-
Kőműves
-
Értékesítő
-
Minőségbiztosítási munkatárs/Minőségellenőr
-
takarító
-
Óvodapedagógus
-
Asszisztens
-
karbantartó
-
Teherautó / pótkocsi szerelő
2024. 11. 20
-
Eladó - Webshop Eladó / Ügyfélszolgálatos
2024. 11. 20
-
Cyber Security Intern
2024. 11. 20
-
Brand Marketing & Content Specialist (Részmunkaidős)
2024. 11. 21
-
Műszaki Szaktanácsadó / Értékesítő
2024. 11. 21
-
Műszaki Szaktanácsadó / Értékesítő
2024. 11. 21
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
Gyepesítsünk, de hogyan?
Sokan álmodoznak olyan pázsitról, melyet leginkább egy zöld bársonyhoz lehetne hasonlítani, míg másoknak az számít, hogy intenzíven használható és a gyakori taposást is elviselő, tágas gyepfelületük legyen, ahol nagy kerti partikat lehet rendezni, vagy épp a gyerekek rohangálhatnak szabadon. És szép számmal akadnak olyanok is, akik a lehető legkevesebb időt szeretnék kertjük gondozásával tölteni. Sokan szeretnek gyönyörködni a pázsitban elszórtan előbújó százszorszépekben, ibolyákban és más tavaszi virágokban, míg mások a hibátlan és egységesen zöld gyepért rajonganak. Miután eldöntöttük, hogy nekünk melyik típusra van szükségünk, utána érdemes kitalálni, hogy kertünk melyik részét gyepesítsük.
Ahogy a virágágyak, a cserjék és a fák esetében gondosan választjuk meg az ültetés helyét, úgy a gyepfelületek esetében is szükségesek a talajadottságok, a fény és nedvességviszonyok figyelembevétele. Sőt, talán még fontosabb is! Ha egy cserjénk vagy valamelyik virágunk nem érzi jól magát, a megfelelő időben kiássuk és átültetjük a neki kedvezőbb helyre. Azonban a gyep ilyen módon történő áttelepítése elképzelhetetlen, ezért fontos, hogy eleve csak a megfelelő helyen gyepesítsünk.
Angol gyep - legyen vagy ne legyen? >>
Megfelelő helyre gyepesítsünk |
Mivel fűfélék természetben is leginkább a napos helyeken fordulnak elő, ezért kertünkben is ott tudunk szép és erős gyepet kialakítani, ahol elegendő fény éri. Kerüljük ezért a sűrű koronájú, mélyárnyékot adó fák (örökzöldek, vadgesztenye, bükk) környezetét és az épületek északi oldalainál található árnyékos területeket. Az ilyen helyekre inkább az árnyékot jól viselő növényeket érdemes telepíteni. Ezek lehetnek cserjék, mint például a kerti mahónia, vagy használhatunk úgynevezett árnyéki évelőket és gyeppótlókat is, mint a kis télizöld (Vinca minor), borostyán (Hedera) vagy a különböző árnyliliom fajták (Hosta). Ha valamiért mégis arra van szükségünk, hogy ilyen területeket gyepesítsünk, akkor olyan fűmagot válasszunk, amelyet kifejezetten árnyékos helyek gyepesítésére javasolnak. Az ilyen telepítések általában kevésbé bírják a taposást, könnyen kikopnak és mohásodnak.
A vízigény tekintetében a pázsit nagyon kényes
A túl sok és a túl kevés vizet egyaránt megsínyli. Mivel a vízhiányt öntözéssel, a túl sok vizet pedig megfelelő vízelvezetéssel lehet orvosolni, ezért ezeket az adottságokat olyan szempontból érdemes megközelíteni, hogy a nehezen öntözhető területeken várhatóan többletmunkát (és költséget), valamint fenntartási nehézségeket fog okozni gyepünk vízellátása, míg a megfelelő vízelvezetés megoldására a telepítéskor kell majd gondot fordítani.
Legtöbb időt fűnyírással töltünk |
A fenntartási munkák szempontjából előnyös, ha nagy, egybefüggő gyepfelületeket létesítünk.
Tartsuk szem előtt, hogy a kertünk fenntartására fordított idő jelentős részét a fűnyírás teszi ki, ezért lehetőség szerint gyepünk ne a fűnyírónk akadálypályája legyen. A virágágyakkal, cserjecsoportokkal, fákkal tagolt gyepfelület bármennyire is szép, lenyírása akár háromszor annyi időbe telhet, mint az ugyanakkora egybefüggő fűfelület levágása. Hiába építünk a szemet elkápráztató kertet, ha a fenntartása egy rémálom! Lehet, hogy az első pár alkalommal még izgalmasabb a fűnyíróval kerülgetni a kerti bútort, vagy a kihelyezett dézsás növényeinket, mint az egybefüggő területeket nyírni, azonban gondoljunk arra, hogy ezt a műveletet egy évben körülbelül harminc alkalommal fogjuk megismételni. Hasonló megfontolásból gyepfelületeinket lehetőség szerint sík, vagy enyhén emelkedő területen létesítsük, a meredek rézsűkre ültessünk a talajt megfogó cserjéket, mint például a különböző madárbirs fajták (Cotoneaster) vagy az örökzöld mirtusz lonc (Lonicera nitida).