Pisztáciafa: jól bírja meleget és a szárazságot is

A pisztáciafa (Pistacia vera L.) bemutatása

• Latin neve: Pistacia vera L.
• Család: Szömörcefélék (Anacardiaceae)
• Kapcsolódó fajok: Pistacia atlantica, P. chinensis, terpentinfa (P. terebinthus)
• Távoli rokonai: kesu (Anacardium occidentale), mangó (Mangifera indica), Spondias cytherea, mombin szilva  (Spondias mombin), vörös mombinszilva  (Spondias purpurea), Spondias tuberose és mások.
• Eredete: A pisztácia Ázsiában és Kis-Ázsiában honos, Szíriától a Kaukázusig és Afganisztánig mindenütt megtalálható. Archeológiai leletek alátámasztották, hogy a pisztáciát Törökországban már i.e. 7000-ben is használták. A pisztáciát Szíriából vitték be Olaszországba i.u. az I. században. Ebből kifolyólag a termesztése elterjedt a többi mediterrán országban is.

1875-ben egy pár pisztácia csemetét importáltak Sonomába, Kaliforniába Franciaországból. Az 1900-as évek elején az Egyesült Államok Mezőgazdasági Hivatala összegyűjtött egy pár pisztácia fajtát, amelyek bekerültek a nyilvántartott növények közé. A pisztácia kereskedelmi termelése 1970-ben kezdődött el és hamar jelentős tevékenységgé nőtte ki magát San Joaquin-völgyben. További fő pisztáciatermelő országok: Irán és Törökország; kisebb mennyiségben még termelnek Szíriában, Indiában, Görögországban, Pakisztánban és máshol.

Pisztácia ültetése

A pisztácia olyan helyen növekszik jól, ahol a telek elég hidegek ahhoz, hogy legyen nyugalmi időszaka, a nyarak pedig melegek és hosszúak. Szárazságtűrők és jól viselik a magas nyári hőmérsékletet, viszont nem bírják a nagy nedvességet és a magas páratartalmat. A pisztáciafa szinte olyan szívós, mint a mandula- és az olajfa, de tavasszal később virágzik, mint a mandula. A becslések szerint a fagyási igénye 600-1.500 óra. Az Egyesült Államokban például a pisztácia alkalmazkodott Kalifornia meleg, száraz vidékeihez is. A pisztáciafákat nem ajánlott konténerekbe ültetni.

A pisztácia egy nagy, bozótos, lombhullató fa, ami lassan növekszik és eléri a 7-9 métert, egy vagy több törzzsel. A fák hajlamosak a terjeszkedésre és a lehajlásra, ezért támasztékra lehet szükségük. Vonzó levélzete miatt a pisztácia értékes díszfa. Kedvező körülmények között a pisztáciafák évszázadokig is elélnek és termelnek.

Levélzet: Nagy, szürkészöld levelei vannak.

Virágzat: A pisztáciák kétlakiak, külön fán vannak a nőnemű és a hímnemű virágok. A gyümölcstermeléshez szükség van hím- és nőnemű fára is, vagy egy hímnemű ágat be kell oltani egy nőnemű fába. A kis, barnás zöld virágoknak nincsenek szirmaik, és fürtökben vagy fűzérvirágzatban nőnek kora nyáron. A szél szállítja a hímnemű virág pollenjét a nőneműhöz.

A pisztáciafa gyümölcse

A pirosas, redőzött gyümölcsök nagy fürtökben nőnek, kissé hasonlítanak a szőlőre ebből a szempontból. Jóllehet dióként ismerik, a pisztácia gyümölcse botanikailag egy csonthéjas gyümölcs, az ehető része pedig a mag. A hosszúkás mag kb. 2,5 cm hosszú és 1 cm átmérőjű, amit egy vékony, elefántcsontszínű, csontos héj véd. A héjak általában hosszában nyílnak meg, amikor megértek. Ha nem kedvező körülmények között nőnek, megeshet, hogy nem nyílnak széjjel. A mag színe a sárgástól a zöld színig változik. Általában minél mélyebb zöld színe van, annál értékesebb.

A pisztácia gazdag olajban, a gyümölcs megközelítőleg 55%-a olaj. A fák 5-8 év után kezdenek el teremni, de teljes termelésről nem beszélhetünk, amíg el nem érik a 15-20 évet. A pisztáciák hajlamosak csak kétévente teremni, az egyik évben sokat teremnek, a következőben pedig csak keveset vagy egyáltalán nem. A gyümölcs termelését befolyásolja még a szárazság, a túl sok eső, a meleg, a hideg és a szelek.

A pisztáciafa egyes vidékeken itthon is megterem.

A cikk folytatása itt olvasható tovább - A pisztácia termelése és szüretelése >>