Árvíz utáni teendők a földeken - az Ablak c. műsor archívumából

Mi a teendőjük a gazdáknak az árvízsújtotta termőfölddel?

Mert azt a legnagyobb ínség idején se felejtették el, hogy a termőföld nagy kincs!

Mihelyt a talaj felszíne megszikkadt, el kell kezdeni a föld szellőztetését.

Persze ezt nem lehet rögtön, a víz levonulása után elkezdeni, különösen sokat kell várni, amíg rá lehet lépni a földre, ha ismételt csapadék esik. De amikor azt látják, hogy egy viszonylag szilárd kéreg alakult ki a talaj felszínén, akkor meg kell kezdeni a sekély porhanyítást - igen finom érzékkel! Először csak 1-2 cm mélyen kapálják vagy kultivátorozzák meg a föld felszínét. Ez a napfény és a meleg hatására már gyorsabban fog szikkadni, úgy, hogy néhány nap múlva ismét meg lehet művelni a talajt - most már 5-8 cm mélyen. A nagyon megülepedett öntés és agyagtalajokat ezután 18-20 cm mélyen meg kell szántani, és haladéktalanul el kell fogasolni, hogy jó vetőágy alakuljon ki.

Számítani kell azzal, hogy az időlegesen elöntött talajokon szokásosnál is nagyobb mértékű lesz a gyomosodás. A kelő, egynyári és évelő gyomok ellen jó védelmet nyújt aMedallon nevű totális gyomirtó szer, amelynek nincs utóhatása, tehát néhány nappal a használata után lehet vetni vagy palántázni.

A víz feltehetően kilúgozta a talajban levő tápanyagokat, igaz bizonyára hozott is értékeseket! A kései vetések gyors kelését azonban meggyorsítja, ha nitrogén műtrágyát keverünk a megmunkált talajba.

Mit ültessünk az árvíz súlytotta termőföldbe?

Szántóföldön április végéig nem kockázatos rövid tenyészidejű kukoricafajtákat, napraforgót vetni, és burgonyát ültetni. Ezek közül - ismerve az érintett vidékek termelési szerkezetét - legfontosabb a kukorica, amely a hízósertések takarmányát termi meg. Az ennél későbbi vetésű kukorica és napraforgó a szarvasmarhák téli silótakarmányát adja, a cukorcirok, a köles, a pohánka pedig értékes magtermést érlel.

Könnyebb a helyzet a kertekben, ahol akár június közepéig vethetnek babot, tökféléket, uborkát, palántázhatnak káposztaféléket, paprikát, paradicsomot.

Talán furcsának fogják tartani, amit most szándékozom mondani, de mi olyan tájon élünk, ahol már most kell arról gondolkoznunk, hogy miként őrizzük meg a talajban tárolódott nedvességet, vízkészletet. Nos, ehhez a talaj felszínét folyamatosan porhanyósan kell tartani felszíni talajmunkával. Ahol lehet - főleg a kertekben - alkalmazzuk a talajtakarás nehezen terjedő, de fölöttébb előnyös módszerét, mert a szalmával, lekaszált fűvel, fenyőkéreggel takart talaj nyáron nem melegszik fel, nem párologtatja el a benne felhalmozott vizet, nem gyomosodik el. De ha hosszabb szárazperiódusok lesznek, akkor még a most árvízzel küszködő vidékeken is öntözéssel kell pótolni azt a vízmennyiséget, amelyre a növényeknek feltétlenül szükségük volna, de nem hull le a mennyekből.