Ropogós és nagyszemű - a legjobb cseresznyefajták

A cseresznyefákat a középkorban a kolostorkertekbe ültették. Nagy Károly (812) Capitulare de villa imperalibus c. munkája nevelési instrukciókat ad egész Európára, és a gyümölcstermő fák között leírja a cseresznyét is. A "középkori" állapot a XX. sz. elejéig tartott, amikor a mezőgazdaság korszerűsítése, valamint a francia és a külföldi szelekciók alapvető változásokat hoztak a gyümölcstermesztésben és a kereskedelemben egyaránt. A botanikában a termesztett cseresznyefélék három faját különböztetik meg:

Prunus avium, amelynek vad típusa a vadcseresznye, amely az édes-cseresznyék őse; a bigarreau-nak, amely kemény, ropogós húsú, és a guigne-nek, amely szívalakú, puha húsú.

Prunus cerasus, a meggy, amelyet savanyú cseresznyének is neveznek, változatai; az amarelle, amely nem festőlevű és a griotte, amely festőlevű.

Prunus avium és a P. cerasus hibridje, amelyet angol cseresznyének vagy "duke cherry"-nek neveznek.(Prunus x goundouini) A Prunus avium spontán állományokban terem Ázsia nyugati részén, a Kaukázus déli részén. Európában megtalálható Spanyolországtól Svédország déli részéig.

A vadcseresznye szép fát nevel, képes 20-25 m magasra nőni, a termesztett édes cseresznye kisebb, csak 10-12 m magas, felfelé törekvő, kevésbé sűrű ágrend-szerű. A Prunus cerasus (a meggy), fája kicsi, 2-5 m magas, szétterülő, sok vékony ága van. A cseresznye gyökérzete vízszintesen vagy ferdén terjeszkedik, legalább olyan szélességben, mint amekkora a korona.

A termésképzés helye sajátos. A cseresznye az éves vesszőkön és a bokrétás termőnyársakon terem. Az éves vesszőkön az alsó 6-7 rügyből lesz virág. Tulajdonképpen a fa összes, különböző korú fás részén megtalálható valamelyik termőrész. A bokrétás termőnyársak minden évben rendszeresen virágzanak. A cseresznyén a termőre metszés a legtöbb esetben haszontalannak bizonyult.

A meggy gyakran gyenge vesszőket nevel, a vesszők hamar felkopaszodnak. Ez a faj főként az egyéves vesszőkön hozza a termést, bokrétás termőnyársa kevesebb van, mint a cseresznyének. A felújító metszés azért fontos, hogy minden évben sok új hajtást neveljen. Az idegenbeporzás egy időben nélkülözhetetlen volt, ma már azonban sok öntermékenyülő meggyfajtát termesztenek, bár van már néhány a cseresznyéből is. A betelepített méhek mindenképpen javítják a beporzást.

Cseresznyefa ültetése

A cseresznye szinte minden talajon megél, de nem szereti a nehéz, tömörödött talajokat, ahol pang a víz, mert különösen érzékeny a gyökérfulladásra. Inkább a mélyrétegű, könnyű, jó vízáteresztő talajt kedveli. Mésztűrő képessége az alanytól függ. A nagy téli hidegeket jól bírja, 1000 m magasságig termeszthető. A virágzáskori fagyok (március közepe- április közepe) viszont a virágok károsodását okozhatják. Sok fény igényel, ezért napsütött helyre való, és a fákat megfelelő távolságra kell ültetni egymástól. Kevés vizet igényel, nem kedveli a sok esőt, amelyek nemcsak hogy levegőtlenné teszik a talajt, hanem az érés előtt kirepeszthetik a gyümölcsöket.

A kifejlett fa általában rosszul tűri a metszést, a sebek nehezen gyógyulnak.

A fiatal fák kialakítását gyorsan el kell végezni; először a korona alakját kell kialakítani, azután mérsékelt metszéssel lehetővé tenni a fény behatolását a korona belsejébe, és biztosítani az idős részek felújulását. Ajánlatos lehajlítani a vesszőket, hogy kiterüljön a korona és gyorsan termőre forduljon a fa.

Vadcseresznye alanyon az idős cseresznyefák nagyra nőnek, általában magas vagy félmagas törzsűre nevelik és egyesével vagy sorba rendezve ültetik őket.

A katlan hagyományos koronaforma, törzse 60-80 cm, 3-4 vázága van, egyenként 2-3 oldalággal (a növekedés erőssége szerint). Az orsó függőleges tengelyén 2-3 emeletben elosztva vannak a vázágak. A karózás vagy a huzalos támrendszer néha szükségesnek bizonyul. Az oltványt az ültetéskor erősen vissza kell metszeni. Ügyelni kell a fa magasságának korlátozására. A metszést rögtön a gyümölcsszedés után kell elvégezni, hogy a sebek jól begyógyuljanak. Kerüljük a téli metszést, mert akkor fokozódik a baktériumos fertőzés veszélye.

Cseresznye alanyok

Franciaországban két alany számít hagyományosnak: a vadcseresznye és a sajmeggy.

A vadcseresznye (Pr. avium) jól összefér a ropogós és a szívcseresznyékkel. Erős növekedésű, hosszú életű, de későn fordul termőre. Szelekciója az F12-1, a Potavium és a Pontaris. A meszes talajt nem kedveli.

A sajmeggy (Pr. mahaleb) már 600 éve használatos volt a Meuse vidékén, a Ferences rendi Sainte Lucie zárda kertjében: innen is kapta a nevét (SL). Habár gyengébb növekedésű, kedvező körülmények között a vad-cseresznyéhez hasonló termetű lesz. Jó az affinitása a meggyel, közepes a cseresznyével, de nem ered meg rajta a Jaboulay fajta. Az SL alany jobban bírja a meszes talajt, mint a vadcseresznye. Az INRA két típusát válogatta ki: az egyik az SL 64, a másik a Ferci Pontaleb. A nagyra növő alanyok mellett szükség van törpésítőkre is, amelyeken alacsony koronaformák nevelhetők. Minden törpésítő alany igényesebb a vadcseresznyénél, ezen kívül minden évben metszéssel kell biztosítani a megfelelő felújulást és ügyelni kell a jó víz- és tápanyagellátásra.

Maxma Delbard 14, amely az USA Oregon államából származik, és a Pr. mahaleb és a Pr. avium hibridje. Minden fajtával jó a kompatibilitása. Különböző típusú talajokon is megél.

Tabel Edabriz, a Pr. cerasus magonca, az INRA szelektálta Iránban. Jól törpésít, 3-4 év alatt termőre fordul. Nem kedveli a laza, vékony termőrétegű talajokat, érzékeny a szárazságra.

Damil, a belgiumi Grand Manil kutatóállomáson állították elő.

Gisela 5, német szelekció, feleakkorára nő meg, mint az F 12-1 vadcseresznye. Gyorsan termőrefordul, jó fagytűrő.

A meggyet (Pr. cerasus) ritkán használják alanyként. Viszonylag kis növésű, tűri a meszes talajt, de affinitása nagyon bizonytalan a kemény húsú cseresznyékkel.

Fajták - Cseresznyék

Régen elárasztották egész Franciaországot, azonban a cseresznyetermesztés lehetőségei egyre szűkülnek, összezsugorodnak, mint az a bizonyos szamárbőr. A kistermelők egyre inkább eltűnnek, csak a nagy gyümölcsösök maradnak fenn. A hagyományos, szép cseresznyések északon és keleten elpusztultak a háborúban.

A termesztésre javasolt fajták érési sorrendben:

Bigarreau Précoce Bernard (bigarreau = ropogós)

Május közepén érik. Fája nagyon erős, kisé szétterülő. Porzói: Napoleon, Hedelfingeni óriás, Stark Hardy Giant, Van. Inkompatibilis a Burlat-tal. Gyümölcse középnagy, 7-9 g, bíborszínű, édes, illatos. Repedésre közepesen hajlamos.

Bigarreau Burlat

Május végén érik. Fája erős, vesszői felállóak. Kiegyenlítetten terem. Porzói: Early Rivers, Jaboulay, Stark Hardy Giant, Hedelfingeni. Inkompatibilis a Moreau-val és a Précoce Bernard-dal.

Guigne Early Rivers (guigne = szívalakú)

Együtt érik a Burlat-tal. Fája erős, szétterülő, jól tűri a hideget és a tavaszi fagyokat. Porzói. Burlat, Marmotte, Jaboulay, Moreau. Kiegyenlítetten terem. Gyümölcse közepes, 6 g, nagyon lédús, húsa színes, édes, illatos. Nem hajlamos a repedésre.

Bigarreau Jaboulay

Június elején érik. Fája szétterülő, néha csüngő. Érzékeny a tavaszi fagyokra. Porzói: Burlat, Early Rivers, Reverchon. Gyümölcse nagy, tömör színezett húsú, édes. Jól szállítható, de repedésre hajlamos.

Bigarreau Moreau

Júniusban érik. Fája középerős, kissé felfelé törő, ágrendszere ritka. Inkompatibilis a Bourlat-tal. Virága érzékeny a tavaszi fagyra. Gyümölcse sötétpiros, nagyon jó minőségű, elég jól ellenáll a repedésnek.

Bigarreau Pelissier

Júniusban érik. Erősnövésű, felfelé törő. Gyümölcse elég nagy, húsa vérpiros, ropogós, jó minőségű, magja kicsi. Hasonlít a Reverchon-ra, néha összetévesztik vele.

Bigarreau Stark Hardy Giant

Júniusban érik. Erős növésű, szétterülő. Gyorsan termőre fordul. Porzói: Hedelfingeni, Précoce Bernard, Arcina Fercer, Van. Ez a fajta minden más fajtának jó porzója. Gyümölcse nagy, 8-10 g, illatos, sötét bíborszínű. Jól szállítható, repedésre nem hajlamos.

Bigarreau Van

Június második felében érik. Középerős, felfelé törő. A fiatal részeken sűrűn hozza a virágait, ezért érdemes minden évben metszeni. Erősen kell metszeni, hogy ne legyen apró a termése, amely egyébként is kicsi, 7-8 g. Gyümölcse bíborszínű, jó minőségű, repedésre hajlamos. Nehéz szedni.

Bigarreau Arcina Fercer

Az INRA állította elő Bordeaux-ban. Június második felétől július elejéig érik. Fája erős, kissé felfelé törekvő. Gyenge alanyra való, lassan fordul termőre. Porzói: Burlat, Stark Hardy Giant, Hedelfingeni. Két porzófajta szükséges. Gyümölcse nagy-nagyon nagy, 11-13 g, sötétpiros, húsa nagyon kemény, rózsaszínű, illatos.

Bigarreau Revechon

Június végén érik. Fája szétterülő, az idős fákon alacsonyan terem. Porzói: Hedelfingeni, Jaboulay, Tardif de Vignola. Gyümölcse nagyon kemény, ropogós, nagyon édes, magja kicsi. Jól szállítható.

Bigarreau Napoleon

Június végén, július elején érik. Fája erős, kissé szétterülő, idős korban csüngő. Bőtermő. Porzói: Hedelfingeni, Stark Hardy Giant, Van. Inkompatibilis a Marmotte-tal. Gyümölcse nagy, 8-10 g, ropogós, jó minőségű, bőre világos színű. Repedésre hajlamos. Alkalmas friss fogyasztásra és mindenféle ipari feldolgozásra is.

Bigarreau Badacsony

Régi magyar fajta. Júliusban érik. Fája kissé felfelé törekvő, nagyon elágazódó. Porzói: Burlat, Stark Hardy Giant, Hedelfingeni.

Bigarreau Hedelfingeni óriás

Júliusban érik. Középerős, kissé felfelé törő. Egyenletesen terem. Porzói: Napoleon, Burlat, Stark Hardy Giant, Tardif de Vignola. Gyümölcse kicsi, 6-8 g, jó minőségű. Repedésre nem hajlamos.

Bigarreau Lapins

Júliusban érik. Fája középerős, nagyon felfelé törő, ritka elágazású. Virágait mandzsettaszerűen hozza a vesszőkön. Öntermékeny, minden fajtához jó porzó. Gyümölcse közepes, 7-8,5 g, narancspiros, húsa piros, tömör. Repedésre nem hajlamos.

Bigarreau Tardif de Vignola

Július végén érik. Fája nagyon erős, felfelé törő. Kiegyenlítetten terem. Porzói: Reverchon, Ferbolus Verdel, Hedelfingeni. Gyümölcse középnagy, 7-8 g, bíborszínű, húsa tömör, jó minőségű. Repedésre hajlamos.

Bigarreau Ferbolus Verdel

INRA fajta. Augusztus első felében érik. Fája felfelé törekvő, lassan fordul termőre. Porzói: Badacsony, Tardif de Vignola. Gyümölcse közepes, 7-8 g, Bíborszínű, húsa tömör, jó minőségű. Repedésre hajlamos.

Fajták - Amarellák

Ferracida

INRA fajta, június elején érik. Fája erős, szétterülő, majdnem csüngő. Sajmeggy a jó alanya. Egyenletesen és jól terem. Gyümölcse nagy, bőlevű, savanyú. Nem reped.

Montmorency

Júniusban érik. Fája gyenge, bokrosodó. Hozama változó, meleg, napos helyen, könnyű talajon jól terem. Gyümölcse kicsi, puha húsú, bőlevű, savanyú. Nem reped.

Fajták - Meggy

Griotte du Nord

Júliusban érik. Fája középerős, bokorszerű. Gyümölcse középes-kicsi, bőlevű, nagyon savanyú. Teljes érettségben kell szedni. Moníliára nagyon érzékeny.

A cseresznye érése

A cseresznye a 6-7-ik évben hozza az első komoly termését. A gyümölcs az érésig növekedik, ezért teljes érésben kell szedni. Gondosan, a száránál fogva kell leszedni, ügyelve arra, hogy ne törjön le a bokrétás termőnyárs, vagy a következő évi termést adó rügy. Ha nedves a gyümölcs, akkor várni kell a szedéssel. Szedés után egy hétig tárolható 2-4oC-on, ha közvetlenül a szedés után lehűtik.

_{Michel Gautier cikkét a Jardins de France 2002. májusi számából fordította: Gentischer Gábor}

Édenkert.hu kiegészítés: Hazai termesztésben előforduló cseresznyefajták érési idő szerint csoportosítva: