Álmok és rémálmok- hogyan függenek össze az egészségünkkel?

Pszichológiai és ideglélektani megfigyelések és kutatások egyaránt bizonyították az ember álmainak tartalma és az aktuális lelkiállapota, érzelmi egyensúlya közötti összefüggést.

Bódizs Róbert, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete kutatójának tanulmánya (Álmok és egészségesélyek: az álmodás egészségpszichológiai vonatkozásai) arra hívja fel a figyelmet, hogy napjainkban egyre szaporodnak azok a bizonyítékok, amelyek igazolják, hogy az álmoknak valamilyen szerepe lehet az érzelmi élet szabályozásában, új asszociációkkal gyarapítják az emlékezet-állomány érzelmi elemeit, csökkentik, illetve egyensúlyban tartják az álmodás utáni ébrenlét pszichés feszültségeit. Mitől olyan az álom, amilyen?

A testi, lelki, egzisztenciális jólét az álmok milyenségében is tükröződik

Ezeket az elméleti téziseket a kutató szerint a Hungarostudy Egészségpanel kutatás eredményei is alátámasztották, és egyértelmű párhuzamok mutatkoztak a kutatásban résztvevő személyek társadalmi, egészségi állapota és álmainak tartalma között. A kutatás eredményeiből jól látszik, hogy az álmok érzelmi töltete és az egyén saját egészségi állapotáról alkotott elképzelése, betegsége, illetve a létének fizikai, lelki és társadalmi - általa feltételezett - minősége között összefüggés mutatkozik.

Az álomban jelentkező negatív érzelmek a betegséggel, a pozitívak az egészséggel mutatnak összefüggést.

Ezeket az összefüggéseket a kutató csak részben magyarázza az ébrenléti állapotban megélt hatásokkal. Határozottan állítja, hogy a negatív tartalmú álmok, a visszatérő rémálmok mindenkor információval szolgálhatnak valamely testi vagy lelki betegség vagy nyomasztó társadalmi probléma meglétére, vagyis olyan ártó tényezőre figyelmeztetnek, amelyek veszélyeztethetik az egyén fizikai, lelki egészségét.

A kutatók véleménye sem egységes az álmokat illetően

Bódizs Róbert megfogalmazása szerint „az álmok látszólag kaotikus tartalmú és formai jellemzői első ránézésre lehetetlenné teszik azt, hogy belőlük kiindulva hasznos információkat nyerhessünk, amelyek a klinikai és a tudományos kritériumok rostáján is fennakadnak". Vannak kutatók, akik ezt a meghatározás alapul véve az állítják, hogy az álmok véletlenszerűen kiválasztott információk, amelyek a tudat mélyéről bukkannak fel, és nem jelentenek többet egy kusza információhalmaznál. Mások viszont saját megfigyelések eredményei alapján bizonyítottnak vélik az álmok pszichológiai jelentőségét.

A tanulmány szerzője az utóbbiak táborába tartozik. Magyarázata szerint az álmok eredetét és mibenlétét kutató szakemberek véleménye meglehetősen különböző. Vannak, akik az állítják, hogy az álmok olyan hallucinációhoz hasonló élmények, amelyek téves észlelésként is értelmezhetők. Ők úgy gondolják, hogy az álomképek az agytörzs aktiválódása folytán létrejövő véletlenszerű elektromos kisülések eredményei. Szerintük az agykérget alkalmanként elektromos impulzusok érik, ezek hatására a benne felhalmozódott információkat véletlenszerűen variálja, és különféle képeket alkot belőle. Ezt a feltételezést azzal támasztják alá, hogy azokban a kísérletekben, amelyekben az agy mozgató központját elektromosan ingerelték, álombeli mozgássorokat indukáltak, a látóközpont ingerlésekor álomképek, a hallóközpont aktiválásakor pedig álombéli hangok keletkeztek.

Egy másik teória szerint, amelynek első hirdetője Sigmund Freud volt, az álmok nem véletlenszerűen kialakult képsorok, hanem jelentéssel bíró „üzenetek", amelyek az agy emlékképeinek, gondolatainak felhasználásával jönnek létre.

Ennek az elméletnek a hívei között vannak kutatók, akik az vallják, hogy az álmodó személy nem más, mint egy „álomgép", aki tőle független és általa befolyásolhatatlan, kaotikus folyamatok részese, bizonyos esetekben elszenvedője. Szerintük minden ember éjszakáról éjszakára „álomgéppé" alakul át, és átmeneti pszichózisba kerül, aminek lényege a realitás talajáról való elrugaszkodás, a valóságos világtól történő ideiglenes elszakadás. Úgy gondolják, hogy az álomkép nem más, mint az emberi gondolatok, vágyak, konfliktusok, érzelmek érzékszervi tükröződése.

Tárolt információkból álomképek

A tanulmány szerint: „az észlelés és a képzelet útja két olyan elméleti lehetőség, amely elvileg nem zárja ki egymást, mégis érdemes megvizsgálni azt, hogy melyik útvonal képezi az álomképek keletkezésének elidegeníthetetlen összetevőjét. Úgy tűnik, hogy a felidézett álmok zöme az alvás gyors szemmozgásokkal jellemezhető, úgynevezett REM fázisában, vagy ahhoz hasonló állapotban keletkezik..."

Az álmok elvileg csak az agyban tárolt, meglévő információkból épülhetnek fel, annál is inkább, mert a külvilágból érkező információk az alvás ideje alatt csak nagyon korlátozott mértékben és szelektíven jutnak el az agyig. Freud megfigyelései szerint az álmok többségében megjelennek olyan elemek is, amelyek információi az álmodást megelőző napokban kerültek az adott személy agyába. A pszichiáter ezt az álomban megjelenő emléktöredéket „napi maradványnak" nevezte el. A különböző emlékezeti elemek és a napi maradvány álomra gyakorolt hatásait még ma is vizsgálják, mert szerepük még nem tisztázott.

A vizsgálatok eddigi eredményei szerint a napi maradvány emlékei az álmokba mozaikszerűen, eredeti környezetükből kiemelve, töredékesen jelennek meg, és az esetek többségében az eredeti emlékhez képest más összefüggésekben mutatkoznak. Az emlékek általában tértől és időtől függetlenül jelennek meg az álmokban. A beépülő elemek az álomban az eredeti történéstől teljesen eltérő formában mutatkoznak meg, vagyis a felhasznált emlékinformációkból egy teljesen új történet keletkezik.

Poszttraumás rémálmok

A kutatók az általuk megvizsgált álmok erős érzelmi tartalmából arra következtetnek, hogy összefüggés lehet egyrészt az álmodó emlékképeivel, másrészt az ébrenléti állapotában vizsgált érzelemvilágával. Az álmokban megjelenő lények, az emlékek és az érzelmek közötti összefüggést idegélettani kutatások eredményei is bizonyították. Újabb kutatások azt feltételezik, hogy az álmok egyfajta érzelmi szabályozás „termékei".

Az alvás REM fázisában bizonyítottan átlagon felüli az érzelmi emlékekért és érzelmi reakciókért felelős agyi központok anyagcseréje, és ezeken a területeken erősebb a véráramlás. Ebből annak kellene következnie, hogy az álombeli érzelmek erősen hatalmukba kerítik az álmodót, ám ez csak viszonylag ritkán fordul elő.

A rendkívül erős álombéli érzelmek tipikus megnyilvánulásai a rémálmok, amelyek többsége hirtelen ébredéssel végződik. A megfigyelések szerint a rendszeresen, nagy gyakorisággal előforduló rémálmok döntő többsége poszttraumás stressz betegségben szenvedő személyeknél mutatkozik. A betegek szinte minden éjjel újraélik álmukban a betegségüket kiváltó eseményeket. Náluk, ellentétben más, poszttraumás stresszt nem produkáló betegekkel, a rémálom úgy mutatkozik meg, hogy az eredeti, betegséget okozó drámai történést és annak környezetét az álomban is a maga realitásában jelenítik meg.

Ezen a betegcsoporton kívül, a borderline szindrómásokat (főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, a személyközi kapcsolatok és az énkép/énidentitás instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar) is rendszeres rémálmok gyötrik. Ők a rémálmok során rendkívül erős érzelmi kitöréseket produkálnak. Ez a jelenség rendkívül figyelemreméltó, hiszen ennek a betegségnek éber állapotban általában éppen a fantáziátlanság, az érzelemszegénység a jellemzője. Ezeknek a betegeknek rémálmaikban is jellemzően tetten érhető a viszonylag gyenge asszociációs készség, ám a szűk fantázia intervallumban megjelenő álomképeik rendkívül rémisztők és félelemkeltők.

Ebből a megfigyelésből a kutatók igazoltnak látják azt a feltételezésüket, miszerint az ébrenléti történésekhez képest minél egysíkúbb és kevésbé variábilis egy álombeli képsor, minél inkább megmarad a valódi történet, az álom annál hevesebb érzelmeket válthat ki. Ennek alapján feltételezhető, hogy az ébrenléti alapcselekmény új összefüggésekben és történésekben való álombéli megjelenése az álmok érzelmi töltetének fokában játszhat szerepet.

A rémálmok elűzhetők

Relaxációval a rémek elűzhetők

A megfigyelések során arra utaló jeleket is tapasztaltak, hogy az álmodás folyamatába való külső, pozitív beavatkozás később, az ébrenléti érzelmi életet is befolyásolhatja. A gyakorlatban ezt a pozitív beavatkozást úgy próbálták megvalósítani, hogy a sorozatosan visszatérő rémálmoktól szenvedőket nappal egy relaxációs gyakorlat segítségével a szakember a rémálmok újraélésére biztatta. Azt kérte tőlük, hogy ellazult állapotban próbálják újra átélni az álomban megjelenő szituációt, és az ijesztő történéseket gondolataikban, a saját akaratukkal kellemes, pozitív élménnyé átalakítani.

Az álomnak ezt a kellemes változatát próbálják fantáziájukban újra és újra átélni, vagyis agyukban „rögzíteni" a pozitív képsorokat. E relaxációs gyakorlatok hatására bizonyítottan csökkent a rémálmok jelentkezésének a gyakorisága, sőt a betegek fizikai és pszichés állapotában is mérhető javulás mutatkozott. Ez a tény Bódizs Róbert szerint azt mutatja, hogy az álmoknak szabályozó szerepe lehet az ébrenléti állapot érzelmi életére is. Feltételezhető, hogy minél kreatívabb, fantáziadúsabb, színesebb, változatosabb az álom, annál inkább segítséget nyújthat az ébrenlét stresszhelyzeteinek, érzelmi konfliktusainak, negatív történéseinek a megoldásában. A gyomorfekélyes rosszat álmodik

A kutatókban felvetődött a kérdés: ha az álmok tartalmából ilyen egyértelműen lehet következtetni valakinek a lelki egyensúlyára, illetve annak a minőségére, vajon megmutatkozik-e az álmokban általános egészségi állapotának mibenléte?

A választ egy országos méretű epidemiológiai vizsgálattól várták. A vizsgálatban résztvevőktől nemcsak egészségi állapotukról, betegségeikről érdeklődtek, hanem alaposan kikérdezték őket az álmaikról is. Keresték az összefüggést az álmok tartalma, fantáziavilágának gazdagsága, esetleg különösen bizarr vagy rémisztő volta, és a válaszadó egészségi állapotának változásai között.

A kérdések az adott válaszadó személy esetleges betegségeinek feltérképezését is célozták. Azt is megvizsgálták, hogy a felmérést megelőző években a megkérdezett hány napot töltött betegállományban, állt-e kórházi kezelés alatt és az mennyi ideig tartott. Az eredmények egyértelmű összefüggést mutattak az elmúlt három évben tapasztalt betegségek és az álmok érzelmi töltete között.

A gyomor- és nyombélfekély betegséggel kezeltek például sokkal gyakrabban számoltak be rémálmokról, mint az egészségesek. Ugyanilyen összefüggés mutatkozott más betegségfajták, például a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri panaszok vagy a daganatos betegségek esetében is. A kutatók a vizsgálatok eredményei alapján bizonyítottnak vélik azt a feltételezést, miszerint szerves összefüggés mutatható ki az álmok tartalma és az egészségi állapot között, ez azonban nem betegség-specifikus. Inkább csak jelzésértékű tényező, amely megmutatja a lelki egyensúly zavarait.

Ezt igazolják azok a megfigyelések is, amelyek megmutatták, hogy az otthoni balesetet elszenvedettek álmai szintén negatívabb tartalmúak, mint az egészséges személyeké. Ez a két példa jól mutatja, hogy a negatív fizikai vagy lelki változások - legyen azok betegség, baleset vagy környezeti következmény - mindenképpen negatív irányban hatnak az álmok tartalmára. Az ilyen álmok akkor is megjelennek, ha az egyén valamilyen (akár általa képzelt) ok miatt, a saját egészségi állapotát rosszabbnak ítéli az egészséges emberekénél.

A vizsgálat adatainak összegzése után a kutatók a következő megállapításokat tették: bizonyos, hogy összefüggés van az álmok érzelmi tartalma és az egészségi állapot között, továbbá kapcsolat mutatható ki a negatív tartalmú álmok és az egyén betegségtudata között is. Bizonyos esetekben azonban ettől függetlenül is megjelenhetnek a nyugtalanító álmok. Szoros kapcsolat van az álmok érzelmi töltete és az ébrenlét jólléti állapota között is. A rémálmok és az általuk jelzett betegségek miatt pedig csökken az illető munkaképessége, romlik a fizikai és pszichés állapota.

_{Lóránth Ida}