A gin fűszernövényei: ízek, aromák, zamatok

Borókabogyó (ang.: juniper; lat.: juniperus communis)

A boróka felhasználása a ginhez tradicionálisan törvényhez kötött, minden ginnek tartalmaznia kell. Bármilyen egyedi a gin, legtöbbször fel lehet fedezni benne a boróka jellegzetes keserédes fenyős-levendulás-kámforos ízét. Az egész északi féltekén elterjedt, de a legjobb minőségűeket vadon Olaszország, és Macedónia dombságain lehet megtalálni.

Koriandermag (ang.: coriander; lat.: coriandrum sativum)

Koriander felhasználására már 5000 évvel ezelőtti bizonyítékok is fellelhetőek, az egyik legősibb fűszernövény. Hippokratész, az orvostudomány atyja is több tanulmányában megemlítette számos gyógyító hatását. Napjainkban többek között reuma és kólika enyhítésére használják. Ízében leginkább zsályára és citromra emlékeztető enyhén fűszeres íze van. A legtöbb lepárló a ginjeihez Dél-Európából importálja.

Angyalgyökér (ang.: angelica root; lat.: angelica archangelica)

A legenda szerint Mihály arkangyal egy álomban megjelenve mesélt először e növény pestis és egyéb fertőző betegségek elleni hatásáról, innen a neve. Gingyártásban a gin „szárazságát” hivatott előidézni földes, fás ízjegyeivel. Észak-Európában őshonos, de ipari felhasználáshoz leginkább Közép-Európában, többek között Magyarországon termesztik

Porított nősziromgyökér (ang.: orris root; lat.: iris florentina)

A főleg Olaszországban termesztett fehér nőszirom gyökeréből készített port ginkészítésen kívül főleg fűszerként, illetve a parfümiparban használják fel. Kinyerése nehéz és időigényes folyamat: A virágnak minimum háromévesnek kell lennie, mielőtt gyökerét óvatosan letörik, és kézzel lehámozzák. A hámozott gyökereket mosás után feldarabolják, és kiszárítják. Érdekessége, hogy szárítás után közvetlenül szinte szagtalan, legalább két évig kell tárolni, mielőtt kialakul jellegzetes illata, és porrá lehet őrölni.

Citrusfélék

Ritkaságszámba megy, ha ginkészítéskor nem alkalmaznak valamilyen citrusfélét, hogy kellemes élt adjanak az ízprofilhoz, ami egyben a boróka ízeit is kihangsúlyozza. Az erősen citrusos ízprofil inkább a tradicionális ginekre jellemző. Lepárláskor a gyümölcs szárított héját használják fel, hiszen ez tartalmazza a legtöbb illóolajat. Leggyakrabban használt citrusfélék a citrom, keserűbb narancsfélék, mandarin, és kisebb mennyiségben lime, az Earl Grey tea ízesítéséhez is használt bergamot (lat.: citrus bergamia), és rózsaszín grapefruit. Modernebb ginrecepteket gyakran valamilyen egzotikus, ritkán használt citrusféle felhasználásával bolondítanak meg, mint a Japánban őshonos yuzu, vagy a szicíliai cédrátcitrom.

Napjainkban a gin óriási kereslete miatt újabb és újabb ginmárkák egyedibbnél egyedibb recepteket alkotnak meg, hogy ezzel kitűnjenek a tengernyi másik gin közül. Ezt mi, a fogyasztók csak élvezni tudjuk, hiszen nap mint nap újabb fűszerek csapódnak a ginfűszerek listájához, amivel eddig senki sem próbálkozott, vagy mert próbálkozni. Ilyenek például a bazsalikom, fenyőtű, sáfrány, olívabogyó, málna, rebarbara, csak hogy egy-két példát említsünk az innovatív összetevők közül.

Válassz több száz különböző gin és tonic közül a WhiskyNet weboldalán!