annyira megragadóak, mint nyáron a női ivarú, összezsúfolt, gyapjas magfüzérek.

A nyár fája puha, világos, fehér vagy halványsárga, szárazon tartva tartós, törzse, akárcsak a többi gyorsan növekedő vízparti fa kérge, repedezett.

A nyárfa jellegzetességei a pelyhes hajtások, levélnyele hosszú, a levelek a hajtásokon szív alakúak, hegyesek, de nem fogazottak. Az ágakon található levelek kerekdedek, befele hajló fogazattal, fiatal korukban minden levél fonákja bársonyos, de idővel kisimul.

A rügyek kissé ragadósak, a női jellegű barkákban a virágok összezsúfoltak. A karéjos barkahéj fogazata szőrös, a két bibe két egyenesen álló részre osztódik, a hím ivarú barka hónaljában általában 8 porzó található.

A nyárfa nem egy nagyméretű fa, habár a Howard kastélynál, Yorkshire-ben feljegyeztek egy példányt, melynek magassága 40 m, egyet pedig a Bothwell kastélynál, Renfrewshire-ben, mely az ágak szétterjedésével 36 m volt. Ez utóbbi fa 80 éves volt, igaz a fajra nem jellemző a hosszú élet, az összes nyárfa fajra jellemző az elkorhadás, mivel a szél letépi az ágakat, és különböző rovarok is könnyen megtámadják. A fa öregedésével a vízszintes ágak lelógnak. A friss hajtások általában pirosas színűek, feltűnő barnás szőrzettel. A hajtások és a gyökérsarjak lehetnek fehéres deresek, de más fajokkal ellentétben soha nem bolyhosak.

Mint minden más fa, mely sok helyen megtalálható, a nyárfát is, annak ellenére, hogy nem tartják jó faanyagnak, nagyon sok mindenre felhasználják. Főképp Észak- és Kis-Ázsiában található meg, Oroszországban a Fehér tengertől a Kaukázusig nagyon elterjedt, Észak-Afrikában, Dél Európában egyaránt megtalálható, Írországban őshonos, az egészen északon található, Sutherland-ben is fellelhető.

Habár sok nyárfa féle létezik, a legtöbb vidéken két rokonfaj képviseli a nyárfát, a Populus tremuloides és a Populus grandidentata. A Populus graeca szintén amerikai faj. Kérgét cserzőanyagként használják, faanyagát pedig esztergályozásban és kádármunkában, de készítenek belőle facipőt és puskapor szenet is.

A nyárfa régebben nagyon értékes volt. V. Henrik idején megszavaztak egy olyan törvényt, mely szerint csakis nyílvessző készítésére használhatják fel, aki facipőt készített belőle 100 shilling büntetést kellett fizetnie. A törvény hatályban maradt I. Jakab uralkodásáig.

A hódok elsődleges táplálékforrása a nyárfa kérge, azt nyalogatják, de őzek, kecskék, juhok és marhák is a nyárfa leveleit szeretik a leginkább.