Termő szamóca akár 10 hét alatt

A szamócatövek - fajtától és termesztési eljárástól függően - áprilistól júniusig virágoznak, a szüretig azonban sok gondozásra van szükségük. A szamócakertész legfontosabb feladata a tövek táplálása, elsősorban nitrogéntartalmú műtrágya oldatával. A feltörő gazok ellen kapálással vagy gyomlálással védekezik.

Szamócapalánta a hűtőből

Frigópalántának a hűtőben tárolt növénytöveket nevezik, amelyeknek így lelassul az anyagcseréjük, de élve maradnak és kezdetleges levélkéket is képeznek. Ezek a pici levelek tavasszal kiültetve gyorsabban kifejlődnek, mint ha egy szabadföldön telelt tőből kellene kialakulniuk. A frigópalántákat az előállító gazdaság hűtőházban telelteti át, és tavasszal hozza forgalomba.

Ha a március végén elültetjük a frigópalántákat, akkor 70 nap múlva már szedhető a tövekről az első, érett gyümölcs. Nagyobb termést azonban ezektől is csak a rákövetkező évben várhatunk.

Termő szamóca akár 10 hét alatt

Frigópalántát ültetve 70 nap után már szedhetjük az első szem szamócát.

Szalmával a gyomok ellen

Ha szamócatermelőként nem szeretünk hajlongani a kapa fölött, akkor használjuk nagyapáink módszerét: takarjuk be a földet szalmával. A gyümölcs angol neve (a strawberry szó durva fordítással szalmabogyót jelent) szintén arra utal, hogy ősi praktikáról van szó. A sorok közé és a tövek alá vékony rétegben szalma kerül, ami a talaj felszínét teljesen lefedi, így a gyomok fény hiányában nem tudnak kifejlődni. A szalmatakaró másik nagy előnye az, hogy a folyamatosan érő gyümölcsök nem szennyeződnek az esőcseppek miatt felcsapódó homokkal vagy sárral. A modern változatban fóliával takarják le a földet, és előre elkészített lyukakba ültetik a palántákat.

Indák

Májusban megindul az ostorindák képződése, amelyek később le is gyökeresednek. Érdemes lemetszeni őket a tövekről, mert megnehezítik a kapálást, s mivel sok tápanyagot is fogyasztanak, csökkentik a képződő gyümölcsök mennyiségét és méretét. Míg a fóliatakarás megakadályozza az indák legyökeresedését, a szalmatakarás nem nyújt biztos védelmet.

A bakhát kényelmes, de drága

A szamóca betakarítása az egyik legfárasztóbb kertészeti munka. Földig hajolva napi nyolc órában, fehér kesztyűben, teljesítménybérért szedni a gyümölcsöket nem épp leányálom. A nagy szamócatermesztő országokban a fóliatakarásos módszert kiegészítik egy ötven-nyolcvan centi magas ágyással (bakháttal). Ennek tetejére 3-4 sorban ültetik a növényeket, majd virágzás után a hosszú termésszáron fejlődő-éredő gyümölcsöket a bakhát oldalára kihajtják, így könnyű megvédeni őket a kártevő állatoktól és kórokozóktól, illetve - nem utolsó sorban - haladósabb a szüret is. A szedést nehezíti az is, hogy a szamócatermés felülete könnyen megsérül, ezért nagyon óvatosan lehet csak megfogni; a fehér kesztyűn keletkező piros foltok a szedő ügyességét mutatják.