Konyhakerti utak és kerítések

A zöldségeskertbe vezető fő utat például kialakíthatjuk oly módon, hogy a szélekre nagyobb köveket teszünk, azok közeit pedig kavicscsal töltjük ki. Az egyes ágyak közti keskenyebb utakat boríthatjuk kéregőrleménnyel, vagy járólapokat fektethetünk rájuk.

A zöldségeskert útjai

Jól gondoljuk át előre, hol szeretnénk utakat kialakítani, és a konyhakert tervezésekor az utak nyomvonalát pontosan tűzzük ki karókkal és zsineggel. Az utaknak vízelvezető szerepük is van, ezért legyünk tekintettel a szükséges szintkülönbségre, lejtésre. Ezt követően emeljük ki az utak talajának felső 20 cm-ét, és alaposan tömörítsük az altalajt. A kapott csatornát rétegenként költsük fel kőtörmelékkel vagy kaviccsal és homokkal. Minden réteg leterítése után egyengessük el és gereblyével döngöljük le, tömörítsük az utat. Ügyeljünk rá, hogy mindig maradjunk a zsinór által kijelölt határokon belül.

A híres szabadtéri falumúzeum Illerbeurenben

A homokréteget tömörítés előtt tanácsos alaposan megöntözni. Erre azért van szükség, hogy megkössön a homokban lévő mész. A réteg ennek ellenére vízáteresztő marad. Utolsó lépésként szórjuk be az út egész felületét kaviccsal, vagy valamilyen mutatós kőzúzalékkal. A széleket célszerű időtállóbb módon kialakítani. A kavicsos utak széleit keretezzük téglákkal úgy, hogy a hosszabb élükre fektetve, malterból készített ágyba tesszük, és a téglák közeit is kifugázzuk.

Járólapként téglákat is használhatunk

A terméskőből készített járófelületet is keretbe kell foglalni. Az út lefektetésekor hagyjunk ki az elkészített mélyedésből elegendő nagyságú rést a széleken a szegélynek. Ezután fektessük a köveket körülbelül 10 cm vastag malterrétegre. Amennyiben a kaviccsal borított utat fenyőrönkökkel szeretnénk szegélyezni, először körülbelül 2 m-es távolságban verjünk kihegyezett cölöpöket az út szélébe, amelyek majd megtartják a rönköket. Ezután fektessük le a fenyőrönköket, és szegekkel erősítsük őket a cölöpökhöz. Ügyeljünk arra, hogy a cölöpök legfeljebb 3 cm-rel legyenek magasabbak a rönköknél.

Az egyes ágyások közti kis ösvényeket is tanácsos valamilyen módon lefedni. Ezzel jelentősen megkönnyíthetjük a zöldségeskertben végzett munkát. Ezekre az utakra olyan borítást válaszunk, amelyet könnyen el is lehet távolítani, így ugyanis könnyen meg tudjuk változtatni az ágyások elrendezését.

Igazán jól mutatnak az ágyások közti utakon elhelyezett lépőkövek, a mohával borított burkolólapok, de az egyszerű téglák is. Az is jó megoldás, ha kéregőrleményből körülbelül 5 cm-es réteget terítünk az útra mulcsként. (Ilyen anyagokkal ne mulcsozzunk!) Hozzá kell tennünk azonban, hogy a kéregből készült mulcsréteg valóságos paradicsomot teremt a gyökértarackkal terjedő gyomok számára; a tarackbúza és a kúszó boglárka gyökereit csak nagy nehézségek árán tudjuk majd eltávolítani az ily módon megvastagított talajból. Megelőzhetjük a gyomosodást, ha a kéregréteg alá egy darab régi szőnyeget vagy filcet fektetünk le. Fakéreg helyett pedig nyugodtan használhatunk szalmát vagy lombot.

A szalma és a lomb előnye, hogy a gyomokat alig engedik kibújni, és sokáig a területen maradnak, mivel csak lassan indulnak bomlásnak. Az utak alatti talaj mindeközben laza szerkezetű marad, tehát a gyökereikkel ide is behatoló zöldségnövények táplálkozhatnak a takaróanyag alatt megvastagodó humuszrétegből. Lehetséges, hogy a kertet már nem kell a vadon élő állatok kártevésétől védenünk, kívülről mégis tanácsos körbevenni sövénnyel vagy kerítéssel. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a kertet teljesen önálló, saját területként birtokoljuk, hogy gondtalanul kertészkedhessünk vagy pihenhessünk benne.

Természetesen nem valami szép látvány, ha a kerítés leginkább egy bevehetetlen erődítmény falához hasonlít; gyakorlati funkciója mellett arról se feledkezzünk meg, hogy a kerthez illő, szép látványt kell nyújtania. A fából készített léckerítés például nem tűnik idegennek a gazdag vegetációjú kertekben sem, sőt, alkalmas hátteret nyújt a gondosan beültetett és szépen ápolt ágyásainknak.

Kerítés fából

Magunk is könnyen megbirkózunk egy léckerítés vagy félbevágott fenyőrönkökből összeállított fakerítés építésével. Szerkezetük nagyon egyszerű: a függőleges léceket két helyen, fönt és lent hozzászegeljük egy vízszintes léchez, vagy egy hosszában kettéhasított rönkhöz. 2-3 méterenként ássunk a földbe stabil támoszlopokat, ezekre erősítjük a már összeszegelt kerítéselemeket. Ha nem akarunk betonalapot készíteni a kerítésnek, a tartóoszlopokat a földbe is süllyeszthetjük. Előtte azonban a föld alá kerülő rész felületét égetéssel elszenesítjük, ami megóvja a korhadástól.

Kerítés fából

Drótkerítés

A drótkerítés az egyik legolcsóbb megoldás. Kezdetben ugyan kissé kopár hatása van, de ha tövébe gyorsan futó hajnalkát vagy díszbabot ültetünk, a kopárságot rövid idő múltán virágtengerré varázsolhatjuk.

Sövények

Kertünk határolásának a sövény is kiváló eszköze lehet. Nemcsak a kíváncsi pillantások elől rejti el kertünk részeit, hanem alkalmas búvóhelyet is nyújt a madaraknak. Kisebb kertekbe olyan sövényt ajánlunk, amelyben virágos és színes bogyókat hozó cserjék egyaránt vannak. Ez rendkívül változatos képet nyújt. Termésével díszít a gyepűrózsa, a húsos som, a madárberkenye és a tűztövis, virágaival az orgona, a labdarózsa és a nyáriorgona. Ha több hely is van a kertben, érdemes olyan sövényt ültetni, amelyben dominálnak az őshonos cserjék, többek közt a galagonya, a vadrózsa, a mogyoró.

Forrás: Veteményeskert