Mi a különbség a ribiszke és a ribiszkeköszméte között?

Ribiszke

A ribiszkék (fekete ribiszke: Ribes nigrum, piros és fehér ribiszke: Ribes rubrum) régóta kedvelt bogyósok - már a régi parasztházak kertjeiben is helyük volt. A napos fekvést és a laza, humuszos talajt kedvelik. Ősszel terítsünk a ribiszkék tövébe érett istállótrágyát vagy komposztot.

Soha ne ássunk a ribiszkebokrok környékén, mert nagyon sekélyen gyökereznek! Ezért van szükség nyáron a talajtakarásra is, hogy megóvjuk a gyökereket a kiszáradásról. Dekorációs fakéregből készíthetjük a takaróréteget. A ribiszke különösen sok oldalgyökeret fejleszt - ültetéskor ezek valamivel mélyebbre kerüljenek, mint ahogy a faiskolában voltak.

Lényeges a metszés is: minden ősszel tőből vágjuk ki a legöregebb vesszőket. A 'Jonkheer van Tets' fajta nagyon ellenálló, korai piros fajta, a 'Rovanda' a leghosszabb fürtjeiről híres, bár sajnos hajlamos hiányos fürtöket nevelni (túl korán lehulltja a virágokat vagy a bogyókat). Az egyik legkedveltebb feketeribiszke-fajta a 'Titania', a fehér fajták között pedig a 'Blanka' a legjobb tűrőképességei.

A ribiszkeköszmétét (középen) két faj keresztezésével hozták létre. „Szülei" a fekete ribiszke (balra) és a köszméte (jobbra)

Ribiszkeköszméte, azaz a josta

A ribiszkeköszméte (Ribes nidigrolaria) szó a fekete ribiszke és a köszméte keresztezésével létrehozott hibridet takarja, jostának is nevezik. Sokat tűrő cserje, a köszmétéhez hasonló kis bokorrá nő. Júniusban terem, roskadásig meg tudnak telni a vesszői a - szintén a köszmétére hasonlító - gyümölcsökkel.

Az ültetés utáni első években csak a ritkításra kell figyelni, fontos, hogy mindig elegendő fény és levegő jusson az ágak közé. Később már kicsit többet kell foglalkozni a metszéssel, rendszeresen el kell távolítani a legidősebb vesszőket, és megkurtítani a túl hosszúra nőtteket. Ha keveset metszünk, akkor sok gyümölcsre számíthatunk - igaz, azok kisebbek lesznek. Létezik néhány fajtája, bár túl nagy különbségek nincsenek közöttük. A 'Josta' az egyik legismertebb (annyira elterjedt, hogy a ribiszkeköszmétét jostának is nevezik), de a faiskolákban gyakran találkozhatunk a Rikő és a 'Jostine' fajtákkal. Ahogy az összes többi bogyós gyümölcsű cserje, úgy a ribiszkeköszméte is bőséges tápanyag-utánpótlást igényel, ezért évente juttassunk ki a tövéhez szarulisztet és komposztot, majd ezután vastagon mulcsozzuk a talaját (fűnyesedékkel vagy kéregaprítékkal).

Forrás: Kerti tanácsok A-tól Z-ig