Szeretjük-e a verseket?

Ráadásul a magyar verseknek van egy olyan csodálatosan óriási előnyük a nyelv adta különlegesség révén, hogy azokat a gondolatokat és érzéseket is ki tudjuk fejezni, ami más nyelven csak nehézkesen és körülményesen lehetséges.

Így szeretnénk eloszlatni azt a tévhitet, hogy nehéz megérteni a verseket. Tulajdonképpen azért nem értjük, mert nem tudunk elcsendesedni. Nem tudjuk kizárni a külvilágot, így a vers alkotta szent szavak mögé beosonnak azok a káros tényezők, amelyek gátolják megértésüket.

Amikor ez megtörténik, onnantól a szavak, a gondolatok és a hangulatok értelmet nyernek. A versek személyesen nekünk szólnak, minden költői kép úgy tárul elénk, mintha egy fantasztikus kertben sétálnánk. Megállunk egy gondolatnál, mintha egy különleges virágot csodálnánk meg, beleszippantunk az illatba, majd továbbsétálunk.

Természetesen ehhez alapból szükséges egyfajta ráhangolódás, szükséges a nyitottságunk, szükséges az a lelki beállítottság, amitől értelmet tudnak bennünk nyerni a leírt szavak.

Életszakaszokén változik, milyen verseket kedvelünk

Ehhez elég csak megfigyelnünk magunkat, emberi fejlődésünket. Életszakaszonként más-más témakör érdekel bennünket, így természetes, hogy változik a bennünk élő költészet is.

Ha tudatosan végig nézzük, és esetenként újra olvassuk azokat a verseket, amelyekért korábbi életszakaszunkban rajongtunk, óriási önismeretre tehetünk szert. Újra beleélhetjük magunkat abba a szituációba, ami kifejezetten adott stílusú vagy műfaj besorolású versek felé terelt bennünket.

Kedvenc költők, életpályák

Sok esetben a kedvenc költeményünk mögött élő vagy élt költő az, aki miatt magunkénak érezzük a leírt gondolatokat. Azért, mert az az életpálya, amit végig élt vagy épp él számunkra példaértékű, követendő vagy épp megtaláljuk azt a közös pontot, ahol hasonlít a két életút. Legyen az öröm, siker, szenvedés vagy közös ideológia követése.

Teljesen természetes vágy, hogy szeretnénk különlegesek lenni, olykor szeretnénk mi is nagyot alkotni, magunkra venni a tenni akarás palástját. Ám, amennyiben ez nem megvalósítható, akkor követni tudjuk azoknak az embereknek a sorsát, gondolatait, akik ebben előttünk jártak. Ez nem könnyű, nem könnyű versrajongónak lenni, nem könnyű a leírt szavakat, a metaforákat és az összefüggéseket, a felröppenő gondolatokat szeretni. Lassan a költészet szeretete a digitális világ szemében roppant elavulttá válik. Legalább mi gondozzunk lelkünk kertjeinek e csodás gyümölcseit!