Futónövények magról: szépek és védenek a nyári forróságtól

Díszbab (Phaseolus coccineus)

Gyakran futtatják kerítésre, pergolára, ugyanis csavarodó szárával akár 5-6m magasra is képes felfutni, ha van megfelelő támasztéka.

Piros, fehér, tarka virágait fürtben, a hajtások felső harmadában hozza. Nagyméretű virágai kifejezetten méhcsalogatók, virágzása pedig júliustól egészen a fagyokig eltart. Közepes vízigényű, napfényigényes. Virágzása idején azonban sok vizet igényel, ezért rendszeresen öntözni kell, különben hamar a petyhüdtség jelei mutatkoznak rajta. Tápdús, jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Betegségekre kevésbé hajlamos, mint az általánosan termesztett babfajták. Jó, ha nem termesztjük több éven át ugyanazon a helyen.

Szív alakú levelei hármasan öszetettek, sötétzöldek. Tömött, sűrű falat lehet kialakítani a felfuttatásukkal. Magról könnyen szaporítható. Május elején vessük a végleges helyére, így a növények csak a késő tavaszi fagyok után kelnek ki. Egy fészekbe vagy nagyobb cserébe 3-4 magot tegyünk, kb. 4-5 cm mélyre.

Kettős hasznú növény: szép virágaival díszíti a környezetünket és fogyasztható is, de vigyázat, mert hüvelye és magja nyersen mérgező hatású. Nem csak kertekbe, hanem balkonok erkélyládáiba is jó választás lehet dekoratív külseje és árnyékoló hatása miatt.

Hajnalka (Ipomoea)

A Kerti hajnalka ( I. Purpurea) Amerika trópusairól származik, csavarodó szárú, egynyári virág. 3-5 méterre is felkúszik. Szára aljától jól elágazik. Levele nagy, szív alakú, puhán szőrös. Tölcsér alakú virágai 5-7 cm átmérőjűek, bíborpirosak, ibolyaszínűek. A levelek hónaljából fejlődő, hosszú kocsányokon 2-5 virág fejlődik. Csak korán reggel, 9-10 óráig, borús időben esetleg délig nyílnak, majd összecsukódnak.

Április végén vessük kis fészkekbe, végleges helyére. Vetés előtt érdemes a magokat egy éjszakára beáztatni. A fészkek egymástól 15 cm távolságra legyenek. A magokat a lakásban is előhajtathatjuk. Ehhez március végén, április elején ültessünk cserépbe vagy tőzegpogácsába 1­3 szem magot. Később a fejlődő palántát egyenként ültessük át nagyobb cserépbe, és tegyünk rögtön virágkarót is mellé. Május közepe felé készítsük elő az ültetőhelyet. Lazítsuk meg az a ltalajt, dolgozzunk bele komplex műtrágyát. Ássuk meg az ültetőgödröket. A növényeket ferdén fektetve, a drótháló felé döntve ültessük el. Száraz időben rendszeresen öntözzük, hogy erőteljesen nőjön és gazdagon virágozzon.

A kúszó hajnalka jellegzetes háttérnövény, mely kiválóan elfér más egynyári vagy évelőnövények társaságában, de magában is szemet gyönyörködtető látvány. A rácsra futtatott hajnalka jól érvényesül mutatós aljnövényekkel együtt. Ültessünk a tövéhez petúniát, illatos ternyét, verbénát vagy porcsinrózsát. A hajnalka erkélyre, balkonra is ültethető növény. Ha támasztékot kap, amire szabadon futhat, kiválóan alkalmas arra, hogy a nyár során megakadályozza a kíváncsi szomszédok nézelődését.

A Nagyvirágú hajnalka ( I. Tricolor) valamivel magasabb szárú, jól elágazó. Virágkocsánya üreges. Nagy, 8-10 cm átmérőjű virága égszínkék, vagy fehér. Elnyíláskor pirosra színeződik. A reggeli órákban virágzik. Magját március közepén, vagy végén tőzegcserépbe, tápkockába vetjük. Az átültetést rosszul tűri, ezért virágoskertben legjobb állandó helyre vetni április végén. Kezdetben lassan fejlődik, de május végétől erősebb öntözés hatására gyors növekedésnek indul és július elejére már virágzik. A cserépben előnevelt palántákat május végén fészekbe ültessük, és bőven öntözzük. A hajnalkák kifeszített zsinóron, dróton, rácson is felkapaszkodnak és sűrű lombernyővé fejlődnek.

Lopótök (Lagenaria siceraria)

Egyéves, fehér virágú tökfaj. Rovarporozta idegen megporzó, felfutó, többméteresre megnövő növény, szíves v. alig karéjos levelekkel, hosszú 1 m-esre is megnövő, palack alakú, hosszúnyakú terméssel. Levelei fogacskás élűek, alul-felül lágyan pelyhes-molyhosak. A párta cimpái kerek visszás-tojásdadok. Aug-szept.-ben virágzik. Faluhelyen elterjedt növény volt, kutak mellé, alacsony, ritka koronájú fák mellé ültették. A lopótök szára végigfut a fák vízszintes ágain, és termései szinte a fáról csüngnek alá. A termések hosszú, nyaki részét csavarvonalban el szokták görbíteni. Az így merevített, érett gyümölcsök flamingóra, vagy gólyára emlékeztetnek.

Melegigényes növény, magjai 10-15 fok alatt nem, vagy csak igen lassan csíráznak. Optimális csíráztatási hőmérséklete 25 fok körül van. A kikelt növények 20 fok felett fejlődnek a leggyorsabban. Jól tűri a nagy meleget, és ha ilyenkor elegendő a talajnedvesség, növekedése akadálymentes. A hűvös időt rosszul viseli, 15 fok alatt termései alig növekednek, még alacsonyabb hőmérsékleten pedig a növény növekedése is megáll. A magas hőigénye folytán a nyár második felétől burjánzik igazán. 

Fényigényes, bár gyenge árnyékot még elvisel. Kis lombú fák alatt is termeszthető, ha a fára felfutva az árnyékszint fölé juthat. Ilyen termesztési módnál kevesebb termést köt. Tűző napon termeszthető a legjobban, finoman molyhos levelei jól alkalmazkodtak az erős fényhez.

Mélyreható gyökérzete ellenére hazánkban az egyenlőtlen csapadékeloszlás miatt csak öntözéssel ad megfelelő mennyiségű termést.

Vízigénye a csírázástól kezdve fokozatosan növekszik és a terméskötés, majd a termések növekedése idején éri el a csúcspontját. Fák, sövények közelébe ültetve a talaj kevésbé szárad ki, kevesebb öntözés is elegendő.

A kobakokhoz hasonlóan szabadföldi helyrevetéssel vagy palántázással szaporíthatjuk. A palántát fólia alatt, melegágyban vagy napsütötte zárt verandán neveljük. két-három magot vessünk tápkockába, kis cserepekbe április közepén. Folyamatos öntözéssel egy hónap múlva kiültetésre kész növényt kapunk. Az első lomblevél megjelenésekor egyeljük ki, úgy, hogy tápkockánként csak egy növény maradjon. Kiültetés előtt gyakori szellőztetéssel szokassuk a növényeket a kinti levegőhöz. Szabadföldbe május első napjaiba ültessük. Mindkét szaporítási módnál legalább 1-1,5 méter a sor és a tőtávolság. Helyrevetéssel egy-egy fészekbe 2-4 magot tegyünk, majd kelés után az első kapáláskor fészkenként csak egy növényt hagyjunk meg. Kerítés mellé vetve tám-rendszert sem kell építenünk.

A kobaktök termeszthető támrendszer nélkül. Az indák a földön futva is szép formájú terméseket nevelhetnek. Más tökfélével könnyen kereszteződik és elveszti szép alakját, ezért a különböző tökfélék között nagyobb távolságot kell hagyni.

Szárazság idején gyakrabban, akár 3-4 naponta, bő vízmennyiséggel öntözzük. Öntözés esetén nagy melegben ne hagyjuk cserepesen a talajfelszínt, hanem kapával porhanyítsuk el. Az erősebb indákat kötözzük a tám-rendszerhez, míg a satnyábbakat távolítsuk el. Az indák irányítását óvatosan végezzük, nehogy eltörjenek. Az igen nagyméretű terméseket az inda mellett kötéssel is megerősíthetjük.