Télálló kaktuszok

A kaktuszok az amerikai kontinens zömmel száraz klímájú területeiről származnak. Víztárolásra módosult száruk alakult ki, és a levélzetük is úgy alkalmazkodott, hogy minél kisebb legyen a vízleadó felülete, melynek végeredménye a jellegzetes tüskézet lett. Sok faj északon egészen Kanada belsejéig felhatol és a Sziklás-hegységben nagy magasságokban is előfordul, illetve délen Patagóniában is találhatunk kaktuszokat. Talán ez a legnépesebb család, melyből a legtöbb télálló ill. fagytűrő faj kikerül (több mint 100).

Formaviláguk, méretük rendkívül változatos: vannak egészen kicsik, párnaszerűen tömött telepeket alkotók, "medvetalp" formájúak, elágazó törzsűek, nagyra növők stb. Egy részük télálló, vagyis nem okoz számukra gondot sem a hideg, sem a csapadék (pl. Cylindropuntia imbricata, Cylindropuntia kleiniae, Opuntia phaeacantha, Op. macrocentra, Op. humifusa, Op. macrorhiza, Op. polyacantha).

Cylindropuntia kleiniae Cylindropuntia imbricata

Opuntia macrocentra terméssel

 

Opuntia macrocentra virág

Legnagyobb ellenség: a pangó víz

Más részüket viszont védeni kell a téli csapadéktól, különben kirothadnak (pl. Echinocereus triglochidiatus, Escobaria leei, Echinocereus viridiflorus ). E célra tökéletesen megfelel egy olyan fóliasátor a növények fölé, amely nem zár hermetikusan, s a hideget beengedi, a csapadékot viszont nem.

Echinocereus viridiflorus (zöld virágú)

Fontos még a jó vízáteresztő képességű talaj, mert a kaktuszok legnagyobb téli ellensége a pangó víz.

Mivel a kaktuszok növekedési ciklusa genetikailag beprogramozott, ezért a tenyészidőszakban mindent meg kell tenni, hogy növekedjenek. Eredeti élőhelyükön (a fajok zöménél) nyáron nagy a forróság és a szárazság, ezért ekkor leáll a növekedésük, amely csak akkor indul be, amikor jön az enyhe, csapadékosabb, hosszú ősz (ill. a tél nagyobb része is ilyen).

Escobaria leei

Ha nálunk a tavasz és a nyár eleje csapadékszegénységgel társul, akkor a növények nyugalomban maradnak és ősszel indulnak meg. Csakhogy ezután derékba kapja őket a tél. Télállóság ide vagy oda: elpusztulnak! Ezért fontos, hogy a meleg beköszöntével kapjanak vizet bőségesen, mert így őszre maguktól túljutnak az évi növekedési cikluson, nyugalomba vonulnak és várják a telet.

Echinocereus triglochidiatus

Egyébként ugyanez a helyzet az azonos élőhelyről származó, szintén pozsgás jukkákkal is. Ha az előbbi feltételek teljesülnek, akkor gyors növekedéssel, virágzással és terméssel (némelyik ehető) hálálják meg gondoskodásunkat. Több fajnál a tél közeledtével az alkalmazkodás érdekes jelét vehetjük észre: megráncosodnak, ugyanis a szövetekben lévő víztartalom egy részét eltávolítják, így "túlbiztosítva" a fagykárosodás elleni védelmet.

Teleltetés: a télálló fajoknál nincs tennivalónk. Esetleg a hajtásokról kell a havat eltávolítani, ha sok halmozódik fel, mert a kőkeménnyé fagyott részeket letörheti a súlya. Azoknál a fajoknál, melyeket védeni kell a csapadéktól, egyszerű fóliasátorral megoldhatjuk a problémát. Nem kell hermetikusan zárnia, hiszen a hideg ellen nem kell védekeznünk.

Kaktuszok havi munkanaptára