Hogyan építsünk támfalat kövekből?

Hogyan építsünk támfalat kövekből?

A száraz kőhalmozásos módszert csak az egy méternél kisebb teraszok esetében lehet alkalmazni.

• Nehézség: Közepes
• Szükséges idő: egy 3 méter hosszú falhoz 2 nap

Íme hogyan:

1. Nézzünk utána a helyi szabályzatoknak, mielőtt elkezdjük a szükséges ásásokat (lehet, hogy engedélyre lesz szükség), de általában senkit sem zavar, ha a támfal nem haladja meg az egy métert.  Ha a terület dőlésszöge túl nagy, megpróbálhatjuk két vagy több kisebb támfallal körbevenni, mintsem hogy egyetlen eggyel oldjuk meg a dolgot. Az egy méternél magasabb teraszok építése egy kicsit trükkösebb feladat; a cikkünkben vitatott szárazfalazásos módszer nem felel meg az efféle struktúráknak.

2. A habarcsnélküli támfalak egyik nagy előnye az, hogy beépített „csatorna rendszerrel” rendelkezik: a víz általában átfolyik a kövek közötti repedéseken. Ha a víz nyomásának hatására megrongálódik, akkor is rendkívül egyszerű a javítása. Egy másik előnye az, hogy nem kell semmiféle alapzatot süllyeszteni a fagyvonal alá, mint a cementtel és habarccsal készült falak esetében.

3. Olyan köveket válasszunk, melyek legalább két lapos oldalrésszel rendelkeznek (ezek a támasztófalon belül a kő alsó, valamint felső részei lesznek). Minél nehezebbek, annál nagyobb lesz a stabilitásuk –viszont keményebb munka is vár ránk (de megéri).

4. Ha egyenes teraszt szeretnénk, akkor húzzunk egy kötelet a lejtő aljára helyezett cövekre; ha viszont kanyargó teraszra vágyunk, használjunk kerti tömlőt. Az egyenes terasz előnye, hogy vízmértéket lehet csatolni a kötélhez annak érdekében, hogy a támfal vízszintben legyen.

5. Ássunk egy körülbelül 20-25 centiméter mély árkot, hogy az első sor kő teljes mértékben vagy nagyobbrészt legyen a talajba ágyazódva. Ezáltal a támfal képes lesz majd ellenállni a lejtőről lehulló föld nyomásának, amelyet tulajdonképpen megtámaszt.

6. Az árok szükséges szélességének kiszámításánál, ne feledjük, hogy a támfal alapzata legyen a fal magasságának a fele. Olyan szögben ássuk meg az árkot, hogy kissé visszafelé dőljön a lejtőn (5 centimétert minden 1 méter magas terasz esetében) - ezáltal nagyobb stabilitást biztosítunk az építményünknek.

7. Ha nem szeretnénk, hogy az alapzat laza talajon álljon, amikor már majdnem elértük a kívánt mélységet, távolítsuk el a megmaradt földet. Ha a lehető legszilárdabban tartjuk az alapzatot, a támfal megállapodása során csökkenthetjük a kövek eltolódásának esélyeit.

8. A természetes kőből készült teraszokat vízszintes sorokból álló rétegekben rakjuk. Az első sor lerakásához a legnagyobb, legszélesebb, leghosszabb, leglaposabb köveket használjuk fel (azonban tegyünk félre néhányat, az utolsó sorhoz). Jó, ha ezek a legstabilabb kövek. Szánjunk időt arra, hogy olyan szorosra illesszük őket össze, amilyenre csak lehet. Teraszt építeni természetes kövekből olyan, mintha egy puzzle darabjait illesztenénk össze - csakhogy ez egy olyan kirakós, amely többféleképpen is sikerülhet.

9. Ami az első és a következő kőrakás magasságát illeti, két lehetőség közül választhatunk. Ha egyenletes sorokat szeretnénk, egy adott sor lerakásához válasszunk azonos magasságú köveket. Másik lehetőségként rakhatunk véletlenszerű sorokat, vagyis minden követ úgy rakunk, ahogyan kezünk közé kerül, és ahol pótolnunk kell a magassághoz, töltő köveket használunk.  Néha arra kényszerülünk, hogy ezt az utóbbi lehetőséget válasszuk, mert a falrakáshoz rendelkezésre álló köveket egyszerűen nem elég egyenletesek.

10. Vigyázzunk, hogy a kövek balról jobbra lejtsenek. De mivel az árok alapzatát enyhén visszafelé lejttettük, a kövek kissé elölről hátrafelé fognak dőlni. Miután leraktuk az első réteget (az alapot, ha egyáltalán készítünk), az eltávolított földet és minden olyan követ, amelynek mérete túl kicsik a támfal építéséhez, töltsük vissza, és nyomkodjuk le.

11. A következő és az ezt követő kőrétegek lerakása során ne próbáljuk a köveket pontosan egymásra rakni. Miután befejeztük, a hézagokat ismét tömjük be, és nyomkodjuk le. Ugyanakkor a terasz réseinek tömítéseként is használjuk fel a megmaradt földet. Hogy életet vigyünk az építménybe, amikor elkészültünk a támfallal, gyökereztessünk növényeket a kövek közötti hézagokba. A kakukkfű és az évelő lobéliához hasonló csüngő növények nagyon vonzó külsőt kölcsönöznek a támfalaknak.

12. Minden kő lerakásánál ügyeljünk rá, hogy minél kevesebb mozgást hagyjunk neki. A mozgások ellensúlyozásához kisméretű, lapos köveket kell használni „alátétek” gyanánt. A kövek jobb egymáshoz illeszkedésének érdekében használjunk kőműves kalapácsot, hogy kikalapáljuk a kő töredékeket.

13. Ugyanúgy járjunk el a harmadik és az azt követő rétegek lerakásánál is. Mire a terasz eléri a tervezett magasságának felét, elkezdhetjük a „rögzítő elemek” beépítését. A kő támfalak esetében, ez azt jelenti, hogy hosszú köveket helyezünk merőlegesen a falra, nem párhuzamosan, mint a többit. A rögzítő köveknek az a célja, hogy a támfal hátsó részét is rögzítse a lejtőbe.

14. Először is egy mélyedést kell a domboldalba vájni, hogy belehelyezzük a rögzítő követ. Aztán az egyik végét állítsuk a teraszra (ez bármely részét képezheti a lerakott rétegnek), a másik végét pedig helyezzük a lejtőn kiásott mélyedésbe. Minél hosszabb köveket találunk erre a célra, annál jobb. Állítólag egy jó szemmérték szerint, 16 négyzetméterenként kell egy rögzítő követ helyezni a fal külsejére.

15. Amikor már majdnem elértük a terasz kívánt magasságát, itt az ideje, hogy a tetejére ráhelyezzük a fedköveket. Ezek a fedkövek hasonlóak az első réteg során lerakott kövekkel, abban az értelemben, hogy laposak és igen súlyosak. Segítenek megtartani az alsó kőréteget, ugyanakkor elkészült külsővel ruházza fel a támfalat (ezért fontos, hogy laposak legyenek).

Jó tanács támfal építésekor:

Miután felépítettük a kőtámfalat, biztosan szeretnénk valamit ültetni a talajba, további rögzítés céljából. A napos területekre kiválóan alkalmas a kevés gondozást igénylő kék kúszó boróka, egy törpe-növésű örökzöld növény.