Fenyőfélék és örökzöldek kiválasztása

Fenyőfélék és örökzöldek kiválasztása
Egy fa értékét nehéz pontosan meghatározni. Annyit persze meg lehet becsülni, hogy hány köbméternyi a fatörzs, mennyi a hasznosítható faanyag benne, de azt már aligha lehet számba venni, mennyi oxigént termel egy terebélyes fa, mennyi port köt meg, és különösen azt, hogy mekkora az esztétikai értéke.

Hasznos tanácsok az örökzöldek kiválasztásához

Mindez egyformán igaz a lombos és a tűlevelű fákra. Kertünk büszkeségei, a fenyőfélék igen változatos megjelenésűek. Többségüknek toboztermésük van, de számos faj termése bogyószerű (pl. tiszafa, boróka). Az örökzöldek vannak köztük túlsúlyban, de akad lombhullató is, amely ugyancsak dísze lehet kertünknek.

Természetesen az örökzöldek is váltják a leveleiket, de ez másképpen történik, mint a lombhullató fajoknál: nem egyszerre és nem ősszel hullanak le a régi levelek. Ahogy az örökzöld fa növekszik, a korona belsejébe, (azaz árnyékba) került levelek fokozatosan lehullanak. Helyüket a hajtások csúcsán és az új hajtásokon képződő friss zöld, élettel teli levelek veszik át. A fenyőfélék leveleinek színe is változik az évszakokkal. A tavaszi új hajtások élénk világoszöld színe nyárra érettebb, sötétebb lesz. A tujaféléken még szembetűnőbb ez a színváltozás: télen az egész lombozat barnás-rőtes árnyalatot vesz fel, majd tavasszal visszatér a zöld szín.

 

taxus-baccata-tiszafa
Tiszafa (Taxus baccata)

 

Különleges csoportot alkotnak a lombhullató fenyőfélék: a vörösfenyő, a páfrányfenyő és a mocsárciprus. Ezek a fajok ősszel egyszerre hullatják le leveleiket, és egészen tavaszig lombtalanok. Mint annyi más lombhullató fának, ezeknek a levelei is aranyszínűvé válnak, mielőtt lehullanának. Mind a három faj egyedei az évek során igen nagyra nőnek, ezért csak olyan kertekbe érdemes ültetni, őket ahol van elég helyük, hogy zavartalanul fejlődhessenek. Sorházak kiskertjébe nem valók, mert hamarosan túlterpeszkednének a kerthatárokon.

A várhatóan nagyra növő fák ültetése előtt mindig beszéljük meg a szomszéddal, nincs-e kifogása a majdani árnyék ellen. A meglévő és a kerítés fölött átnyúló ágú fát pedig nem illik megcsonkítani, legfeljebb közös megegyezéssel el lehet távolítani a leginkább zavaró ágat, vagy - ha több fa okozza a mély árnyékot - meg lehet gyezni a gyérítésben. Egyébként jogszabály is korlátozza, engedélyhez köti a nagy fák kivágását, és meghatározza a telekhatártól számított legkisebb ültetési távolságot.

Tisztában kell tehát lenni az ültetendő fa majdani méreteivel és kétség esetén érdemes szakemberrel megbeszélni a dolgot, vagy fellapozni a szakirodalmat. Mindez vonatkozik a fenyőfélékre is, amelyek igen kedvesen mutatnak a kertészeti árudákban, viszont később óriásokká nőhetnek. Ha néhány év elteltével már gyanítjuk, hogy a fenyőnk ki fogja nőni a helyét, akkor a fa öt-hat éves koráig még átültethetjük a kert tágasabb részébe.

Ezt a nem éppen könnyű műveletet a nyár végétől a tél elejéig tartó időszakra ütemezzük, amikor már lassabb a növény nedvkeringése (és még nem fagyott a talaj). A fenyőféléket lehetőleg ne szabad gyökeres állapotban ültessük, hanem nagy földlabdával.

 

picea-omorika-szerb-lucfenyo
Szerb lucfenyő (Picea omorika)

 

Fenyőink a kert bármely részén igen mutatósak lehetnek. Különösen télen tűnik ez szembe, amikor a lombhullatók kopaszak, színtelenek. Gondoljunk csak bele, hogy a mi éghajlatunkon ez az időszak több mint egy fél évig tart! Ám ne essünk túlzásba se: a kizárólag vagy túlnyomórészt örökzöldekből álló kert barátságtalan, rideg benyomást kelt. Minden szempontból előnyösebb a vegyes ültetés, ami azt jelenti, hogy egymás mellett kisebb csoportokat alakítunk ki örökzöld és lombhullató fajokból. A nagy lombos fák alá is ültethetünk tiszafákat, mert azok jól elviselik az árnyékos fekvést, és télen is megfelelő takarást nyújtanak. Szélesen terpeszkedő bokraik, sötétzöld lombjuk, piros terméseik megnyerő színfoltjai a kertnek, nem is szólva arról, hogy a terméshúsukat szívesen fogyasztják a madarak. Az utóbbin kívül azonban a növény többi része mérgező.

 

Jó tanács: Sajnos igen sok fát vágnak ki csupán azért, mert szépen, terebélyesen fejlődve valamelyik ága zavarja a kilátást vagy gátol valamilyen tevékenységet. Mielőtt kezet emelnénk egy fára, gondoljuk meg, nem volna-e elegendő eltávolítani egyik-másik alsó ágát, és hagyni, hogy tovább éljen?

 

A fenyők többsége alkalmas szoliternövénynek is. Szabad állásban dekoratív, széles lombozatú példányok fejlődhetnek. Például az igénytelen, szinte mindenütt megélő feketefenyő is mutatós szoliterré nevelhető. A fenyőkön egész éven át számos állat talál megfelelő élőhelyet. Sűrűjében rejtőznek, belőle táplálkoznak és táplálékot találnak benne, hiszen sok-sok rovar húzódik meg az ágak és a tűk között. Fagymentes időben a fenyők bármikor telepíthetők. Kertészeti áruházakban burkolt gyökerű példányokat vásároljunk. A cserepes karácsonyfát az ünnepek elmúltával kiültethetjük a kertbe (ne felejtsük el időnként meglocsolni, amíg a meleg szobában áll).

 

A legismertebb fenyőfélék és azok jellemzői >>

orokzold-kert

 

 

Forrás: Örökzöld Kert

Tekintse meg a könyvet könyváruházunkban >>

értékelés