A bringás nyeregpálcák evolúciója

Három fő szempont, hogy:

- a nyeregpálca könnyebb, tehát kisebb súlyú legyen,

- olcsóbban gyárthatóvá váljon,

- és egyszerűbben lehessen állítani.

A fejlesztők már dolgoznak ezen egy ideje, de a mai napig egyelőre nem született meg a tökéletes megoldás.

Pedig voltak próbálkozások

Köztük néhány igazán figyelemre méltó is. A titán és alumínium nyeregpálcát követően a változást a karboncső hozta meg. Nem lehetne hosszan sorolni előnyeit, de az biztos, hogy súlyban (azaz könnyűségben) verhetetlennek bizonyult. Ez az egyetlen előnyös tulajdonság, de aki kerékpározik, tudja, hogy talán a legfontosabb is.

De mik is voltak a fontos szempontok a súlyán kívül?

Egyik az állíthatóság… Ebben sajnos a karbon nyeregpálca nem jeleskedik igazán, és mivel magassága is megnövekedett 1 mm-rel, sajnos nem is illik össze valamennyi nyeregcsőfejjel.

A karbon remek anyag

Bár a karbon igen jó anyag, és szereti a húzási igénybevételt, széles átmérőjű cső esetén meglehetősen merev vázat lehet belőle alkotni. Nyeregpálcából viszont pont az ellenkezője kellene, kicsi átmérőjű és a nyeregcsőfej szorítja a felületét. Erre megoldást jelenthet, hogy egy plusz réteggel betekerjük az anyagot ott, ahol a nyeregcsőfej rászorít. De akkor még nem is számoltunk a legnagyobb terheléssel, a bringás testsúlyával, ami a nem megfelelő anyagból készült nyeregpálcákat bizony el is hajlítja. Az ilyen terhelés a karbonnak nem barátja.

A hajlítgatás azonban nem minden

A karbonból készült nyeregpálcának a csavarás is ellensége. Ha féloldalasan terheled testsúlyoddal a nyerget (ami a legjobb családban is előfordulhat), szintén elhajolhat. Ez ellen a keresztátkötővel megerősített nyeregpálca jelenthet megoldást.

2006 körül az SDG előrukkolt az I-Beam pálca-nyeregcsőfej rendszerrel, amelyet gyorsan szabadalmaztatott is. Hirtelen lett népszerű, mert erős volt és közben könnyű is, mégsem érte el végül az átütő sikert. A profi bringások ugyanis nem tudtak megbarátkozni az előre-hátra tolható, és az erős és könnyű, de nagyon kényelmetlen nyereggel. 2008-ban az SDG kényelmesebbé tette a rendszert, viszont ehhez annyi plusz anyagot kellett használniuk, hogy az alacsony súly rovására ment.

Eközben a Stella Italia is megszülte Monolink rendszerét, de hasonló sorsra jutott, főleg a profi kerékpárosok körében, mint az SDG-é. Bár itt főleg a borsos ár lehetett az indok.

Majd jött egy mountain bike újítás a fordított V-alakú nyeregpálcával, ami jól állítható és könnyű, de még mindig kényelmetlen volt. Ami viszont a fenéknek is komfortos, az a Vector Evo Wing. Igaz, itt a könnyedségből áldoztak a kényelem oltárán, és az ára is mehetne még lejjebb.