Előszó
Az Olvasóhoz
Nézett ma már tükörbe? És kit látott? Önmagát, vagy azt, akit látni akart? Mert a tükör nem megítél, hanem visszatükröz. Csak tőlünk függ, mit látunk benne. Az ókori Egyiptomban a tükör és az élet jelentése egyetlen szótőből származott, ez sokat elárul a különös tárgy hatalmáról és erejéről. Mert van ereje: feltárja a lélek üzenetét. Persze ahhoz bátornak kell lennünk, hogy valódi lényünkkel szembenézhessünk. Vagy az egész világgal, hiszen: azt kapjuk, amit adunk. Ez is visszatükröződés. Misztikus az élet. És az a különös benne, hogy a szemünk előtt vannak a titkok, éppen ezért nem látjuk őket. Tükör által, homályosan látunk: saját magunkat, a másikat és az életet is. Meg kellene tisztítani lelki tükreinket, hogy fényességet lássunk ott, ahol eddig homály lebegett. Meg kellene tisztítani a tekintetünket, hogy a valóságot lássuk, ne csak nézzük azt. Vannak olyan pillanatok, amelyek megváltoztatják az életünket. Ugye ön is átélt már hasonló érzést, amely kimozdította a világot sarkaiból? Másnap kit látott a tükörben? Nem ugyanazt az embert, akit előző napon. Ugye nem? A tükör varázslat, mágia. Hatalmas bátorság és erő szükséges ahhoz, hogy őszintén belenézzünk. De aki egyszer fölfedezte a víz tiszta ízét, nem keres többé más forrást.
|
| Vészabó Noémi: Tükröm, tükröm… (Galenus Kiadó) |
A történet egy nőről szól, aki szerelme után sietve, maga mögött hagyta addigi életét, holott tudta, hogy mindent és mindenkit elveszíthet. A tettét elborzadva ítélték meg, s csak később döbbentek rá, meglehet – a sorsát vállalta. A nő, aki merészelt szembenézni saját vágyaival. Aki merte hallani lelkének sóhajait, sugallatait. A sors vállalásához bátorság, fegyelem, és a vállaláshoz szabott erő kell. Sokan éljük át a szerelmet, az érzelmek azonban elfutnak és nehéz őket újra egybegyűjteni. Az élet tükrében annyi mindent kell megtanulnunk, hiszen senki sem tanított meg rá, hogyan kell a múltat elengedni, hogyan kell egymást szeretni. Itt a gond gyökere, hogy kapcsolatainkban a bírvágy uralkodik. A birtoklási vágy helyett a szeretetet kellene újratanulnunk, mert az szelíd és elengedő. Az igazi szeretet szeret, és nem kér érte semmit. Mint a nap, amely egyformán süt mindenkire, nem vár cserébe hálát. Melegít. Vigyázzon a valódi tükörképére!
A szerző
Hátsó borító
Ha a tükör nem, ez a könyv megmondja, hogy a problémáink elől, önmagunk elől nem tudunk elmenekülni. A Zsigmond Márta-médiadíjas újságíró, költő és eredendően festőművész megdöbbentő regénye a boldogságkeresésről mindenki számára tartogat tanulságokat.
Hogyan éljük az életünket? Ezt nem tanítják az iskolában. Saját magunknak kell feladni a leckét is és megoldani a házi feladatot is, azt, amit az élet tett elénk.
Vallomás, fikció, életérzés, képzelgés szerelemről, fájdalomról, öngyilkosságról, újjászületésről: az ÉLETRŐL.
Rácson innen, rácson túl, az édes élet mennyországa, a pszichiátria pokla. Vagy fordítva? Szabad-e elítélnünk másokat, amiért úgy tettek, ahogy esetleg mi is tennénk, ha lenne elég merszünk hozzá?
Ha lenne erőnk szembeszállni környezetünk elvárásaival a boldogságunk érdekében?
De mi a boldogság, és hol van? Egész életünkben azt keressük. Talán pont azért nem találjuk, mert ott van bennünk legbelül?
