Fürdőtó kialakítása

Hogyan építsük meg kerti fürdőtavunkat?

Minél kiterjedtebb és minél mélyebb a fürdőtó, annál stabilabb vízminőségre számíthatunk, azaz annál kevesebb lesz a gond az algákkal. Egészen egyszerűen azért, mert a nagy víztömeg nem tud annyira túlmelegedni, és mert a tóba jutó tápanyag egyrészt felhígul, másrészt azonnal feldolgozza a sok vízi- és vízparti növény. A fürdőtó helyét úgy válasszuk meg, hogy a fürdőrész tűző napon legyen, az ún. regenerációs (víztisztító) tórész viszont kerülhet akár félárnyékba is. 1 m2 úszó felületre 2 m2 regenerációs felületet számoljunk. Ennél lényegesen kisebb regenerációs felülettel is működhet a rendszer, a hátránya viszont, hogy akkor jóval többet kell a tótechnikára költeni. És már ki is lyukadtunk a heves vita tárgyához, amely évek óta dúl a fürdőtó-építők között.

Egyesek szerint a tó természetes élő rendszerként fenntartja önmagát, így nincs szükség sem szivattyúkra, sem szűrőkre - legfeljebb a felszíni szennyeződések lehalászását javasolják. A másik elmélet képviselői ugyanakkor a tótechnikára esküsznek. Van azonban valami, amivel mindkét elmélet szerint üzemeltetett tavak tulajdonosai szembekerülhetnek: ez az algaprobléma. Legtöbbször a tóépítés valamilyen hibájára vezethető vissza: sokszor megfeledkeznek pl. arról, hogy az esővíz sok tápanyagot mos a kertből a tóba. A nyári záporok után könnyen jut a tó vizébe a pázsitra szórt trágya - és így természetesen nem a pázsitot, hanem az algákat táplálja... Már a tervezésnél oda kell figyelni, hogy ez ne történhessen meg.

Ha fürdőtavat építünk, mindenképpen fordítsunk nagy figyelmet az ún. regenerációs tófelület gondos megtervezésére

Hogyan mehetünk be a tóba?

Ennek több módja van. Ha kisebb stéget építünk létrával, akkor áthidalhatjuk a könnyen algásodó peremterületeket, ill. a tóparti, méretesebb köveket. Ha viszont jobban kedveljük, ha nem mélyül hirtelen a tó, vagy szívesen üldögélünk a part menti sekély vízben, akkor mesterséges homokos partot is kialakíthatunk. Arra kell csak figyelnünk, hogy adott mélységben valamilyen stabil gáttal kerítsük el a homokos részt, hogy ne csúszhasson be a tóba a homok. A gátat készíthetjük lebetonozott homokzsákokból, deszkából, vagy egyszerűen felhúzhatunk egy betonfalat. Ha a fagyhatár alatt húzódik, akkor télen sem megy tönkre.

A fürdőtó fenntartása

• Tavasszal szedegessük ki a tóból az összes elhalt, elrothadt növénymaradványt. Ha van még a vízben avarmaradvány, lehetőleg halásszuk le. (A kerti tó tavaszi munkálatairól bővebben itt írtunk >>)
• Ne essünk pánikba, ha a szezon kezdetén algák jelennek meg a tóban: a kihajtófélben lévő növények még nem tudják feldolgozni a vízbe került tápanyagot, azon élnek az algák. Ha a tavunk megfelelően működik, május közepére magától megoldódik a gond.
• Semmi esetre se engedjük le a vizet, és ne tisztítsuk ki a tavat évente. Ezzel pont az ellenkező hatást érnénk el, mint amit szeretnénk, mivel az élő szűrőberendezésként működő, minden egyes követ ellepő mikroszervezetek millióit pusztítanánk el.
• Ne távolítsuk el a tóból a békákat és a békapetéket. Az ebihalak rég eltűnnek a tóból, mire megkezdődik a fürdőszezon, addig viszont sok algát elfogyasztanak, és később a meztelencsigák gyérítésében is részt vesznek.
• Ha az előző évben gondjaink voltak az algával, akkor legelőször azt vizsgáljuk felül, elég növényt ültettünk-e. Főleg a víz alatt élő növények segítenek leküzdeni az algaproblémát.