A hidrofor fontosabb, mint gondolnánk

A hidrofor szerepe a rendszerben

Tartály révén érthető módon tároló szerepet tölt be, viszont csak átmenetileg. Ez annyit jelent, hogy a benne tárolt vízmennyiség csökkenésével indítja be a szivattyút a nyomáskapcsoló. Ha a vízmennyiség egy bizonyos szint alá esik, akkor a szivattyú újra tölti a tartályt, amiben megnő a nyomás. Ez a nyomás biztosítja a vízellátást egészen addig, ameddig ismét le nem csökken benne a vízmennyiség. De miért nem jöhet a víz egyenesen a szivattyún keresztül, a vezetékeken át, a víznyerő helyig. A hidrofor kapacitása kíméli a szivattyút, amíg elegendő víz van benne. Ellenkező esetben ahányszor megnyitjuk a csapot, vagy öblítjük a WC-t a szivattyú minden pohár víznél, kézmosásnál bekapcsolna. A sok ki-be kapcsolás pedig jelentősen rontja a szivattyú élettartamát. A szivattyúra gyakorolt negatív hatás mellett az energiafelhasználás is jelentősen növekedne hidrofor nélkül.

Ezen kívül hidrofor nélkül nagy valószínűséggel nyomásütés keletkezne a szivattyú nyomóoldalán, ami komoly károkat okozhat a rendszerben. A hidrofor viszont a minimálisra csökkenti a rendszerre gyakorolt nyomásütés mértékét.

A hidrofor egyszerű működése

Talán azt hihetnénk, hogy valami varázslat történik a tartály belsejében, valójában puszta fizika az egész. A régi tartályokba egyszerűen csak vizet engedtek, ami összenyomta a levegőt, ez pedig a tartály felső részébe került. Minél több víz került bele, annál jobban nyomódott össze a levegő így növelve a nyomást. Ezzel csak az volt a gond, hogy az ilyen rendszerekből hamar lecsökkent a nyomás, mert a levegő elpárolgott.

A gumimembrános hidrofor működése hasonló. Egy gumizsák van a tartályon belül, amibe bekerül a folyadék. A gumiréteg hermetikusan elzárja egymástól a vizet és a levegőt, így nem történik nyomáscsökkenés, csak minimális szinten. Ezért a levegőt ritkán ugyan, de pótolni kell.