Tovább hódít világszerte a zamatos magyar dió

Ezzel szemben sokat ront a hazai fajták renoméján, hogy egyre gyakrabban kerül a polcokra magyar dióként a Romániából és Ukrajnából beáramló olcsó tömegáru. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének Diótanácskozásán az is kiderült, hogy a zölddió az új sláger.

„Új korszak indult januárban a magyar agrárkutatásban” – kezdte az idei Diótermesztési Tanácskozás nyitóbeszédét Erdős Zoltán, intézetigazgató, utalva a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ létrejöttére, amelynek Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének Érdi Kutató Állomásán tartották a konferenciát. A szakember kiemelte, az utóbbi években egyre nagyobb jelentőségű gyümölcsfajjá lépett elő a dió magas beltartalmi értékének és termőképességének köszönhetően, amelyek által kiváló piaci lehetőségekkel bír itthon és Nyugat-Európában egyaránt.

„Örömre ad okot, hogy a magyar dió exportmérlege tavaly is pozitívan zárt. Ám sajnálatos módon a külföldi nemesítésű fajták importja is növekedő tendenciát mutat. További fenyegetettséget hoz a keleti szomszédainktól, Romániából és Ukrajnából beáramló olcsó tömegáru. Utóbbi akkor ront a zamatosabb, ízletesebb hazai dió piaci megítélésén, ha magyarként adják el” – mondta előadásában Bujdosó Géza, a NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézetének tudományos munkatársa, aki érdekességként megemlítette azt is, hogy új termékek jelentek meg a piacon a közelmúltban: a zölddióból egyre többen készítenek likőrt, lekvárt és olajat.

A tanácskozáson az is kiderült, hogy az utóbbi tíz évben megduplázódott a hazai dióültetvények területe. Míg 2001-ben 3000 hektáron folyt diótermesztés, addig tavaly már 5870 hektáron. Ez azt jelenti, hogy évente 150 hektár új ültetvény jön létre. A termelők továbbra is a hagyományos fajtákat keresik, így a Milotai 10-es és az Alsószentiváni 117-es teszi ki a magyar dióültetvények 61 százalékát.

A konferencián szóba került a növényvédelem is. Évek óta komoly problémát okoz a Xanthomonas baktérium faj, de beszámoltak a kutatók arról is, hogy egyre aggasztóbb megfigyelési eredményeket kapnak nyugat-európai országokból a dióburok-fúróléggyel (Rhagoletis completa) kapcsolatban, amely hazánkban 2011-ben ütötte fel fejét, s fokozott terjedése várható.

A szakmai fórumon értékelték a 2013-as évet, amelyet közepes, közel 5000 tonna szárított héjas termésmennyiséggel zártak. A minőség azonban kiváló volt, köszönhetően annak, hogy az időjárás kedvező alakulása okán megfelelő időben repedt fel a zöld burok, s lehetett lefolytatni a betakarítást.

A 2014-es évet egyelőre nehéz megjósolni a diószakértők szerint, még az áprilisi fakadási idő előtt vagyunk. Egyelőre nem látni, milyen következményei lesznek a rendkívül enyhe télnek.