Főnemesi hóbort az orchideatartás?

Kevesen tudják, de az orchideák nem csak a huszadik század óta díszítették otthonunkat.

A kecses növények szeretete már a 18-19. században elterjedt hazánkban - eleinte azonban csupán a főnemesek hóbortja volt a növények szaporítása, termesztése.

Ekkortól fogva a kastélyok, báltermek virágdíszei között egyre gyakrabban jelentek meg az orchideák, egyes nagyúri birtokok üvegházaiban pedig orchideákat is neveltek. Forgách József gróf birtokán 1820-ban már egy Vanilla aromatica, Szécheny Pál gróf üvegházaiban 1832-es feljegyzések szerint Cymbidium ensifolium, Bletia és Epidendrum virágzott.

A 20. század első éveiben hozták létre a Budai Várkertészetet, ahová hamarosan orchidea növények is érkeztek Schönbrunnból.

Ezzel Magyarországon is kezdetét vette az orchidea termesztés, amellyel főleg a vágott virág iránti igényt elégítették ki. A termesztéssel együtt a keresztezés is megindult. Az egyik különösen dekoratív, jó adottságokkal rendelkező Cattleya hibridet a Magyar Fajtaminősítő Intézet "Budavár" néven jegyezte be.

Orchideákkal természetesen nemcsak főúri üvegházakban és állami kertészetekben foglalkoztak, nagyon sok jelentős személyiség, kertészek, botanikusok, tanárok, magánemberként is foglalkoztak orchidea-neveléssel, és - kutatással. A magyar orchidea-történelem egyik első, jelentős alakja Dr. Galambos Mária (1890-1979) volt. Kémia-szakos tanárként végzett, az oklevél megszerzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényélettani Intézetében tanult, később itt dolgozott gyakornokként. Az egyetemi munkája mellett behatóan foglalkozott az orchideák élettanával, és fennmaradt jegyzetei bizonyítják, hogy a steril táptalaj receptúráját pár évvel Knudson előtt már kidolgozta, de soha nem publikálta.

Az orchidea hibrideket napjainkban nagy kertészetek laboratóriumaiban, nagyüzemi módszerekkel állítják elő, így egyre több, változatosabb, könnyebben tartható, és főleg olcsóbb orchidea válik elérhetővé a nagyközönség számára.