A képen egy Phoenix dactylifera látható, azaz a közönséges datolyapálma. A levélszáradásnak több is lehet, így pl. az atkák okozta fertőzés, tápanyaghiány, gyökérsérülés... A képen látható, hogy a talaj felszínén kicsapódtak a tápanyagok és a mész, ami arra enged következtetni, hogy vagy túl gyakran lett öntözve, vagy a cserépalátétben sokáig áll a víz. Ez gyökérrothadást okoz, és így a növény nem tud elegendő vizet és tápanyagot felvenni, ezért gyakran leszáradnak a levelek. Magas tápanyagtartalmú, homokos földbe át kell ültetni, és az öntözést felülről végezni úgy, hogy az egész földlabda átnedvesedjen. Az alátétben összegyűlő vizet ki kell önteni, vagy nagyobb méretű cserépnél az alátétet teletenni zúzott kővel vagy agyaggolyóval, hogy a cserép alja ne maradjon vízben. Az öntözésre akkor van szükség, ha a talaj felső néhány cm-es része kiszáradt. Az öntözővíz lehetőség szerint legyen szobahőmérsékletű.
Érdemes még tudni róla, hogy természetes élőhelyén a tűző napon tenyészik, mély, laza szerkezetű, vízzel kielégítően ellátott talajon. Elviseli a félárnyékot, de célszerű minél világosabb helyet választani számára, mert különben levelei elvékonyodnak, megnyúlnak. Tavasztól őszig a kertben vagy teraszon tartható. Erőteljesen lefelé törő gyökerei fejlődése érdekében fontos, hogy mély cserepet válasszunk számára. Télen lehetőleg világos helyen, hidegházi körülmények között (12-14 °C fokon) kell tartani. Ilyenkor visszafogottabb öntözés és tápanyag-utánpótlás szükséges. Ez a példány az idei telet inkább töltse a fűtött lakásban, mert a hideg valószínűleg végzetes lenne számára. Nem kell levágni a leveleit, viszont érdemes lenne még most átültetni. (Amúgy az átültetés ideje a nyáron szabadban tartott pálmáknál a tavasz!). Elég szívós növény, úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy megmarad. Ha mégsem, akkor az ilyentájt gyakran kapható aszalt datolya magját nem a szemetesbe kell dobni, hanem egy cm mélyen a talajba kell dugni, amely a meleg szobában néhány héten belül kicsírázik...
