Színes levelű díszcserjékkel feldobhatjuk kertünket!

A színes levelű fák és cserjék, - ha ötletesen rendezzük el őket - különleges színhatással dobhatják fel kertünket.

Képzeljünk csak el egy fehér somot (Cornus alba `Elegantissima`) vagy egy fehérre meszelt házfal elé ültetett, sötétpiros levelű cserszömörcét (Cotinus coggygria `Royal Purple`)!

Azt szoktuk meg, hogy a növények levele általában zöld.

Honnan mégis ez a színpompás változatosság? Hogyan lehetséges, hogy a zöld levelű növényeken kívül sok tarka, színes levelű fajtával találkozhatunk?

Miért piros a növények levele?

A piros színért (mely esetenként kékes árnyalatra is válthat) a növények vörös színsejtjei, az antociánok felelősek, melyek már a fiatal levelekben is jelen vannak. A sárga színt a klorofill mellett megtalálható karotinoidok és a flavonoidok okozzák. Mindkét színanyag csoport tagjainak jelenléte kihajtáskor a klorofill védelmét szolgálja; megvédi azt az erős és hirtelen napsugárzástól. A leveleikben sok antociánt tartalmazó fák és cserjék ültetése ezért erősen napsütötte termőhelyre kifejezetten ajánlott.

A színanyagok képződését a fény szabályozza. Így érthető, hogy a tenyészidőszak során a rendelkezésre álló fény erősségével és a megvilágítottság hosszával együtt a levelek színanyag tartalma, azaz a levelek színének erőssége is változik. Például a félárnyékba vagy árnyékba

Hasonló jelenség játszódik le a sárgalevelű növények esetében is, melyek fiatal hajtásai kihajtáskor intenzív aranysárga színűek, majd később a megnövekedett klorofill koncentráció miatt zöldessé válnak (pl. a sárgalevelű hólyagvessző , a Physocarpus opulifolius `Luteus`).

A sárga színárnyalatú is tökéletes!

Érdekes csoportot alkotnak továbbá a tarka levelű fák és cserjék . Ezeknél a levél egyes részei zöldek, egyes részei pedig sárgán, fehéren pontozottak, csíkozottak vagy szegélyezettek (pl. Cornus alba `Spaethii`, Euonymus fortuneiAcer negundo `Flamingo` vagy a Weigela florida `Candida `Emerald`n Gold`). A fehér szín kialakulásáért egyes flavonderivátok felelősek. Az ilyen fajták leveleiben csak a zöld foltok tartalmaznak klorofillt, azaz a fotoszintézis is csak itt zajlik. Ennek ellenére az ilyen fajtáktól sem kell tartanunk: zöld levelű társaikhoz hasonlóan ezek is jól növekednek.

A tarka levelű fajták általában spontán rügymutációk révén alakulnak ki, melyeket aztán a szemfüles kertészek szemzéssel, oltással vagy dugványozással tovább szaporítanak.

Milyen színűek a színes cserjék télen?

A lassan elérkező őszi lombszíneződéskor egyes lomblevelű fák és cserjék a piros, sárga és narancssárga legkülönfélébb árnyalataiban pompáznak. Ebben az évszakban a növényi anyagcsere azon szakaszára kerül sor, mikor a keményítő, a fehérjék és a klorofill lebomlanak, valamint a növény törzsében, vesszőiben és gyökerében raktározódnak.

A levelekben jelen lévő sárga színanyagok ekkor válnak teljesen láthatóvá, a piros színanyagok pedig tovább képződnek. Az őszi lombszín erősségéért a levelek keményítőtartalma, valamint a nappali és éjszakai hőmérsékletkülönbség a felelős.

Egyes pikkelylevelű örökzöldekre (pl. Thuja orientalis, Thuja occidentalis) jellemző, hogy télen - különösen a napos oldalukon -, megbarnulnak. Ez a sárgás- vagy rozsdabarna színelváltozás részben a klorofill lebomlásának az oka, részben pedig annak következménye, hogy a klorofill bomlását (az erős közvetlen napsugárzás miatt) megakadályozandó antocián képződik a pikkelylevelekben. Ilyen esetben sincs ok aggodalomra, a télen betegnek hitt növények tavasszal újra kizöldülnek. Emellett léteznek már olyan fajták is, ahol a téli barnulás nem olyan intenzív (pl. Thuja occidentalis `Smaragd`).