Hogyan kapcsold a kertet a lakáshoz? Növeld meg az élettered!

A kert otthonunknak ugyanúgy része, mint a lakás, ugyanúgy lakjuk, mint szobáinkat.

Megépítjük, berendezzük, dolgozunk vagy pihenünk benne. A lakókert tehát nem csupán szűkebb környezete az épületnek, még csak nem is kiegészítője, hanem lakásunk szerves folytatása. Épület és kert együttesen, egymáshoz ízesülve töltik be az otthon funkcióit.

A lakásbelső terei (enteriőr) és a külső kerti terek, közös funkciójának megteremtésétől, megfelelő kialakításától is függ a lakásunk - kertünk használhatósága, kényelme, esztétikuma.

A megvalósulás során az épület rendszerint elsőbbséget élvez, s a beköltözés után ragasztjuk hozzá a kertet több - kevesebb sikerrel. A kerttel való kapcsolatot legtöbbször csak egy hátsó kerti kijárat, vagy egy - inkább az épülethez, mintsem a kerthez tartozó - magas lábazatú, gondosan elkerített terasz jelenti. Ezzel elveszítjük, még mielőtt felfedeztük volna az egymáshoz tapadó, egymást átható, közös jegyeket hordozó külső és belső terek, nyújtotta élményt, mint látványt, mint tevékenységünk színhelyét, mint otthont.

Már az épület terveztetésénél vagy tervének kiválasztásánál, elhelyezésénél gondolnunk kell arra, hogy azt a kerttel együtt fogjuk használni. Az épületről és a kertről alkotott elképzeléseinket együttesen kell tervbe foglalnunk és foglaltatnunk.

Közvetlen közlekedést kell teremtenünk például a kert és a nappali között.

Kapcsolódhat hálószoba, vendégszoba a kerthez, esetleg kisebb belső udvaron át a lakás mélyebben fekvő helységei is közvetlen kerti kijárást nyerhetnek.

Az épülethez a kerten keresztül kapcsolódhat a garázs, a gazdasági épület is. Az épületben elhelyezet szerszámkamrának, műhelynek helyes külön kerti bejáratot építeni. Funkcionálisan kötődhetnek a kert egyes létesítményei a lakás néhány helységéhez, rendeltetésüktől függően. Így több személy együttes szabadban való tartózkodására teraszt, burkolatot, lugast jó a nappalihoz és az étkezőhöz kapcsolni.

A játszóhelyet jobb az épülettől távolabb tenni úgy, hogy a lakásból kilátás essék arra.

Ilyen és ehhez hasonló szempontok alapján alakul ki az épület és a kert elrendezése, egymással összefüggésben lévő szerkezete, mindig az adott helyszínre és igényekre szabottan.

Az enteriőr és az exteriőr (belső és külső tér) között alakul ki, ha a belső térből a külső a kerti kép, zavaró akadály nélkül szabadon szemlélhető. Ha a kert képe csak egy közepes mellvédmagasságú ablak szűk négyszögletű nyílásán keresztül látható, az inkább képszerűen tárul fel, melynek legfeljebb a mélységét érezzük, de a külső tér érzete nem alakul ki. Távcsővel is csak a táj egyes részleteire vadászhatunk, de ha a táj egészét akarjuk élvezni, azt csak szabad szemmel tehetjük.

Ha a kert felől határoló falat eltávolítjuk, vagy a padlótól a mennyezetig széles üvegfallal helyettesítjük, a külső tér az enteriőrhöz kapcsolódik, és ezzel a lakásbelső kitágul, teret nyer a szabadban, a határai elmosódnak, s habár bent ülünk, a külső kerti térnek is részesei vagyunk.

Épület és kert közti folytonos kapcsolat akkor válik igazán oldottá, ha a kert holt anyagai és elemeinek megformálása az épület felé közeledve egyre inkább épített jellegűvé (architechtonikussá) válnak, míg az épülettől távolodva a szabadabb, oldottabb formák uralkodnak. Előnyös hatású, ha az épületbelsőben felhasznált anyagok a kerti térben is megjelennek, esetleg más - más megmunkálásban a kert távolabbi részein is alkalmazzuk azokat. A nappali burkolata - ha erre alkalmas - az épület előtt a kertben kötetlenül folytatódhat. A kertben durvábban megmunkált kő is megjelenhet a belső terekben.

Az épület alkotóelemei folytatódhatnak a külső térben, más - más funkciót nyerve.

A belső térhatároló falak túlnyúlva az épület külső falsíkjain szélfogóvá, árnyékvetővé, lugassá vagy virágráccsá alakulva, vagy csak egyszerűen, mint kerti térhatároló elemek jelenhetnek meg. Létrejön így az épület és a kert között egy átmeneti sáv, melyben egyaránt szerepelnek a kert élő anyagai és formái az épület karakterét, anyagait hangsúlyozó felületek, formák.

Nem kell különösen hangsúlyoznunk a növények különösen jelentős szerepét. Egy - egy edénybe ültetett növénycsoport a belső térben elhelyezve, az épület előtti gazdag növénykiültetéshez kapcsolódva, a külső miliőt (hangulatot) eleveníti föl a belső térben. Ha a nappali legvédettebb zugában ülve élvezhetjük a kerti tér tömegét, arányát és változatos növényanyagát, át - meg átformálódva szinte székünkig kúszik a kinti világ, kitágul a szobánk, és a kert részévé válik legalább annyira, mint ahogy kertünk lesz otthonunk része.

A kert és a lakásbelső közti nagy szintkülönbség a kapcsolatteremtés szempontjából kedvezőtlen.

Ha a külső gyepfelületekkel, a burkolatok síkjával közel azonos magasságú az épület fölszinti padlószintje, ugyanúgy lépünk ki a kertbe, ahogy egyik szobából másikba megyünk. 30-40 cm szintkülönbség még jelentéktelen, nem válik választóvonallá épület és kert között.