Mi a tudatos étkezés?

Jan Chozen Bays: Tudatos étkezés
- részlet a könyvből

1. fejezet
Mi a tudatos étkezés?

Ez a könyv azoknak íródott, akik szeretnének javítani az ételhez fűződő kapcsolatukon. Ha előfordul, hogy a kedves olvasó hajlamos kissé többet enni a kelleténél – ami sokunkkal megesik –, vagy éppenséggel az elhízással, a bulimiával, az anorexiával vagy más hasonló problémával küzd, ez a könyv neki szól.
Jómagam orvos vagyok (szakterületem a gyermekgyógyászat), emellett régóta zen tanító is. A zen – és általában a buddhista – hagyományban központi helyet foglal el a tudatos jelenlét gyakorlata. Sokéves orvosi praxisom során és az alatt a számos esztendő alatt, miközben gyakoroltam és másoknak tanítottam a tudatos jelenlétet, felismertem, hogy az egyik legjobb orvosságként bízhatok meg benne.
Az étkezésünk megváltoztatására irányuló legtöbb könyv és módszer kívülről próbálja ránk erőltetni a változást. Időnként ez megfelel annak az egyedülálló lénynek, akik vagyunk, és a módszer beválik. Időnként azonban nem. A tudatos jelenlét belülről idézi elő a változást. Mivel természetes és szerves folyamat, azon a módon és abban az ütemben zajlik, ahogy nekünk megfelel. Ez a legalapvetőbb a természetes gyógyításban.

Mi a tudatos jelenlét?

Nem szükséges buddhistává válunk vagy egyhetes csendes elvonuláson részt vennünk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a tudatos jelenlét jótéteményeit. A tudatos jelenlét olyan készség, melyet mindannyian birtoklunk és fejleszthetünk. Napjainkban a tudatos jelenlét népszerű fogalommá vált, s egyre inkább elfogadják és tanulmányozzák a tudomány, az egészséggondozás és az oktatás világában. Ha azonban csupán fogalom marad, akkor nemigen lesz haszna az életünkben. De ha elsajátítjuk és használjuk, hatékony eszközzé válik, mellyel kiaknázhatjuk az életünkben rejlő összes lehetőséget.

A tudatos jelenlét nem más, mint hogy szándékosan figyelmet fordítunk arra és teljesen tudatában vagyunk annak, hogy mi történik bennünk – a testünkben, a szívünkben és az elménkben – és rajtunk kívül, a környezetünkben. A tudatos jelenlét ítélkezés és bírálat nélküli éberség.

A meghatározás kulcsa a fenti definíció utolsó mondatában rejlik. A tudatos étkezés során nem hasonlítgatunk vagy ítélkezünk, hanem egyszerűen tanúként szemléljük az evés során felmerülő számos érzetet, gondolatot és érzelmet. Ezt őszintén, józanul tesszük, miközben kedvességgel viszonyulunk az étkezéshez, és kíváncsisággal fordulunk felé.
A tudatos jelenlét abban a felismerésben gyökerezik, hogy amikor nem veszünk tudomást arról, amit látunk, tapintunk vagy eszünk, akkor az olyan, mintha nem is létezne. Ha gyermekünk vagy partnerünk odajön hozzánk, mert beszélni szeretne velünk, mi azonban szétszórtak vagyunk, és nem figyelünk rá, akkor végül kapcsolatra és bensőségességre irányuló vágyaink mindkét részről kielégítetlenek maradnak. Ha evés közben tévét nézünk, ami elvonja a figyelmünket, és nem is érezzük az ízeket, akkor az étel észrevétlenül kerül a gyomrunkba, mi pedig valamiképpen éhesek és kielégítetlenek maradunk. Úgy kelünk fel az asztaltól, hogy találnunk kell még valamit, ami tápláló számunkra.
A tudatos étkezés révén megtanulhatjuk, hogy jelen legyünk, amikor eszünk. Ez olyan egyszerűnek tűnik, valamilyen okból mégis elfelejtettük, hogyan kell megtennünk. A tudatos étkezés segítségével újra örömünket tudjuk lelni abban, ahogy egyszerűen eszünk, illetve iszunk.
Thich Nhat Hanh csodának nevezte a tudatos jelenlétet. S va-lóban az. Amikor megtanuljuk, hogyan kell használni ezt az egyszerű eszközt, és magunk bizonyosodunk meg róla, mire képes, akkor valóban csodásnak fogjuk látni. A tudatos jelenlét unalmunkat kíváncsisággá, feszült nyugtalanságunkat gondtalansággá, negativitásunkat pedig hálává képes alakítani. Használata során úgy találjuk, hogy bármi, valóban bármi, amire teljes figyelmet fordítunk, elkezd megnyílni, és olyan világokat tár fel számunkra, amelyek létezését nem is sejtettük. Orvosként és zen tanítóként szerzett összes tapasztalatom közül egyikről sem állíthatom, hogy egyenértékű lenne vele.
Nagyszámú és egyre szaporodó tudományos munkák támasztják alá azokat az állításokat, melyek a tudatos jelenlét meglepően megbízható gyógyítási képességeivel kapcsolatosak. Dr. Jon Kabat-Zinn a Massachusettsi Egyetem Orvosi Központjában kidolgozott egy olyan programot, amely az éber figyelmen alapuló stresszcsökkentést (MBSR) hívja segítségül. Először olyan embereknek tanította az MBSR módszerét, akik valamilyen krónikus fájdalomtól és betegségtől szenvedtek, s akiknek az orvosok utolsó mentsvárként ajánlották ezt a technikát, miután minden egyéb orvosi kezelés kudarcot vallott. Az eredmények olyan figyelemreméltóak voltak, hogy dr. Kabat-Zinn egyéb betegségekre is kiterjesztette kutatásait. Más orvosok és terapeuták szintén elsajátították az MBSR módszerét, és sikerrel próbálták ki sok más rendellenesség esetében is. Mostanra számos cikk jelent meg orvosi és pszichológiai lapokban, melyek az MBSR jótékony hatásait dokumentálják eltérő betegségeknél, az asztmától a pikkelysömörön és a szívbetegségeken át a depresszióig.

A tudatos étkezés öröme

A tudatos étkezés olyan tapasztalat, amely minden részünket leköti – a testünket, a szívünket, az elménket – az étel kiválasztása, elkészítése és elfogyasztása során. A tudatos étkezés minden érzékünket igénybe veszi. Ilyenkor elmerülünk a színekben, az illatokban, az ízekben, a különböző ételek állagában, sőt az evés-ivás hangjaiban. A tudatos étkezés lehetővé teszi számunkra, hogy kíváncsiak, sőt játékosak legyünk, miközben megvizsgáljuk az ételre adott reakcióinkat, valamint az éhséggel és a megelégedettséggel kapcsolatos belső utasításainkat.
A tudatos étkezést nem grafikonok, táblázatok, piramisok vagy mérőskálák irányítják. Nem is valamilyen szakértő előírásait követjük, hanem saját belső tapasztalataink vezérlik, pillanatról pillanatra. Mindenki tapasztalata egyedi, ennélfogva mindenki szakértő.
A tudatos étkezés nem a jövőtől való szorongáson alapul, hanem az előttünk álló valódi választásokon és az egészségről szerzett közvetlen tapasztalatunkon – evés és ivás közben. A tudatos étkezés az önbírálatot önmagunk táplálásával, a szégyent pedig a saját belső bölcsességünk iránti tisztelettel váltja fel.
Példaként vegyünk egy általános tapasztalatot. Munkából hazafelé Sarah rettegéssel gondol arra a beszédre, amelyet egy fontos konferenciához kell megírnia. El kell készülnie vele a következő néhány nap során, hogy ne csússzon ki a határidőből. Úgy dönt azonban, hogy amikor hazaér, egy kicsit lazít és tévét néz, mielőtt dolgozni kezdene rajta. Leül a kanapéra egy csomag chipsszel. Először csak néhány szem burgonyaszirmot eszik, de ahogy egyre drámaibb képek peregnek előtte, egyre gyorsabb ütemben tűnnek el a szájában a falatok. Amikor a tévéműsornak vége, Sarah azt veszi észre, hogy az egész csomag chipset megette. Erre leszidja magát, hiszen rengeteg időt elpazarolt, és silány ételt (junk food) evett. „Túl sok sót és zsírt ettél! Ma nem kapsz vacsorát!” Mivel belemerült a képernyőn látott drámába, és elnyomta a halogatás miatt érzett aggályait, nem vette figyelembe azt, ami az elméjében, a szívében, a szájában és a gyomrában történt. Öntudatlanul evett. Azért evett, hogy öntudatlanná váljon. Most pedig úgy bújik ágyba, hogy nem táplálta megfelelően sem a testét, sem a szívét, az elméje pedig még mindig nyugtalan a beszéd miatt.
Sarah úgy határoz, hogy amikor legközelebb ugyanez történik, megint chipset eszik, de igyekszik végig tudatos maradni. Először megnézi, mi zajlik az elméjében. Úgy találja, hogy az aggódik egy megígért cikk miatt. Az elméje azt mondja, hogy még az éjszaka el kell kezdenie. Most megvizsgálja a szívét, és úgy találja, hogy kissé magányosnak érzi magát, mert a férje elutazott. Végül megvizsgálja a gyomrát és a testét, mire felfedezi, hogy éhes és fáradt. Táplálékra van szüksége, s egyedül ő van otthon, aki ezt el tudná készíteni.
Úgy dönt, hogy kisebbfajta chipspartit rendez magának. (Ne feledjük, a tudatos étkezés nem tiltja, hogy játsszunk az ételünkkel.) Kivesz húsz burgonyaszirmot a zacskóból, és elrendezi őket egy tányéron. Megnézi a színüket és az alakjukat. Megeszik egyet, élvezi az ízét. Vár egy kicsit, majd megeszik egy másikat. Nincs benne ítélkezés, nincsen jó vagy rossz. Egyszerűen látja a sárga és a barna árnyalatait minden egyes ívelt felszínen, ízleli a só erős ízét, hallja minden egyes harapás ropogását, és érzi, ahogy a ropogós anyag szétmállik a szájában. Elgondolkodik azon, miként kerültek ezek a burgonyaszirmok a tányérjára, tudatába idézi a napot, a talajt, az esőt, a burgonyatermesztőt, a chipsgyár dolgozóit, a szállítócég kamionsofőrjét és a boltost, aki a polcán tartotta, majd eladta neki az ételt.
Mivel kis szüneteket tart minden egyes burgonyaszirom között, a chipsparti tíz percig tart. Ezután Sarah megvizsgálja a testét, hogy bármelyik részében érez-e még éhséget.
Úgy találja, hogy szája és sejtjei szomjasak, ezért önt magának egy pohár narancslevet. A teste azt is mondja, hogy szüksége van némi fehérjére és valami zöldségre, ezért sajtos omlettet és spenótsalátát készít. Miután megette, újra megvizsgálja az elméjét, a testét és a szívét. Szíve és teste jóllakottnak tűnik, de az elméje még mindig fáradt. Ezért úgy dönt, hogy nyugovóra tér, és az első dolga az lesz reggel, hogy dolgozni fog a cikkén, immár kipihent elmével és testtel. Még mindig magányosnak érzi magát, de most már kevésbé, hiszen tudatában van annak az összes létezőnek, akinek az életenergiája elhozta hozzá a chipset, a tojásokat, a sajtot és a zöldséget. Úgy határoz, hogy felhívja a férjét, és jó éjszakát kíván neki. Nyugodt testtel, gondtalan elmével és könnyű szívvel fekszik ágyba, és egész éjszaka mélyen alszik.

A könyvről

Írásunk olyan kézikönyv, melynek célja, hogy elsajátítsuk az evés közben fenntartott tudatos jelenlétet. A tudatos jelenlét olyan készség, amelyet bárki fejleszthet, és mindenre alkalmazható, ami az életünkben felmerül. Nem függ a korunktól, nemünktől, IQ-nktól, izomerőnktől, zenei vagy egyéb tehetségünktől, sem attól, hogy képesek vagyunk-e elsajátítani egy idegen nyelvet. Mint minden készség, a tudatos jelenlét fejlesztése is gyakorlást, sőt állhatatos és huzamosabb ideig tartó gyakorlást kíván. Ellentétben azonban a tanulás néhány típusával – ilyen például a hegedülés –, a tudatos jelenlét azonnali eredményekkel jár. Tudatos jelenléttel akár olyan ételeket is meg tudunk enni, amelyeket nem különösebben kedvelünk, és felfedezhetünk valami hasznosat ebben a folyamatban.
Ez a könyv nem étrendekről vagy szabályokról szól, hanem arról, hogy derítsük fel azt, ami már a miénk, és méltányoljunk mindent, amit teszünk. Vajon leadunk-e vagy felszedünk-e néhány kilót, ha a tudatos jelenlétet a főzésre és az étkezésre alkalmazzuk? Nem tudom. Leadhatjuk viszont az elme evéssel kapcsolatos boldogtalanságának és az étellel való elégedetlenségének súlyát. S hogy mit szedhetünk fel? A táplálék egyszerű örömét és az evés könnyed élvezetét, amelyek emberi születésünknél fogva megilletnek bennünket.
Mindannyiunknak ennünk kell, ez előfeltétele annak, hogy életben maradjunk. Sajnálatos módon kevés mindennapi tevékenységünket terheli annyi fájdalom és feszültség, bűntudat és szégyenérzet, kielégítetlen vágyódás és kétségbeesés, mint annak az egyszerű cselekedetét, hogy energiát viszünk be a testünkbe. Amikor megtanuljuk alkalmazni a tudatos jelenlétet az evés során, akkor étkezésünket a szenvedés forrásából a megújhodás, önmagunk megértése és az élvezet forrásává változtathatjuk.
E könyv tartalma nagymértékben összefügg azzal, hogy megnyissuk a testünkkel és elménkkel kapcsolatos éberségünket. Amikor képesek vagyunk teljességgel méltányolni az evés és az ivás alapvető tevékenységeit, felfedezünk egy ősi titkot: annak titkát, hogyan váljuk elégedetté és könnyeddé. A zen tanítások a tiszta víz fenséges ízéről beszélnek. Voltak már nagyon-nagyon szomjasak? Talán hosszú kirándulást tettek, vagy betegek voltak, netán megállás nélkül dolgoztak a nyári hőségben. Még mindig emlékeznek annak csodálatos érzésére, amikor végre ihattak, még ha tiszta vízről volt is szó csupán. Valójában minden egyes korty, illetve falat ilyen friss és zamatos lehet, ha újra megtanuljuk, hogy egyszerűen jelen legyünk.
A tudatos étkezés annak egy módja, hogy újra felfedezzük egyik legélvezetesebb emberi tevékenységünket. Emellett ahhoz is elvezet, hogy felfedezzünk számos csodálatos dolgot, mely szó szerint az orrunk előtt és a testünkben zajlik. A tudatos étkezés azzal a nem várt jótékony hatással is jár, hogy segít ráhangolódnunk testünk természetes bölcsességére, illetve szívünk nyitottságra és a hálára való veleszületett képességére.
A zen hagyományban azt gyakoroljuk, hogy készséges figyelmet, kíváncsiságot és vizsgálódást viszünk minden tevékenységünkbe, amelybe beletartozik az ízlelés és az evés is. A zen tanítások arra ösztönöznek bennünket, hogy teljes mértékben derítsük fel a jelen pillanatot, az alábbiakhoz hasonló kérdésekkel:

Éhes vagyok?
Hol érzem az éhséget? Melyik részem éhes?
Mire sóvárgok valójában?
Mit ízlelek éppen most?

Roppant egyszerű kérdések ezek, mégis ritkán tesszük fel őket. Ez a könyv segít önöknek abban, hogy megtalálják a választ e kérdések némelyikére, és eszközöket kínál ahhoz, hogy további válaszokat találjanak a jövőben.

A tudatos jelenlét az étel sava-borsa

Miközben ezeket a sorokat írom, citromtortát eszem. Az egyik barátomtól kaptam, aki tudja, mennyire odavagyok a citromtortáért, és alkalmanként hoz nekem egyet egy különleges sütődéből. Néhány órányi írás után megjutalmazom magam egy szelet citromtortával. Az első falat fenséges. Krémes, édes-savanyú, porhanyós. Amikor a második harapáshoz érek, elkezdek gondolkodni azon, mit írjak ezután. A számban lévő íz egyre gyengül. Újabb harapás után felállok, és kihegyezem a ceruzámat. Séta közben észreveszem, hogy rágok ugyan, de ennek a harmadik harapásnak szinte egyáltalán nincs citromíze. Leülök, munkához látok, és várok néhány percet.
Ekkor negyedszerre is harapok belőle, teljesen a szagokra, az ízekre és a számban lévő érzetekre összpontosítva. Ismét fenséges! Újra meg újra felfedezem (lassan tanulok), hogy egyedül úgy tudom megőrizni az „első falat” élményét, ha megbecsülöm a barátomtól kapott ajándékot, és lassan eszem, hosszú szünetekkel az egyes harapások között. Ha bármi mást teszek evés közben, ha beszélek, sétálok, írok vagy gondolkodom, az íz elhalványul, sőt akár el is tűnik. Csodálatos citromtortám élettelené válik. Akár a kartondobozt is ehetném.
Most következik a vicces része. Azért nem éreztem a citromtora ízét, mert gondolkodtam. És vajon miről gondolkodtam? A tudatos étkezésről! Ezt felismerve mosolyognom kell. Embernek lenni egyszerre szánalmas és mulatságos.
Miért nem gondolkodhatok, sétálhatok és lehetek közben teljesen tudatában a citromtortának? Nem tehetem mindezt egyszerre, mert az elmének két eltérő működésmódja van: a gondolkodás és az éberség. Amikor gondolkodó üzemmódban van, az éberség üzemmódja ki van kapcsolva. Amikor gőzerővel zajlik a gondolkodás, akár egy egész étkezést, egy egész süteményt, egy egész doboz jégkrémet megehetünk, és közben alig vagyunk tudatában egy-két falat ízénél többnek. Ha nem ízleljük, amit eszünk, akkor könnyen lehet, hogy végül majdnem kipukkadunk, mégis egészen kielégületlennek érezzük magunkat. Mindez azért van, mert az elménk és a szánk nem volt jelen, nem ízlelt, nem élvezte az ételt, miközben ettünk. A gyomrunk tele lett, de az elménk és a szánk kielégítetlen maradt, és további evésre szólít fel bennünket.
Ha kielégületlennek érezzük magunkat, akkor körülnézünk, hogy ehetünk-e még többet, vagy ehetünk-e valami mást. Mindenki tapasztalta már, milyen az, amikor az ember a konyhában bolyong, nyitogatja a fiókokat és a szekrényeket, hiába keresve valamit (mindegy, mit), ami elmulasztaná kielégületlenségét. Ezt az alapvető éhséget egyedül az enyhíti, ha leülünk, és – akár csak néhány percig – teljesen jelen vagyunk.
Ha kapcsolatban maradunk saját tapasztalatainkkal és azokkal az emberekkel, akik megtermelték, elkészítették, illetve felszolgálták az ételt, és azokkal, akik mellettünk esznek, akár egy szerényebb étellel is nagyon elégedettek leszünk. Ez a tudatos étkezés ajándéka: helyreállítja bennünk a megelégedettség érzését, függetlenül attól, mit eszünk, vagy éppen mit nem eszünk.

Általános félreértések

Az embereknek homályos elképzeléseik vannak a tudatos jelenlétről. Azt gondolják, hogy ha egyszerre csak egyvalamit csinálnak, például úgy esznek, hogy közben nem olvasnak, vagy naaaggyon lassan és óvatosan mozognak, akkor tudatosan jelen vannak. Abbahagyhatjuk az olvasást, becsukhatjuk a könyvet, és lassan ehetünk, de ettől még nem feltétlenül vagyunk tudatában annak, mit eszünk. Ez utóbbi attól függ, mit tesz az elménk evés közben. Csak eszünk, vagy egyszerre gondolkodunk és eszünk? Az elménk a szánkra figyel, vagy valahol másutt jár? Ez lényeges különbség.
Amikor elkezdjük gyakorolni a tudatos jelenlétet, rengeteget segít, ha lelassulunk, és csak egyvalamit csinálunk egyszerre. Valójában két lényeges aspektusa van annak, hogy tudatossá válunk arra, amit eszünk. Az egyik az, hogy lelassulunk, a másik pedig az, hogy a figyelmünk elterelődése nélkül eszünk. Ha jobban megy már, hogy jelen legyünk, egyszerre lehetünk tudatosak és gyorsak. Sőt azt fedezzük fel, hogy amikor gyorsan mozgunk, sokkal tudatosabbnak kell lennünk. Ez pedig azt jelenti, hogy az elménket csak az tölti ki, ami éppen most történik. Amikor egy nagy, éles késsel zöldséget aprítunk, minél gyorsabban vágunk, annál figyelmesebbnek kell lennünk, ha nem szeretnénk elvágni az ujjunkat!
Azt is fontos megértenünk, hogy a tudatos, figyelmes étkezésbe a figyelmetlen étkezés is beletartozik. A tudatos jelenlét tág terén belül tudatossá válhatunk arra a vonzásra is, amely a figyelmetlen étkezés felé húz bennünket, és észrevehetjük, mikor és hogyan csúszunk bele. Azt is elhatározhatjuk – a megfigyelt helyzet és időpont függvényében –, hogyan közelítjük meg az étkezés kérdését. Orvosi munkám részben abból áll, hogy igazságügyi szakértőként a bíróságon tanúskodom. Előfordulhat, hogy útban vagyok a bíróság felé, és nincs időm ebédelni. Tudom, hogy nehéz lesz megőriznem a józanságomat a tanúk padján, és hogy a bíróság kiszámíthatatlan. Talán órákig ott kell lennem. Tudatosan úgy döntök tehát, hogy a figyelmetlen étkezést választom: vegetáriánus hamburgert rendelek egy gyorsétterem autós behajtójánál, és a kocsiban fogyasztom el, legalább arra figyelve, hogy ne csöpögtessem le az öntetet az egyetlen szép kosztümömre. A tudatos jelenlét hatására figyelünk arra, amit teszünk, és gyakran arra is, hogy miért tesszük.

Az étellel való egészségesebb kapcsolat kialakítása

Amikor az ételhez fűződő kapcsolatunk harmóniája megbomlik, elveszítjük az evés ösztönös élvezetét. Amikor pedig ez a kapcsolat már sok-sok éve rendezetlen, könnyen elfeledkezünk róla, milyen is a „normális” étkezés. Pontosabban milyen volt a „normális” étkezés, hiszen gyermekként szinte mindenki élvezte az evésből fakadó természetes boldogságot és annak ösztönös tudatosságát, hogy mekkora mennyiség elégíti ki az embert.
Alább következzen az ételhez való egészséges kapcsolat néhány alapeleme:

1.     Boldognak érezzük magunkat, és teljesen belemerülünk az életbe, amikor nem eszünk. (Nem az étel az egyetlen megbízható örömforrásunk és kielégültségünk kizárólagos záloga.)
2.     Amikor nem vagyunk éhesek, nem eszünk.
3.     Abbahagyjuk az étkezést, amikor jóllaktunk, és képesek vagyunk ételt meghagyni a tányérunkon.
4.     Legalább néhány óra eltelik úgy, hogy nem vagyunk éhesek, és nem gondolunk az ételre. Ezeket az időszakokat olyan (étkezési) időszakok szakítják meg, amikor éhesek vagyunk, és örömünket leljük az evésben.
5.     Számos különféle ételt fogyasztunk élvezettel.
6.     Megőrizzük az egészséges testsúlyunkat, amely állandó vagy két-három kilón belül ingadozik. Csupán néhány havonta vagy évente szükséges megmérnünk a súlyunkat.
7.     Nem vagyunk rögeszmések az étellel kapcsolatban, és nem számoljuk a kalóriákat, hogy az alapján döntsük el, vajon „megengedhetjük-e” magunknak valami elfogyasztását, vagy sem.

Ha a fenti lista egyes elemei (vagy akár az összes) nem illenek önökre, nincsenek egyedül. Sokan alakítottunk ki egészségtelen szokásokat, az életben minket ért különböző hatások miatt. (Erről bővebben a 3. fejezetben ejtünk majd szót.) Szerencsére a tudatos étkezés képes helyreállítani bennünk az egyensúly, a megelégedettség és az ennivalóban talált élvezet természetes érzését. [...]

Jan Chozen Bays: Tudatos étkezés
Alcím: Felejtsük el a fogyókúrákat és figyeljünk testünk bölcsességére!
Megjelent: az Ursus Libris kiadásában 2013. októberében.
Adatok:
ISBN 978 963 9718 60 9
264 oldal, 14x20 cm, puhafedeles
Ár: 2850 Ft
Megyek, megnézem >>