Liszteske, avagy az üvegházi molytetű

A növényházakban két molytetű faj károsít. Az üvegházi liszteske a trópusokról és szubtrópusi területekrõl terjedt el az egész világon. Melegigényes faj, de egyre inkább alkalmazkodik az alacsony hőmérséklethez. A gyapotmolytetű az utóbbi években került be az országba, és rendkívüli növényvédő szer ellenállósága teszi még félelmetesebbé. A két fajt csak a nagyon gyakorlott szem tudja megkülönböztetni egymástól.

Az egész liszteske népesség a levelek fonákján él és károsít, a kifejlett repülő alakok, a nehezen észlelhetõ tojások, a helyhez kötötten élő, pajzstetű-szerű lárvák, valamint bábok egyaránt. Egy-egy nőstény több száz tojást rak, s növényházi körülmények között évente 10-20 nemzedékük is kifejlődhet.

A kártétel megnyilvánulásai a következõk

• Szívogatásuk miatt a növények legyengülnek, a termés mennyisége csökken. Ha a fiatal növényeket nagy tömegben lepik el, akkor azok fejlődése szinte leáll.
• A rovarok által ürített ragacsos mézharmaton megtelepszik a korompenész és szennyezi a növényt.
• A kifejlett rovarok vírusvektorok, az uborka és a paradicsom virusos betegségét terjesztik.

A védekezés nehézségei

A rovarölő szerek hatása – sajnos – minimálisra csökkent azokon a területeken, ahol hosszú idők óta permeteznek ellenük. Az ország hagyományos hajtató területein (pl.: Szeged és Szentes környékén) ez már általános jelenség. A kártevők rezisztenciája szinte minden korábban csodaszernek tűnő hatóanyaggal szemben kialakult.
Nehezíti a helyzetet, hogy a szerek döntő többsége kizárólag a repülő alakokat képes pusztítani, s ezek az össznépességnek legfeljebb 5 %-át jelentik. A tojások, lárvák és bábok ellen hatástalanok.
Nyaranta tömegesen jelennek meg a liszteskék a mezőgazdasági területeken, a kertekben, a növényházak környezetében. Ősszel, amikor az idő hűvösebbre fordul, nagy számban települnek be a termesztő berendezésekbe.

Mivel az ellenük való védekezés elég körülményes, mert meglehetősen ellenállóak a rovarölő szerekkel szemben. Ezért kidolgoztak két biológiai növényvédelmi módszert:

A védendő területen több, sárga színű karton- vagy műanyag lapot függesztenek ki. Ezeknek mindkét oldala tartósan és vízállóan ragacsos anyaggal van bekenve. A liszteskék, amelyek igen vonzódnak a sárga színhez, rárepülnek a sárga lapra, és beleragadva elpusztulnak.

Sárga színcsapda házilag

A ragasztóanyag házilag is elkészíthető. Kell hozzá 2,5 dl repceolaj, 20 dkg sertészsír, 2,5 dl terpentin és 20 dkg gyanta. A repceolajat a zsírral összefőzik, majd állandó keverés közben hozzáadják a terpentint és a gyantát. Olyan sűrű legyen, hogy ecsettel 2-3 mm vastagon kenhessük a hernyóenyvet a sárga lapra. Vigyázat, tűzveszélyes! (A recept Győrffy Sándor Szerszámok a biokertben c. összeállításából származik. Biofüzetek, 23. Mezőgazdasági Kiadó, 1988.)

Zárt körülmények között (fóliasátorban, üvegházban) eredményesen lehet védekezni a molytetvek ellen oly módon, hogy elszaporítják ellenségeit, az Encarsia formosa nevű fürkészdarazsakat.

 

A 0,6 mm nagyságú fekete torú, sárga potrohú parazita tojásait tojócsövének segítségével a liszteske lárváiba helyezi. A parazitált lárva 8-10 nap alatt megfeketedik és elpusztul; belőle - röplyukat rágva magának, előbújik a fürkészdarázs.

A fürkészdarazsakat kartonlapra nyomott lárvák formájában hozzák forgalomba. A lapokat a növények felső részére kell kiakasztani, lehetőleg egyenletes területi elosztásban.

A videót a Média Online készítette dr. Kukla Miklós és Papp Ákos, kertészmérnök közreműködésével.
Forrás: agronaplo.hu