Miért érdemes várnunk a kajszi metszésével pirosbimbós állapotig?

A kajszi fagyérzékenysége alapvetően déli eredetére (Közép-Ázsia, Afganisztán, Irán Örményország, Törökország) vezethető vissza.

Tél végi felmelegedés veszélyei

A legnagyobb gondot az okozza, hogy a mélynyugalmi állapota már január végén-február elején befejeződik. Ha ilyenkor enyhe az idő, akkor megindul a fák élettevékenysége, a rügyek duzzadni kezdenek. Ha az átmeneti enyhülést hideg idő követi, akkor a rügyek elfagyhatnak. A tavaszi fagyok pedig a virágbimbókat károsítják.

A kajszi hajlamos az alternanciára, ami annyit tesz, hogy az egyik évben túlságosan nagy terméssel és rossz minőséggel, míg a rákövetkező évben alacsony terméshozammal lehet számolni.

A bőtermő évben, ha nem ritkítunk termést, akkor a fa minden erejét (a szervesanyag-termelés nagy részét) a gyümölcsképzésre használja fel. Ennek következtében vesszői nem érnek be a tél beállta előtt, így egy kemény tél nagy károkat tehet a fában.

A kajszi fagyérzékenységét az ún. gutaütés tovább fokozza.

A betegséget valószínűleg egy baktérium (Pseudomonas syringae) és egy gombafaj (Leucostoma cincta ) összejátszása okozza. A kórokozók november elejétől márciusig fertőznek. Sebzéseken keresztül hatolnak a növény kambiumába és háncsszövetébe, ahol a cukortartalom ennek köszönhetően egyre alacsonyabb lesz. A hígabb cukoroldat magasabb hőmérsékleten fagy, s ez a jelenség a kajszi fagytűrését csökkenti. A baktérium sejtfalában lévő fehérjéknek jégmagképző szerepe van, ezért a fa szövetnedvében hamarabb indul be a fagyási folyamat, mint normális esetben. A kambium és a háncsszövet is elpusztul. A fa egy-egy ága, vagy a törzs károsodása esetén az egész fa elhal.

Ezért fontos, hogy a kajszi metszését lehetőleg március végére, április elejére időzítsük és a sebeket előírás szerint kezeljük. Alternatív megoldásként zöldmetszést is végezhetünk.