Szelídgesztenye, szeretem!

A szelídgesztenye (Castanea sativa Mill.) a bükkfélék (Fagaceae) családjába tartozó fa. Nyugat-Európában, Dél-Európa hegyvidékein, valamint a Kaukázusban őshonos, valószínűleg a rómaiak telepítették be Pannóniába. Nem véletlenül az egyik legkedveltebb gyümölcsfa, hiszen minden évszakban elkápráztat valamivel: virága különleges, 10-30 cm-es füzérvirágzat, amelyből nagyon finom méz készül.

A szelídgesztenye közepesen melegigényes növény, a mi klímánkon szinte mindenhol megél, a téli kemény fagyokat, valamint a nyári nagy meleget egyaránt elviseli. Tőlünk északabbra is megél ugyan, de ott csak ritkán hoz termést.

Szelídgesztenye (Castanea sativa)

A magyarországi fajták az ismert diónemesítő, Szentiványi Péter munkásságának köszönhetőek. A gesztenyefa fája puha, könnyű, mégis tartós, hasonló megjelenésű mint a tölgy, a felhasználása is hasonló, és körülbelül annyira drága is.

A szelídgesztenyét nem nagyon lehet összekeverni a vadgesztenyével (Aesculus hippocastanum), hiszen termésük és levelük is nagyon különböző. A vadgesztenye termése nem ehető, de fontos gyógyszeripari alapanyag.

Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)

Kevesen tudják, hogy a szelídgesztenye fontos gyógynövény is. Ásványi anyagokban gazdag, különleges ízű méze igazi csemege. Teája nyugtatja a nyálkahártyát, a hörghurut, szamárköhögés, valamint köhögési rohamok enyhítésében hatásos. Nemcsak a leveléből, hanem a héjából is készíthető tea.

Magyarországon a Mecsekben, a Dunántúl nyugati részén és a Dunakanyarban, Nagymarosnál vannak valódi gesztenyések. Hogy miért csak itt, arra egyszerű a válasz, mert itt olyan a talaj, amelyet a szelídgesztenye a legjobban kedvel: savanyú, mélyrétegű, szellős, jó vízellátottságú. Ebből a szempontból nekem szerencsém van, hiszen családom a sötét Zalából származik, így sosem volt gond a gesztenyeellátás.

Esős években sajnos szinte még a fán megrothad a termés, de idén szerencsére nem volt ilyen gond.

Ha a kertünkbe szeretnénk ültetni, türelmesnek kell lennünk

a magról kelt példányok csak a 12-15. évben, az oltványok viszont már az 5-8. évben termőre fordulnak. Főleg, ha több fa is van, mert saját virágporával rosszul termékenyül. Ha jól érzi magát, rendkívül hosszú életű – a nálunk élő fák közül a legtovább, 500-1000 évig is elél.

Az ősz legbiztosabb jele, amikor a piacon megjelenik a szelídgesztenye. Többféle nemesített változata létezik; az egyik legismertebb a maróni. Az elnevezés jelentheti az olasz fajtákat, de általában a nagy szemű gesztenyét is így hívjuk.

A szüret akkor kezdődhet, amikor a termés magától lepotyog a fáról. Ez szeptember vége-október vége között tart, és egy jól termő fáról 40-60 kg gyümölcsöt is betakaríthatunk. A fát nem szabad ütni, mert ha megsérül, könnyen megtámadja a Cryphonectria parasitica gomba (közismertebb nevén a kéregrák). A lehulló gesztenyét folyamatosan szedjük fel a talajról, mert könnyen megpenészedik. A megszárított gyümölcsöt száraz helyen tároljuk, aztán az ősz és tél folyamán süssük, főzzük, ki hogy szereti.

Ha tökéletes gesztenyét szeretnél sütni...

Áztasd be fél órára az előzőleg átválogatott és bevagdosott egészséges gesztenyeszemeket. Ha így  előkészítjük a gesztenyét, nem fog kiszáradni a sütés alatt. A sütés magas hőmérsékleten kb. fél órát vesz igénybe a gesztenyék nagyságától függően.

Forrás: kapanyel.blog.hu