Az őszibarack virágritkításával szebb termést kapunk!

Szaktanárom, dr. Gentischer Gábor, egy érdekes gondolattal keltette fel érdeklődésemet az őszibarack termesztése iránt. Elmondása szerint könnyebben, kevesebb időráfordítással lehet szép és jó minőségű, nagyobb termésű, értékesebb őszibarackot termelni, ha virágzáskor ritkítunk. Így csak nagyméretű gyümölcsöket kapunk, és a fa energiájával is spórolunk. A hagyományos kézi gyümölcsritkítás helyett, a felesleges virágokat kefével távolítottuk el. Lényege, hogy időt és energiát takarítsunk meg a hagyományos kézi ritkításhoz képest.

Gyümölcsritkítás a jobb minőségű gyümölcs érdekében

A nagyüzemekben és a házikertekben is egyre fontosabbá válik, hogy a termelt gyümölcs minőségileg kifogástalan, tetszetős, egészséges, betegségektől és kártevőktől mentes legyen. Az őszibarack termesztésében a legfontosabb műveletek a metszés, a hajtásválogatás és a termésritkítás. Ezek közül is az egyik legfontosabb a nem eléggé gyakorolt fogás, a gyümölcsválogatás. Nemcsak a gyümölcs mennyiségét, hanem nagyságát is figyelembe kell venni, hiszen a gyümölcsnagyság az őszibarack termesztéskor minden más gyümölcsnél fontosabb. A gyümölcsfákon jóval több virág nyílik, mint amennyi a faj fenntartásához szükséges lenne. Ezért a fa a felesleges, túl sok kötődött gyümölcsöt ledobja. Ez a természetes gyümölcsritkulás. A folyamatot befolyásolja a tápanyag és vízellátottság, és az időjárás. A fa csak annyi gyümölcskezdeményt tart meg amennyit fel is tud nevelni. Ez is néha túl sok, hiszen a fát elborítja a gyümölcsök tömege, amelyek azonban aprók, fejletlenek maradnak. Termésritkítással nagyon sokat javíthatunk a gyümölcs minőségén és méretén.

A gyümölcsritkítás okai

Kíméljük a fát, ha a túl sűrűn álló gyümölcsöket megritkítjuk, mert a kevesebb, de darabosabb kifejlesztéséhez viszonylag kevesebb tápanyag szükséges, mint apróbb társaihoz. A túlzott mennyiségű gyümölcs épp olyan hátrányos, mint az időnként előforduló hiányos virágzás. A fölös számban fejlődött gyümölcskezdemények nem fejlődnek ki, mert ahhoz nincs elegendő hely, víz és tápanyag. A másik ok, hogy a túlterhelés megakadályozza, hogy a fa felkészülhessen a következő évi termésre. Így az egyik évi túl bő termés a következő évben terméskiesést okoz. A gyümölcsritkítás a növényvédelem szempontjából sem elhanyagolható. Pl: a molyok és a gombás betegségek ott támadják meg a gyümölcsöket, ahol azok összeérnek, mert a permetszer oda nem jut el.

Sokan sajnálnak leszedni a töménytelen mennyiségű pici barackokból, hiszen a tévhit szerint, ha termésritkítást végzünk kevesebb lesz a termés. De arra senki nem gondol, hogy az így termelt barack sokkal jobb minőségű és értékesebb lesz, és a fát nem terheli meg annyira, mint apróbb társai. Az ipari barack ára csak fele a frissfogyasztásra alkalmasénak. A leszedésért mindenképpen fizetnünk kell, vagy a ritkításkor, vagy a betakarításkor. Ráadásul ritkításkor kisebb a költség.

A gyümölcsritkítás alkalmával, melyik gyümölcsöket távolítsuk el?

Gyakori jelenség, hogy a fa koronájának egyes részein túl sok, másik vesszőin alig van termés. Ilyen esetben is ritkítani kell a bőven termő részeket, mert az egyik részen a terméshiány nem ellensúlyozza a másik részen a terméstöbbletet. A ritkítást minél előbb kezdjük, annál eredményesebb lesz. Tehát a megtermékenyülés és az első gyümölcshullás után már kezdhetjük is. A gyümölcskezdemények nem egyenletesen fejlődnek. Legelőször a beteg és fejletlen gyümölcskezdeményeket szedjük le, majd utána ritkítsuk csak a megmaradt egészséges gyümölcskezdeményeket.

Ritkíthatjuk a szilvákat, ringlókat (egyes bőtermő években), kajszibarackot, almát és körtét, de feltétlenül szükséges ritkítani az őszibarackot.

A ritkítás gazdaságossága

A gyümölcsritkítás a leggazdaságosabb kézi munka. A helyesen végrehajtott munkát a fa sokszorosan meghálálja. A gyümölcsök száma ugyan csökken, de a megmaradt és kifejlődött gyümölcsök súlya nem kevesebb (rendszerint több), mint a ritkítatlan gyümölcsöké. Az így termelt gyümölcs akár kétszer-háromszor több pénzért adható el, mint az apróbb, kényszerérett, rosszul színeződött, pici gyümölcsök.

A kísérlet célja

Kísérletem 1999. április 10-én kezdtem. Célomul azt tűztem ki, hogy kevesebb és egyszerűbb munkával, kevesebb időráfordítással és könnyebben termelhessünk nagy, jó minőségű és szép őszibarackot. Kísérletem alapjául Early Redhaven és Incrocio Pieri őszibarackfajtát választottam.

A fajták rövid jellemzése

Az Early Redhaven USA-ból származó honosított fajta. Fája középerős vagy erős. Nagyon bőtermő. Korán termőre fordul. Gyümölcse középnagy vagy nagy, megnyúlt gömb alakú. Közepesen kemény, sárga alapszíne élénkpirossal mosott vagy csíkozott. Félmagvaváló. Húsa aranysárga, jóízű, főleg friss fogyasztásra alkalmas.

Az Inrocio Pieri nevű őszibarackfajta Olaszországból származik. Fája középerős, erős növekedésű. Korán termőre fordul. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, szabályos gömb alakú, sárgásfehér alapszínű, csaknem teljes felületén liláspirossal mosott és pontozott. Húsa zöldesfehér, középkemény, bő levű, félig magvaváló. Íze kellemes, édes-savas, a Championhoz hasonló ízű. Friss fogyasztásra igen kedvelt, exportra is alkalmas fajta. Intenzív termesztésre ajánlott fajta.

A kísérlet ismertetése

32 db fán próbáltam bebizonyítani elméletem sikerességét. 15 db Incrocio Pieri és 15 db Early Redhaven. Mindkét fajtából kiválasztottam 5-5 fát, melyeken virágválogatást végeztem. Kijelöltem még 5-5 fát, ahol a hagyományos módszer szerint jártam el. Itt áprilisban még semmi dolgom sem volt. Hogy meggyőzőbb eredményt kapjak újabb 5-5 fát választottam, ahol virágritkítást és hagyományos módszert is alkalmaztam.

Háromféle módszerrel próbálkoztam. A hagyományos kézi gyümölcsritkítással, a kefével és a facsipesszel végzett virágválogatással.

Áprilisban még kevesebb a munka a gyümölcsösben, és gyümölcsválogatáskor nem kell annyi gyümölcsöt eldobálnunk, ha a virágokat ritkítjuk meg. A fa az energiáját és tápanyagait másra fordíthatja.

A gyümölcsritkítás elvégzésének módja

A gyümölcsválogatásra a teljes virágzás után egy hónappal kerülhet sor, mikor a termés 1,0 - 1,5 cm átmérőjű, és még nincs csonthéj, mert a fa a legtöbb energiáját a csonthéj képződésekor használja fel, tehát nagyon pontosan és időben kell elvégezni ezt a fontos munkát. A ritkítás lényege, hogy a gyümölcsök kifejlett állapotban se érjenek egymáshoz. Erős termővesszőn 4-5, a közepesen 2-3, a gyengén pedig általában 1-2 gyümölcsöt hagyunk. Ha később végezzük, a fa és a leendő termés megsínyli. A kézi ritkítás ugyan megbízhatóbb módszer, azonban nagyon idő- és munkaigényes, és nincs elég munkaerő ahhoz, hogy a legjobb időszakban végezzék el, a tisztuló hullás és a csonthéj kialakulása között. Gyümölcsritkításkor figyelembe kell venni a fa korát, fejlettségét, tápanyaggal való ellátottságát és lombozatát. A túlritkított fán csak a levelek és a hajtások nőnek a gyümölcsök hátrányára.

A gyümölcsritkítási technikái

Botos módszer

Van, ahol bottal ütögetik a vesszőket, de ezzel nagy kárt okoztak a fákon a gyümölcsök véletlenszerű eltávolításával, és nagy kárt tettek a fákban. Ezt a módszert nem is alkalmaztam.

Gumivégű botos módszer

A botos módszer egy kíméletesebb változata a gumi végű bot használata. Ezzel az előző módszerhez hasonlóan véletlenszerűen verték le a gyümölcsöket.

Vegyszeres módszer

Vegyszert az őszibaracknál nem lehet használni a kezelés megbízhatatlansága miatt. A vegyszeres ritkítás esetén, a termés mennyisége a kézzel ritkítotthoz képest minden esetben csökkent. A rengeteg fajta, a sokféle nem eléggé ismert alany, a számtalan metszési módszer nem teszi lehetővé az egységes technológia kidolgozását. A vegyszereknek különböző mellékhatásai is lehetnek. A terméseknél gyümölcsméret-csökkenés, gyümölcstorzulás, a gyümölcsök fejlődése leállhat. A fán csökkenthetik a virágrügyképződést, lassul a vesszők őszi beérése, csökken a rügyek fagytűrőképessége, mézgásodást, és a levelek lehullását okozhatja. Az is fontos szempont, hogy a piac és a vevők is egyre inkább a vegyszer nélküli, biogyümölcsöket szeretik és vásárolják. Nem lehet szem elől téveszteni a vegyszerek árát sem, ami nagyon nagy kiadást jelenthet.

Gyümölcs rázó gépek

Nagyobb üzemekben gyümölcsrázó gépekkel is próbálkoztak, de ez csak kísérleti jellegű volt.

Hagyományos kézi gyümölcs ritkítás

Így maradt a régi hagyományos kézi gyümölcsritkítás. Ekkor a gyümölcsöket kézzel szedik le, egy határozott csavaró mozdulattal. 10 cm-enként hagytak egyet-egyet a nagyobbakból, mert a kisebb, satnyább gyümölcsökből nem lesz megfelelő a termés, vagy a gyümölcshulláskor úgyis lehullik. A gyümölcsritkítást az első tisztulás után kell kezdeni a csonthéj kialakulásáig, a gyufapróba sikerességéig.

Kísérletemben ehhez a régifajta, kézi gyümölcsritkításos módszerhez hasonlítottam, az általunk kitalált új módszereket.

Kézi gyümölcs ritkítás

A kijelölt fáimon csak kézi gyümölcsritkítást végeztem. Ez sokkal nehezebb volt, hiszen rengeteg gyümölcsöt kellett a földre dobálni, a rengeteg időről és a sok fáradtságról nem is beszélve. Sokkal nehezebb volt, mert a magasabb helyeken nehéz volt a gyümölcsökhöz hozzáférni.

Csipeszes módszerrel virágritkítás

A második módszerem a csipeszes módszer volt. Ezt egy olyan eszközzel végeztem, ami nagyon hasonlított egy ruhacsipeszre csak egy kicsit nagyobb volt. Ez a ritkítócsipesz két 25 cm hosszú, 2 cm átmérőjű fenyőlécből készült. A forgáspontban egy kis fa tengely van. Itt jól össze van erősítve erős kötözővel. A nyitást az elején levő befőttesgumi biztosítja. A zárást a kéz izmai szabályozzák. Ezzel a szerszámmal megfogtam a vesszőt és egy határozott, de laza mozdulattal végighúztam alulról fölfelé, lesöpörve a felesleges virágokat.

A módszer eleinte nagy odafigyelést igényelt a nagy tarlás miatt, de aki beletanult gyorsan és könnyen végezhette ezt az egyszerű mozdulatot. Az a legjobb, ha úgy tartjuk a csipeszt, hogy a vesszőknek a nehézkedési erő szerinti alsó és felső részét söpörje le, mert a hajtásrügyekből pár darabot letördel. Így hajtásválogatást is végzünk, hiszen a mereven fölfelé és a föld felé levő hajtásokat eltávolítottuk, bár ennek mértéke elhanyagolható. Hátránya, hogy a magasabban levő vesszőkön egy kicsit nehezebben lehet elérni a virágokat, így a módszer még nem volt tökéletes az alacsonyabb termetűek miatt sem. A hajtások méréseim szerint kevésbé vagy nem sérültek. A leveleket egy kicsit megtépázta, de ezeket a kisebb sérüléseket a növény könnyen átvészelte. A virágok kis mértékben sérültek. Soknak a szirma lehullott, de másutt semmi bajuk sem lett.

A harmadik módszerem a kefés módszer volt. Itt egy olyan szerszámmal távolítottam el a virágokat, mint egy óriási fogkefe. Ez a szerszám egy gyökérkefe volt, ami egy hosszú 1,0- 1,2 m-es nyélre volt erősítve.

Kefés módszerrel virágritkítás

A nyél készülhetett fából vagy műanyagból. A műanyag nyelűvel, sokkal könnyebb volt a munka.

A felesleges virágokat kefével így távolítottam el. A virágritkítást a vessző végén kezdtem, és a korona belseje felé haladva dörzsöltem le a felesleges virágokat.

Ezt könnyedén végighúztuk a vesszőkön, és már végeztünk is. Ezt a mozdulatot bárki elsajátíthatja, hiszen nagyon egyszerű. Előnye, ha ritkítás után még túl sok virág marad, könnyedén korrigálhattuk a hibát, mert ügyesen akár 1-2 virágot is el lehetett távolítani vele. Itt nem kellett annyira odafigyelni, mint az előző módszereknél. Így a virágok lesöprése játékosan könnyű volt.

Másik nagy előnye, hogy hosszú volt a nyél, és így könnyen elérhettük a korona felsőbb részeiben levő virágokat is. Ez az időben gyorsabb és takarékosabb módszer tetszett nekem a legjobban a három közül. Így ügyesen és gyorsan dolgozhattak az alacsonyabb és a magasabb termetűek is. Itt a levelek és a hajtások kevésbé vagy nem is sérültek.

Felvetődhet bennünk az a kérdés is, hogy vajon a vesszőket egy ügyetlenebb mozdulattan könnyedén letörhetjük. Ez a veszély sem áll fenn, hiszen a vesszők nagyon hajlékonyak, így a kefe súlyától ugyan lehajlanak, de le nem törnek.

Átlagos hajtásszám (db) kefés módszerrel és anélkül:

A táblázat adataiból figyelemmel kísérhetjük, hogy a kefés módszerrel a hajtások elhanyagolható mértékben sérültek. A virágok közül a megmaradókat sem viselte meg annyira, mint az előző két módszernél. Nem is látszott meg a vesszőkön a kezelés, csak a virágok számából lehetett következtetni a már megtörtént virágválogatásra.

A gyümölcsök számának és méretének változása kefés módszerrel kezelt és nem kezelt fákon:

A táblázatból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kefés módszerrel kezelt, és nem kezelt fákon a gyümölcsök darabszámában szemmel latható változások lettek. Azt is megfigyelhetjük, hogy a kicsi gyümölcsök méretében még semmi jelentős változás sincs.

A virágritkítás ideje

Ezeknél az újfajta módszereknél méréseket is végeztem. 5 fán 3 ember 8 perc alatt végezte el a virágritkítást, tehát 1 fával 1 ember 5 perc alatt végzett. Ez jó eredmény volt, hiszen így gyümölcsválogatáskor sokkal kevesebb volt a munka. Az előreválogatott fáknál 1 fával 1,5- 2 perc alatt végeztem, míg a nem válogatott és nem ritkított fákhoz 3-3,5 percnyi idő kellett.

A hajtások számának alakulása

Méréseim bebizonyították, hogy a hajtások száma az előre leválogatottaknál, és a nem válogatottaknál is megegyeznek, tehát a hajtások nagyon kis mértékben vagy nem is sérültek.

A gyümölcsök méretének alakulása

A gyümölcsök méretében sem volt változás. Ebből arra következtetésre jutottam, hogy a gyümölcsök méretben ugyan nem, de a darabszámban szemmel láthatóan nagymértékben változtak. Így könnyebb volt a gyümölcsválogatáskor a dolgom, hiszen így hamarabb végeztem.

Méréseim július 6-án folytattam a gyümölcsök átmérőjének mérésével. A mérést tolómérővel végeztem. Az általam kezelt fákon az érett gyümölcsök mérete átlagosan 55 mm lett, míg a kezeletlen fákon, ahol csak gyümölcsritkítást végeztem, 48 mm-es átlagos gyümölcsméretet kaptam.

A virágválogatott fákon 5 perc virágritkítás plusz 2 perc gyümölcsválogatás történt, vagyis 7 perc alatt végeztem egy fával. A hagyományos kézi gyümölcsritkított fáknál 1 fára 10 percet fordítottam.

Tehát, ha 1ha-ra 400db őszibarackfát ültettek, akkor azzal a hagyományos módszer szerint 67 óra alatt végzek (8,5 munkanap), míg a virágválogatásos módszernél - ugyanilyen feltételek mellett - 46 óra kell (5,75 munkanap).

Így ha-onként 20 órát spórolunk meg, amit 300 Ft-os órabér mellett 6000 Ft-os munkabér-megtakarítást jelent. Kb. 1 tonna jól eladható terméstöbblet, a mai értelemben 50000 Ft ha-onkénti nyereséget hozhat. Ez a módszer nagyobb ültetvényeknél jelentős megtakarítást jelenthet. Valószínű, hogy a fa tápanyaga a sok termésképzéskor veszett el.

A kísérlet megerősítése

A 2000-es évben ismételten elvégeztem a gyümölcsválogatásos és virágritkításos kísérletemet. Ebben az évben 12 db fán tanulmányoztam a gyümölcsök méreteinek alakulását. 6 fán a hagyományos módszerű gyümölcsritkítást végeztem, és a maradék 6 fán a - szerintem a legmegfelelőbb módszerrel - kefés módszerrel távolítottam el a felesleges virágokat. A hagyományos módon kezelt fákról ismét rengeteg gyümölcsöt kellett leszedegetnem, ami 10-10,5 percig tartott, míg a virágritkított fákon már nem volt ennyi dolgom. Itt 5,5 perc virágválogatást és 2 perc gyümölcsritkítást végeztem. Összesen átlagosan 7,5 percet töltöttem egy fánál. Az idei gyümölcsök mérete nagyon megdöbbentett. Az idei száraz nyáron nagyobb barackok lettek, mint tavaly. A barackok méretét ismételten tolómérővel mértem meg. A nem virágválogatott fákon az őszibarackok mérete 58 mm lett, míg a virágválogatott fákon 66 mm-esre nőttek. Így két év alatt bebizonyítottam elméletem sikerességét.

Az 1999-es és a 2000-es év összehasonlítása:

1999-ben az őszibarackok mérete átlagosan 49,5 mm volt. 2000-ben a gyümölcsök átlagos mérete 62 mm lett. Kísérletem első évében a nem virágválogatott és a virágválogatott fákon a gyümölcsméretbeli különbség 11 mm volt. Míg a második évben csak 8 mm eltérés lett, de ebben az évben 12,5 mm-rel nagyobb gyümölcsök lettek az előző évhez képest.

Összefoglalás

A kefével történő virágritkításos módszer jelentős kézi munkaerő-megtakarítást jelent. Míg a kefés módszerrel 1 fával 1 ember 5-5,5 perc alatt végzett a virágritkítással, és még 2 percet fordított a gyümölcsválogatásra, tehát 7-7,5 percet töltött egy fánál, a nem ritkított, csak gyümölcsválogatott fára 10-10,5 percet kellett fordítania.

Méréseim és kísérletem bebizonyították, hogy ezekkel a virágritkítási módszerekkel hatékonyabban, könnyebben, kevesebb időráfordítással, kevesebb kézi munkával lehet nagyméretű őszibarackot termelni. Így a gyümölcs a kereskedelmi céloknak megfelelő és tetszetősebb lett.

Minden őszibarack-termesztőnek a virágritkításos módszert ajánlom.

_{Irodalmi jegyzék}

• Dr. Timon Béla: Őszibarack
• Dr. Surányi Dezső: Csonthéjas gyümölcsűek növekedésszabályzása
• Dr. Mónus Bertalan: A csonthéjas gyümölcsök korszerű termesztése és biotermesztése
• Dr. Ivan Ninkovsziki: Nektarin a sima héjú őszibarack
• Gencsi László, Vancsura Rudolf: Dendrológia
• Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert
• Brózik Sándor: Csonthéjtermésűek Őszibarack