Hogyan neveljünk inkagumót?

Első pillantásra formátlan krumplinak is tűnhet a Peruból származó yacon, magyarul inkagumó (Smallanthus sonchifolius syn. Polymnia sonchifolia), pedig még csak nem is rokona ennek a terménynek.

Családtagja viszont a burgonya terméséhez hasonló csicsókának! A yacon a fészkesvirágúak (Asteraceae) családjába tartozik, a leveleihez képest apró, sárga, margarétára emlékeztető virágával le sem tagadhatja felmenőit. Értékét gazdag beltartalmi anyagai adják, szénhidrát-összetételének köszönhetően a vércukor szintentartásában, ezáltal a cukorbetegség diétájában játszik fontos szerepet.

Az inkagumó 2-3 méter magasra növő évelő növény.

Egy tő alatt akár 8-20 darab félkilós, 10x25 centis gumót is fejleszthet. Peru védett hegyvidéki völgyeiben, 3500 méter magasan, 18-25 °C fok és minimum 800 mm csapadék mellett terem megfelelően. A sárgás, majd barnára sötétedő, végül lilás, szabálytalan alakú gumók máig a bennszülöttek egyik alapélelmiszerének számítanak. Az általunk ismert gyökérgumókkal ellentétben rendkívül édesek, ropogósak, illatuk állítólag az alma és a sárgadinnye zamatához hasonlítható. A perui piacokon szinte bármilyen formában fellelhetők: nyersen, szárítva, sütve, chips, dzsem vagy szirup formában.

Az inkagumó előnyös tulajdonságai

• Kordában tartja a vércukorszintet
• Antioxidáns és immunerősítő
• Csökkenti a vérben a koleszterin és a trigliceridek szintjét
• Aktivizálja a bélflóra egészséges baktériumait és csökkenti a káros mikrobák arányát
• Serkenti a bélmozgásokat és az emésztőnedvek termelődését
• Elősegíti a hasznos mikroelemek (Ca, Mg, Zn, Fe) felszívódását

Az inkagumót dézsás növényként nevelhetjük

A katalógus szerint a yacont, mint dézsás növényt a Kárpát-medencében is nevelhetjük. Meleg- és vízigényes, télen fagytól védett helyet igényel. A talaj pH értékére nem kényes, de legyen jó vízáteresztő és tápanyagban gazdag, földjét a vegetációs időben ne hagyjuk teljesen kiszáradni. A yacon gumók beéréséhez 200 fagymentes nap szükséges. Az elvirágzás, majd a növény zöld részeinek elszáradása után, kézzel tapogassuk ki, majd szedjük fel a gumókat. (Kétféle gumót találhatunk: az apróbb, lilás héjúakat tegyük félre szaporítóanyagnak, a nagyobb, barnás héjúakat egyből fogyaszthatjuk). A főgyökeret ne bántsuk, erről fog kihajtani tavasszal a növény.

A yacont meghámozva, nyersen is ropogtathatjuk, salátákba frissen felszeletelve vagy főzve is tehetjük, illetve olívaolajon meg is süthetjük. Ha túl sok termett, sötét, hűvös, száraz pincében néhány hónapig tárolhatók a gumók (ezalatt csak nő cukortartalmuk).