Dió szaporításhoz melyik a jobb, a magról vetés vagy az oltás?

Azt szeretném megkérdezni , hogy ha egy bizonyos fajta diót szeretnénk szaporitani és azt szeretnénk, hogy pont olyan legyen, mint az anyanövény, melyik módszert válasszuk , a magról vetést vagy az oltást. És helyesen hogyan kell elvégezni? Köszönöm

A döntés érdekében íme az előnyök és a hátrányok mindkét módszer tekintetében:

A diófa jellemzően olyan élőlény, ami utódainak rendkívüli sokféleségét produkálja, nem jellemző rá, hogy leszármazottai a közvetlen felmenők másolatai lennének.

Más fák esetében az oltás, szemzés sokszáz évvel előbb már gyakorlattá vált, a dió esetében viszont sokáig nem volt sikeres. Ennek oka is a dió sajátos biológiája, különböző szöveteinek eltérő hőigénye.

A magról történő szaporítás változatos, teljesen kiszámíthatatlan tulajdonságú utód-fákat eredményez akkor is, ha a beporzást magunk végeztük, minden szempontból tökéletesnek tartott fák - vagy ugyanazon fa - virágai között. A dió igen variábilis növény, az utódok jellege széles határok között fog változni. Lehet közöttük egészen kiváló is, de mire az utód-fák tulajdonságait értékeljük, évtizednél hosszabb idő telik el, munkánk igen csekély hatásfokú lesz.

Gyakran történik, hogy egy papírhéjú, pirosbelű, vagy más szempontból értékesnek gondolt fa dióit ülteti el a lelkes gazda, annak reményében, hogy az utód is olyan lesz. Hát, a legritkább esetben lesz olyan.

Egy előnye viszont egészen biztosan lesz a magról történő szaporításnak: a csemete növekedése gyorsabb lesz, és általában is elmondható, hogy a nemesített fajtáknál nagyobb növésűek a bizonytalan származású magoncok. Tehát akkor ajánlható a magról való szaporítás, ha egy szép, nagy diófát akarunk valahova, aminek az árnyéka, szépsége, hangulata jelenti számunkra a fő értéket, és az esetleges szép diótermés csak ráadásként jöhet. Természetesen a fatermelési célú diószaporítás külön kérdés, arról külön beszélünk majd.

A másik előnyük a magoncoknak, - ha az anyafa is ugyanazon a termőhelyen nőtt magoncfa volt, - hogy valószínűleg az adott termőhelyhez alkalmazkodott diófát tudunk nevelni. Várhatóan jól érzi majd magát, és szép fa lesz. Reméljük. Ha már ősszel végső helyükre vetjük a diókat, két-három szemet helyezzünk egy gödörbe, és csak tavasszal fog csírázni. A csemeték közül két év elteltével válasszuk ki a megmaradót.
Csemetenevelés céljára a diót tavasszal 6-8 cm mély barázdába vessük, ügyelve arra, hogy a talaj egyenletességét üregek vagy bomló szerves anyagok ne bontsák meg.

Vegetatív úton is szaporíthatunk az általunk kívánatosnak tartott diófáról utódot, aminek tulajdonságai biztosan meg fognak egyezni az anyafa tulajdonságaival (ha sikerül a szaporítás), hiszen gyakorlatilag annak a sarja.

Az államilag elismert diófajták is mind egy-egy anyafa vesszőinek, rügyeinek elszaporításával, gyakorlatilag az anyafával megegyező tulajdonságokat megtestesítve jöttek létre, szaporodtak el. A nemesítők az egyes fajták értékmérő tulajdonságait hosszú éveken át vizsgálva választották ki a leghasznosabb, legértékesebb fajtákat. Azt, hogy a különböző fajták valóban olyan értékekkel rendelkeznek, mint amit a nemesítők állítanak, az állam megfelelő hatósága ismeri el. Nálunk is, és mindenhol a világon. Az egyszer elismert, termesztésre engedélyezett fajta tulajdonságai tehát állandóak, nem is szaporítható máshogy tovább, csak változatlan génállománnyal, vegetatív úton. A fajta további javítására már csak - esetleg hasonló, de mindenképpen új, - más néven van lehetőség. Viszont a fajta tulajdonságainak leromlására sincs lehetőség, mert ameddig a fajta él, ameddig termelésben tartják, változatlan tulajdonságokat mutat. Egy diótermelő számára, aki nagy összegeket fektet be a termelésbe, ez nagy biztonságot jelent.

Oltványok előállítása

A legelterjedtebb szaporítási mód. Az alany biztosítja a jó gyökérfejlesztést, a nemes rész pedig a nemesített, jó diótermő tulajdonságokkal rendelkező fák nagybani elszaporítását. Hátránya, hogy lassú, és az eredményt a termesztés - pl. időjárási - körülményei nagyban befolyásolják.

Hogyan kell metszeni a diót, hogy többet teremjen?