Hogyan termesszünk otthon egrest avagy köszmétét?

Gyümölcsök termesztése a kertben: egres vagy köszméte

Az egres, más néven a köszméte, a lányom egyik kedvenc gyümölcse, az áfonya mellett. Az egres ma már nem annyira népszerű, mint réges-rég; mindenesetre, vannak még a régiek közül, akik ma is termelik.

Az európai és az amerikai egres

Az egres, köszméte (Ribes faj) európai eredetű gyümölcs. A görögök és a rómaiak gyakran használtak egrest a különféle szószokhoz. A franciák később több fajtát is kifejlesztettek és 1270-től elkezdték Nagy Britanniába szállítani. Az egres annyira népszerűvé vált, hogy még egres klubok is alakultak. A brittek és az amerikaiak általában az édesebb fajtákat részesítik előnyben, míg a németek és a franciák a fanyarabb ízűeket használják szószokhoz, hús- és halételekhez.

Az egres a ribiszkefélék családjába tartozik, bár sokkal tüskésebb. A ribiszke és az egres fajok bizonyos államokban be vannak tiltva, mert mindegyik gazdája lehet a fenyőket fertőző üszöggombának. Persze a növények csak akkor fertőződhetnek meg, ha közelebb, mint 250 méterre található tőlük egy fenyő.

Az egres zöld vagy rózsaszín, és apró erek találhatóak rajta. Az egres általában kisméretű, de bizonyos fajok akár szilva nagyságúra is megnőhetnek. Ha az egres savanyú, valószínűleg nem kell még leszedni. (A lányom nemrég vett egrest egy kereskedőtől a közeli termelők piacán. Kétségtelen, hogy még nem volt megérve, mert a „savanyú” az nem kifejezés, hogy leírjam milyen íze volt. Várjunk a kóstolással, amíg elég sötét az egres színe. Az egres akkor is kemény marad, ha meg van érve; éppen ezért a kóstolás a legjobb módja annak, hogy meghatározzuk, mikor jön el a szedés ideje. Az egres, mint a legtöbb gyümölcs, akkor a legfinomabb, ha rendesen meg van érve.)

A bokrokon szépen karéjozott levelek vannak, akár élő sövényként is díszíthetik a tájat. Van egy piros bogyójú fajta, amelyik igazán széppé teszi a kertet. (Például a „poorman” elnevezésű egres borvörös színű, körte formájú és nagyon ízletes). Az amerikai kultúrnövény változatok (Ribes hirtellum), amelyeknek nagyobb a gyümölcse és ízletesebbek, általában egészségesebbek, mint az európaiak (Ribes uva-crispa), de érzékenyebbek a lisztharmatra. Az amerikai egres ugyanakkor sokkal termékenyebb is. Az amerikai- és az európai egres keresztezéséből hibrideket hoztak létre.

Az egres levelei tavasszal nagyon korán kihajtanak, ezért ültessük el előző ősszel. Ültessük egymástól kb. 1,5 méterre, teljes napfénybe vagy félárnyékba. Forróbb klímájú környéken ültessük olyan helyre, ahol védett a nagyon erős délutáni napsütéstől. Szeretik a dús, jó vízelvezetésű, nedves talajt, amelynek a pH értéke 6,2 és 6,5 között van. Életerős, egy-két éves növényeket vegyünk. Mielőtt elültetjük a bokrokat, a gyökereknek ásott gödrökbe tegyünk rengeteg szerves trágyát.

Miután elültettük, nyessünk le a 15–20 cm-es hajtásokat, és minden évben nyessük meg, hogy elősegítsük a gyümölcstermést. Első évben távolítsuk el a rügyeket, hogy a növény nagyra nőjön és egészségesen fejlődjön. Ne feledjük, hogy a talajt nedvesen kell tartanunk, és trágyázzuk minden évben komposzttal vagy trágyával. A cserjék 1–1,5 méter magasra is megnőnek.

Egres, köszméte kultúrnövény-változatok

• Downing: halványzöld bogyó, kereskedelmi feldolgozásra használják
• Fredonia: zöldes rózsaszín bogyó, kiváló íze van, amikor érett
• Oregon Champion: apró, halványsárga bogyó, zamatos, bőven termő
• Hinnonmaki Yellow: nagyszemű, zöldes-sárgás bogyó, édes, zamatos