Tényleg olyan rossz lenne néha egy kicsit halogatni a dolgokat?

Folyamatosan elfoglaltnak lenni egyre inkább egyfajta káros társadalmi divattá válik és ma már szinte elvárás, hogy egy nap 10 szabad perced ne legyen. Ha mégis van, akkor látogass el bátran a GGBet kaszinó online oldalára, hiszen most akár tíz perc alatt is milliós nyeremények és komoly bónuszok üthetik a markod. Ennek az elfoglaltsági kényszernek sajnos sokan úgy akarnak megfelelni, hogy közben észre se veszik, hogy az idejüket jobban beosztva sokkal több szabadidejük is lehetne, miközben ugyanúgy el tudnák végezni a feladataikat.

Amit megtehetsz ma, ne haladsz holnapra

Kétségtelen, hogy a folyamatos kényszeres halogatás rossz dolog. Ha mindent az utolsó pillanatra hagysz, vagy már eleve túl későn vágsz bele, úgy sok lehetőséget fogsz elszalasztani. Ez, mind a karrieredben, mind a hétköznapi életben, mind a magánéletben igaz. Különbséget kell tenni azonban a dolgok felesleges halogatása és a feladataid optimális megszervezése között. Biztosan te is ismersz valakit, aki mindig mindennel kapcsolatban a tökéletes alkalomra, vagy valamilyen jobb helyzetre vár, ami aztán soha nem jön el, utána pedig azért nem cselekszik, mert “már túl késő”. Ez ténylegesen kártékony és felesleges halogatás. Az ilyen emberek rendszerint úgy érzik, hogy nekik soha semmivel nincs szerencséjük és az egész világ összefogott ellenük, pedig valójában soha nem is cselekszenek. Megnéztél egy autót, tetszett,jó állapotban volt, az ára is rendben volt, de te azért még megnézel másik ötöt, mert nehogy már egyből vásároljál, a többi viszont nem jó vétel, de közben az elsőt már megvette valaki más, aki azonnal élt a lehetőséggel. Fizetésemelést akartál kérni, de a főnöködnek most rossz kedve van, úgyhogy majd jövőhéten. Hétfőn azonban elkéstél a munkából, így azon a héten inkább fel sem hozod a témát, aztán a következő héten a főnököd szabadságon van, aztán egyszer csak áthelyeznek egy másik csapatba, vagy rossz évet zár a cég és már esélyed sincs fizetésemelést kérni. Ha számodra ismerősek az ehhez hasonló szituációk, akkor tényleg van értelme megfogadnod, hogy amit megtehetsz ma, azt nem halasztod holnapra.

Halogatás és felelős döntéshozatal

Ugyanígy igaz ez akkor is, ha csak akkor teszel be egy mosást, ha már nem találsz tiszta ruhát, vagy hetekig nem ég a villany a fürdőszobában mert lusta vagy elmenni venni egy új izzót. Fontos, hogy felismerd a saját lustaságodat vagy döntésképtelenségedet és rávedd magad a cselekvésre, különben folyamatosan úgy fogod érezni, hogy mindennel el vagy úszva, ahogy egyfolytában torlódnak és torlódnak a dolgok. Halogatni a dolgokat tehát csak azért nem érdemes, mert valamihez nincs kedved, mert hamar elveszted az irányitást. Fontos azonban, hogy felismerd azt is, hogy bizonyos döntések meghozatalához idő kell. Az nem halogatás, ha nem akarsz egyből telefont venni, miután elolvastál egyetlen cikket egy sokak által kedvelt modellről. Ha nagyobb összegű vásárlást tervezel, vagy olyan használati tárgyat veszel, amely esetében kiemelten fontos a problémamentes működés, például egy autó vagy telefon, akkor igenis rá kell szánnod néhány napot vagy hetet, hogy eldöntsd, hogy melyik a legmegfelelőbb a számodra. Ilyenkor ez nem halogatás, hanem egyszerűen felelős döntéshozatal, amihez idő kel. Ilyen esetben soha ne hagyd magad azonnal meggyőzni. Az soha nem döntésképtelenség, hogy nem akarod a többéves spórolt pénzedet elkölteni egy olyan autótípusra, amelyről korábban nem is hallottál. Ez egyszerűen felelős döntéshozatal.

Folyamatos kényszeres elfoglaltság

A folyamatos toxikus halogatás ellenpárja a folyamatos toxikus elfoglaltság. Bizonyára a te környezetben is vannak olyan kollégák, barátok vagy családtagok, akiknek egész nap 5 percük sincsen és akármikor beszélsz velük, valahogy, valamilyen módon garantáltan szóba kerül, hogy mennyire elfoglaltak és soha nem érnek rá semmire. Az ilyen, állandóan látványosan elfoglalt emberek mögött azonban sokszor egyfajta társadalmi megfelelési kényszer van. Ők úgy érzik, hogy ha nem folyamatosan elfoglaltak, akkor ők lusták vagy haszontalanok. Pedig a munka és a szabadidő közti egyensúly megteremtése az egyik legfontosabb eleme a mentális egészséged megőrzésének. Ha valaki egy ilyen kényszer miatt feladja a szabadideje jelentős részét, az még egy dolog, az igazi problémák ott kezdődnek, amikor valaki úgy elfoglalt egész nap, hogy valójában kevesebb feladatot végez el, mint mások, akiknek jóval több szabadidejük marad a nap végén. Irodai munkakörökben ez különösen gyakori jelenség. Valószínűleg neked is volt már olyan kollégád, aki reggeltől estig a számítógép előtt ült és fel alá rohangált, “ki se látszott a munkából”, de számszerűsítve semmivel több feladatot nem végzett el, mint bárki más, sőt, talán még kevesebbet is. Ugyanilyen kényszeres tevékenység az is, ha valaki minden nap kirohan a közértbe, a postára, csomagot átvenni, ruhát visszavinni, stb, hogy fenntartsa a folyamatos elfoglaltság látszatát, miközben ezt az egészet egyszerre, 2 óra alatt is elvégezhetné és utána sokkal több szabadideje maradna a hátralévő napokban. A toxikus, mögöttes tartalom nélküli folyamatos elfoglaltság felismerése legalább annyira fontos, mint a folyamatos kártékony halogatás felismerése.