A kettős haszon elve: Megyeri Szabolcs szerint így válasszunk növényt a kertünkbe!

A növényválasztásnak sokféle szempontja lehet, például a méret, a szín, a funkció, vagy egyszerűen az ízlés, tehát sokan egyszerűen azt teszik a kosárba az online kertészetekben, ami elsőre megtetszik. Érdemes azonban ennél tudatosabban válogatni, mert hiába gondoljuk át alaposan, hogy a kiszemelt növény hol mutatna jól a kertben, vagy hogy hol töltené be legjobban a neki szánt szerepet, lehetséges ennél még összetettebben tervezni, és figyelembe venni a kettős haszon elvét!

Mi a kettős haszon elve?

A kettős haszon elve egyszerű fogalom, azt jelenti, hogy az ültetendő növény választásánál nem csak egy szempontot veszünk figyelembe, hanem arra törekszünk, hogy a kiszemelt példány többféle előnnyel kecsegtessen minket. Könnyebben követhető a gondolatmenet pár példán keresztül!

Milyen fát ültessünk a kertbe?

Fa ültetésekor válasszunk olyan fajt, ami egyszerre több tulajdonságával is szolgál minket. Például fűzfát telepítve csodás díszhez jutunk, de a terebélyes lombok bő árnyékot is fognak vetni, ami a nyári forróságban jól fog jönni! A fűzfa nem csak árnyékot ad, de gyorsan is növekszik, így 4-6 éven belül már használhatjuk hűsölésre, ágai, hajtásai alatt pedig akár egy teljes kerti ülőgarnitúra is elfér majd. Hasonlóan remek árnyékoló faj a dió, mely nem csak a napsugaraktól óv meg minket, de ízletes, egészséges terméssel is szolgál. A dió sajnos lassan cseperedik, de ha egyszerre cél az árnyékolás és a tempós növekedés, akkor célzottan ilyen jellemzőkkel bíró fafélét keressünk, mint például a papír nyírfa, a hegyi juhar, a magas kőris, a nyugati ostorfa, a kislevelű hárs, vagy például a császárfa.

A fáknál maradva sok esetben a termés az elsőrangú szempont, vagyis a szüretelhető, fogyasztható gyümölcs. A gyümölcsfák azonban gyakran nem kifejezetten dekoratívak, így nehéz közös nevező alá hozni a külcsínt és a termést, azonban ez sem lehetetlen! Sokféle díszgyümölcs fajta van, melyek tetszetősebbek az alapfajnál, és az esetek egy részében még ehető termést is hoznak. Így például választhatók díszalma vagy díszőszibarack fajták, míg a díszcseresznyék és díszkörték inkább csak imitálják a gyümölcsfákat, hiszen termésük nem ehető, ugyanakkor dekorációs értékük magas! Izgalmasabb lehetőség például a hibiszkusz, mely csodás külsővel rendelkezik, és fogyasztható termést is ad, igaz nem hagyományos módon, ugyanis virágainak levelei hasznosíthatók! Kevesen ismerik a mézalmácskát, mely mindkét említett kritériumnak eleget tesz, ahogy például a mirtuszdió vagy a páratlan szépségű virágzatot hozó gránátalma is jó választások, ha egyszerre szeretnénk magas esztétikai értékű és ízletes termést kínáló fafélét.

Hogyan válasszunk cserjét a kertbe?

Cserjék esetében a funkcionalitást lehet párosítani például az ehető terméssel, vagy a magas díszítőértékkel. A sövényként telepített cserjefélék többsége egyszerű zöld növény, mely arra hivatott, hogy a kerítést vagy a telekhatárt szegélyezze. Jó ötlet lehet kombinálni ezt a térelválasztó feladatot az ehető terméssel, így kerülhet képbe például a gyógynövényként is elismert homoktövis, a szintén herbáriaként ismert, nyíratlan sövénynek alkalmas csipkebogyó, de alkalmas a feladatra a galagonya, a köszméte, és említhető a málna vagy a szeder, igaz ezek nevelése már több kihívást rejt. Amennyiben a térelválasztó funkciót védelmi célokkal egészítenénk ki, a megszokott fajok helyett a sűrű ágrendszerű, tüskés cserjékből kell válogatni. Ide tartozik a japánbirs, a kerti mahónia, a magyal, a japán borbolya, a tűztövis, vagy a homoktövis.

A lehetőségek persze tágabbak a felsorolásnál, például remek kettős célú növények választhatók a madárbarát, rovarbarát kertekbe, szempont lehet a díszítőérték és a veszélytelenség együttese a gyermekbarát kialakítású kerteknél. A sziklakertekbe kerülhetnek mediterrán fűszernövények, melyek aztán a konyhában fejezhetik be pályafutásukat, a díszágyások egy része pedig kiválható tetszetős, de a háztartásban is hasznosítható növényekkel, mint például a levendula, a kamilla, az izsópfű, a cickafark,  vagy a körömvirág.