A banánfajok számára az enyhén savanyú (5,5-6,5 pH) kémhatású, laza szerkezetű, jó vízelvezető képességű talaj a legmegfelelőbb. Ez utóbbi tulajdonságok biztosítása céljából szükséges a kertészeti perlit használata, akár szabadföldben, akár konténerben kívánjuk nevelni. A földkeverékük tartalmazzon 2 rész agyagos egységföldet, 2 rész savanyú tőzeget és 1 rész perlitet. Mivel nagyon intenzív növekedésű növények, sok tápanyagot igényelnek. A szükséges tápanyagigény csak akkor határozható meg, ha tudatában vagyunk a földkeverék vízben oldható tápanyagtartalmával is. Ezt egy szobanövény esetén erős túlzásnak gondolom… Az NPK arány különben azt jelenti, hogy a három legfontosabb makroelem, a nitrogén, a foszfor és kálium egymáshoz viszonyítva milyen arányban van jelen a készítményben. A tápelemeket jellemzően tömegszázalékban tüntetik fel a csomagoláson. A banánok pontos tápanyagigényével kapcsolatban erősen megoszlanak a vélemények. Az általam ajánlott NPK arány (3:1:6) Enrique Martinez Bustamante professzor és munkatársainak publikációjából származik, akik a Columbiai Nemzeti Egyetemen 1997-ben vizsgálták a különböző arányú műtrágyázás hatását a Musa acuminata ’Giant Cavendish’ fejlődésére. A „mediterrán műtrágyát”, mint fogalmat nem minősíteném, kétlem, hogy egyezik a mandulafenyő (Pinus pinea), az olajfa (Olea europaea), a leander (Nerium oleander) és az európai törpepálma (Chamaerops humilis) tápanyagigénye csupán azért, mert a mediterráneumban honosak. De valamire biztosan jó az a készítmény… A meleg lakásban tartott növényt – mivel nem áll le a fejlődésben – télen is kell műtrágyázni. Igaz, ilyenkor a fényhiány miatt célszerű visszafogottabban. A banán átültetésekor a gyökereket nem kell levágni. A Phoenix esetében viszont sokszor nincs más választás, mert a mélyre hatoló erős gyökerek a cserép alján összetekerednek, és gyakorlatilag kinyomják a növényt a cserépből. Ezt gondosan le lehet vágni, de ez sem tesz túl jót a növénynek.