Hogyan metsszük a sövényünket?

Milyen a jó sövény, és hogyan viseljük gondját?

A jó sövény:

• legyen minél tömörebb, hézagmentes;
• egyenletes formája legyen a talaj felszínétől, egészen a tetejéig;
• viselje jól az igazításokat, hosszan őrizze meg a kapott formáját anélkül, hogy gyakran igényelne metszést vagy nyírást;
• gyorsan regenerálódjon a vágás és metszés után;
• bármilyen talaj és éghajlati viszontagságokkal szemben legyen ellenálló.

A sövény ültetése egy kis tervezést igényel

Hogyan nyerhetünk sövényt lombhullatókból?

Közvetlenül az ültetés után, abban az esetben, ha ezt a műveletet tavasszal végezzük, minden növényt egyenként, a talaj felületétől számítva 2-5 centiméteresre kell vágni. Abban az esetben, ha az ültetést ősszel végeztük, csak egy növénykönnyebbítő metszéshez kell folyamodni, és az előbb említett vágás csak tavasszal történjen.

Azokat a hajtásokat, amelyek az energikus vágás folyamatának eredményei, az aktív vegetációs időszakban hagyjuk szabadon növekedni.

A következő tavasszal azokat a növényeket, amelyek az elmúlt nyár folyamán növekedtek és kifejlődtek, vágjuk le 5-11 cm-re, az energikus hajtás és sűrűsödés érdekében. Ezeket a vágásokat meg kell ismételjük minden tavasszal, lerövidítve az ágakat 15-20 centiméterrel az utólsó vágástól számítva addig, amíg a sövény el nem éri a kívánt magasságot, szélességet és sűrűséget.

A sövényt formára is nyírhatjuk

E fázis után következnek a formaadó és -megőrző műveletek. Ezeket a vágásokat, vagy helyesebben nyírogatásokat, egyéves fán kell elvégezni, április hónap második vagy a harmadik tizedétől kezdődően, és folytatva mindezt szeptember hónap első tizedéig. Ezen időszak folyamán 2-3 vágás végezhető az olyan hajtásokon, amelyek csak félig fejezték be megfásodási szakaszukat. A sövények esetében minden vágást 5-8-10 cm-rel feljebb az utolsó metszettől kell végrehajtani, a kézi vagy a motorral felszerelt lékrácsolló alkalmazásával.

Az alakot adó műveletek során, mint ahogy a formát megőrző nyírogatások során is, a vízszintes és a függőleges irányú vágásmódót egyaránt kell alkalmazni. Azok, amelyek függőleges alakot nyernek, olyan módú megformálást igényelnek, hogy amikor a sövény felső részéhez közeledünk, ágaik hajlását központosítsuk oly módon, hogy végül ha a sövényt függőlegesen átmetszenénk, akkor egy olyan trapéz formájú metszetet kapjunk, melynek alsó része, vagyis alapja, szélesebb.

Abban az esetben, ha csak függőleges vonalvágást alkalmazunk, egy adott pillanatban hézagok jelennek majd meg a sövény alapján.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy az utolsó nyírást olyan periódusban kell elvégezni, hogy azoknak a hajtásoknak, amelyeket majd eredményez, legyen elég idejük növekedni úgy, hogy ne érje őket a tél kifejletlenül, ellenkező esetben fennál az esélye annak, hogy tönkretegye őket a fagy.

A sövény vágása

Az ismételt vagy helytelenül végzett vágások miatt a sövényeken úgynevezett "fűzfavégek" jelennek meg, amelyek a valóságban nem mások, mint maradványok; ezeket vágási művelettel el kell távolítani, és a nyert fedetlen réteget rögtön hideg masztixfával be kell takarni.

A puhább fájú sövények teljesen más kézbentartással bírnak. A sövényforma adására alkalmas növényeket a lehető legmegközelítőbb alakra és magasságra kell ültetni ahhoz a kritériumokhoz, amit végül el akarunk, hogy érjen a sövény. Az ültetés nem fedetlen gyökérrel kell történjen, mint a legtöbb lombhullató esetében, hanem földdel kötött, bálázott gyökérfajtával.

További sövényekkel kapcsolatos cikkek >>