2206. Hogyan díszítsük a kertünket pozsgás növényekkel? - 1. rész
A szukkulens, vagyis pozsgás növények, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nézzük, hogy hogyan használhatjuk fel őket a kertünk és az udvarunk dekorálására.
A szukkulens, vagyis pozsgás növények, egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nézzük, hogy hogyan használhatjuk fel őket a kertünk és az udvarunk dekorálására.
A szukkulens növények nagyszerűen díszítik a kertünket, főleg ha többféle növényt teszünk egymás mellé. Jóllehet ezeket a növényeket nem nevezzük virágoknak, mégis színesek. Ebben a cikkben a majomfa, a kövirózsa és a deres csenkesz párosításáról is szó esik majd.
Az előző részből megtudhattuk, hogy hogyan kell pozsgás növényekkel falakat díszíteni, vagy jobban mondva készíteni. Ezúttal egy pár igen érdekes és színes pozsgás fajtával ismerkedünk meg, amelyek egyedivé tehetik kertünket.
Most olyan növények bemutatására kerül sor, amelyek jól mutatnak a medencék mellett, a teraszokon és bárhol a szabadban. Emellett még egy pár ötlettel is szolgálunk a cserepes pozsgás növények elültetéséhez, úgy, hogy azok színessé és kellemessé tegyék a környezetünket.
Eddig más sokféle változatát láttuk a pozsgás növények felhasználásának, de ezzel még koránt sincs vége a lehetőségeknek. Mivel olyan sokfajta és változatos pozsgás növény létezik, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. Nézzünk meg egy pár új ötletet!
Kedves Téglásiné! Jól tűri a száraz levegőt, huzatot, a vízmentes időszakokat, ragyogó napsütést. Télen azonban elpusztul, ha huzamosabb ideig túlöntözik. A baj megelőzéseképp neveljük inkább égetett agyagcserépben, ami felszívja és elpárologtatja a felesleges vizet. Szélesebb, laposabb tálba ültessük, amelyet néhány év alatt benő. 60-80 cm magasságot ér el. B típusú virágföldet kíván. Az alacsony hőmérséklet, a hideg vizes öntözés, a tavaszi erős napsütés a levelek kifakulását, elvizenyősödését, és elhalását, valamint gyökérpusztulást okoznak. Ha a növény töve elrothad, és tőből kidől, a növény megfázott, a tünet magas páratartalmú helyen, túlöntözéskor, nagy hőingadozás esetében lép fel. A túlöntözés levélfoltosodást is okozhat. Hasonló tünetek jelentkezhetnek fényhiány esetén is.
Kedves Érdeklődő, sok ilyen van: rebarbara, a torma, póréhagyma, sóska, bimbóskel, kelkáposzta és a petrezselyem, saláta, hagyma.
Kedves Érdekéődő! Úgy olvasom itt több probléma is van: Az egyenletes fejlődés érdekében a legjobb a sárkányfa számára a félárnyékos hely, ahol a növényt közvetlen napfény csak a nap leghidegebb óráiban éri. Szerintem egyszerűen túlöntözi, de nincs kép, az segítene. A talajt tartsuk nyirkosan, de kerüljük a túlzott öntözést is, mindig hagyjuk a földjét száradni pár napig két öntözés között. Túlöntözéskor könnyen megindulhat a gyökérrothadás. A téli hónapokban kevesebbet öntözzük, főként, ha a hőmérséklet nagyon alacsony. A sárkányfa kedveli a párás levegőt. Helyezzük cserepét agyaggolyókkal teli tálcára. Rendszeresen permetezzük vízzel, ügyelve, hogy a levelei megszáradjanak, mielőtt közvetlen napfény éri őket. Érzékeny a takácsatkára és az üvegházi molytetűre. Fény hiányában és hűvös száraz helyen a levelek csúcsa elszárad. Ha a sárkányfa túl kevés fényt kap csökkenhet a levelek színének intenzitása.A hirtelen levélhullás a szárazságnak a vízhiánynak vagy a nedvességhiánynak köszönhető.
Tisztelt Kérdező! A rendelkezésre álló korlátozott képi információ alapján a növény nagy valószínűséggel a rubus arcticus fajhoz tartozik, termése ehető. Ahogy korábban írtam, a növény virágáról, vagy érett terméséről készített kép biztosabb behatárolásra adna lehetőséget, ezért ha a későbbiek folyamán tud ilyet küldeni, szívesen pontosítanám a meghatározást.Tisztelettel: Mezős Balázs
Kedves Érdeklődő! Jó lett volna egy kép a karácsonyi kaktuszról, így nehéz. Annyi biztos, hogy a nyugalmi időszak elmúltával (bimbók megjelenésekor) öntözni kell bőven. Ha a csapvíz kemény, akkor használjunk esővizet. Két öntözés között hagyjuk a talaját kissé kiszáradni.Valamint nem elég öntzni, magas páratartalomra van szüksége, ezért gyakran permetezzük a leveleket, a cserepet pedig állítsuk nedves kavicsrétegre. A diffenbachia nedve, amely a szárban és levélben van, valóban mérgező, szembe és szájba kerülve gyulladást okozhat. Ezért terjedt el róla a hír nem alaptalanul, de ha a gyermeket megtanítjuk arra hogy csak azt a zöldet egye meg amit mi adunk, akkor talán nem kell kidobni szép növényünket. Mindenesetre ha daraboljuk a diffenbachiát érdemes azt kesztyűben végezni