Hogyan tegyük változatossá a kertünket?

Ahány ház, annyi szokás és ez a kertekre is igaz!

Ahány kert, annyiféle a tájolása, a kilátás a környezetre, a talaja, a növényállomány az összetétele, kora, egészségi állapota - és főleg - a hangulata.

A kert hangulatát számos körülmény alakítja; de ebben kétségkívül meghatározó szerepe van a sokszínűségnek, a változatosságnak, vagy ahogyan mostanában divatosan mondják, a biodiverzitásnak.

Miből is tevődik össze a kert változatossága?

A tér kialakításából: a jó kerttervező a tereprendezés során nem tünteti el a telek kisebb-nagyobb egyenetlenségeit, dombjait, hullámait, hanem kiemeli azokat, jelentőséget, tartalmat ad nekik. Rézsűt, támfalat, lépcsőt tervez a különböző terepszintek közé. Kisebb részekre tagolja a kert területét, mert tudja, hogy a telek annál nagyobbnak tűnik, minél több részletből áll. És a részletek nem szigetelődnek el egymástól, hanem harmonikus egységet alkotnak.

A változatosság leginkább a növényállomány összetételében bontakoztatható ki. Ha a telek mérete lehetővé teszi, akkor a házi- és hobbikertben legyen virágoskert, amely tavasztól őszig díszlik, kissé távolabb gyümölcsös, szőlő és veteményes. Keressen néhány négyzetméternyi helyecskét a fűszernövényeknek, esetleg a sziklakertnek, a kerti tavacskának. Ha ezt a telek mérete nem teszi lehetővé, akkor kombinálja a különböző elemeket: egy virágzó vagy érett, piros gyümölcsökkel kínálkozó meggyfa nem csupán hasznos, de szép is, jól illeszkedik a virágoskert hangulatába.

A zöldségfélék fogyasztása nem csak egészséges, de a növények díszértéke se lebecsülendő. Gondoljanak csak a vörös levelű céklára vagy a fára kúszó kolbásztökre, a zsenge hajtású, lazalombú kaporra, és a fehéren csillogó karfiolra. Vannak kifejezetten díszítő értékű zöldségek: a bimbóskel, a fodroslevelű kel, a sütőtök, a díszkáposzta. Nem is szólva a szőlőtőkéről, amely tavasztól késő őszig valódi látványos tanulság a bársonyosan kifeslő rügyeivel, a támrendszer huzalára kapaszkodó kacsaival, a legjobb parfümöt is leköröző illatú virágfürtjeivel, a dús lombjával, és az ősszel borostyánsárgára, lilára, pirosra, feketére érő, illatos, zamatos bogyóival. És a színjátéknak még nincs is vége: ekkor következik a levelek színkavalkádja, amely egészen a novemberi lombhullásig tart.

A változatosság még tovább fokozható új, eddig kevéssé ismert növények betelepítésével, kipróbálásával.

Mert a kertészember büszke arra, hogy olyan növényei is vannak, amelyek a szomszédban vagy a környéken nincsenek. Az én egykor volt füredi kertemben állott egy sudár atlanti cédrus; az ágait olyan kecsesen tartotta, mint egy balerina a karjait. Valahányszor beléptem a kertbe, köszöntöttem: kezeit csókolom!

Nagyon tudtam örülni annak az őszibarack fának, amelyen - különböző időben - háromféle őszibarackfajta gyümölcsei értek. Boldog voltam, amikor levágtam a tövéről az első cukkínit, amelynek a vetőmagját a Dante-i, Nocera inferiore nevű dél-itáliai városkából "importáltam". Örültem a törpe körtefa első gyümölcseinek, éppen úgy, mint a gumós köménynek és az ananász cseresznye zamatos bogyóinak.

Végül is a változatosság valóban nagy érték a kertben. A hosszú, téli estéken ne csak a kikeletig hátralevő napokat számolják, de nézegessék, lapozgassák, olvassák a Kertbarát Magazin cikkeit, a szakkönyveket, a katalógusokat és az árjegyzékeket, hogy amikor felpárállik a tavaszi föld illata, és kisüt a Nap, akkor a kertjük a Paradicsom-kert gazdagságát próbálja meg utolérni.