-
karbantartó
-
takarító
-
Értékesítő
-
Óvodapedagógus
-
Dolgozz szállodai programszervezőként napsütötte nyaralóhelyeken
-
Asszisztens
-
Kőműves
-
Teherautó / pótkocsi szerelő
2024. 11. 20
-
Junior Marketing Asszisztens | Budaörs
2024. 11. 21
-
Cyber Security Intern
2024. 11. 20
-
Brand Marketing & Content Specialist (Részmunkaidős)
2024. 11. 21
-
Műszaki Szaktanácsadó / Értékesítő
2024. 11. 21
-
Műszaki Szaktanácsadó / Értékesítő
2024. 11. 21
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
A levendula az ókorban
Mit rejt egy név? A rómaiak levendulának nevezték, ami talán a latin lavare szóból ered, ami ˝mosást˝ jelentett, vagy a livendulo szóból, ami ˝ólomszürkét vagy kékest˝ jelent. A görögök nardusként utaltak rá, a Szíriában levő Naardus város tiszteletére. Az indiaiak pedig a tüskés virága után nevezték el.
Egyiptom
Egyiptomban a levendulát balzsamozásra és kozmetikumok készítésére használták. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amiben a levendulához hasonló balzsamot találtak. Ezeket a balzsamokat csak a királyi család és a magas rangú papok használták kozmetikai szerek, masszázs olajok és gyógyszerek formájában. A gazdag emberek szilárd állapotban levő balzsamot kentek a fejükre, ami olvadáskor illatosította a testüket.
Görögország
A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a kozmetikai és az illatosító szerek területén. A görög orvos, Theophrastus (Kr.e. 3. század) írt egy könyvet az illatok gyógyító hatásáról. Az egyiptomiaktól eltérően, akik a fejüket dörzsölték be a parfümmel, a görög filozófus Diogenész a lábát dörzsölte be vele. Így érvelt: ˝Ha a fejedet kened be vele, elszáll a levegőbe, és csak a madarak érzik a jótékony hatásukat, de, ha a lábamra kenem, az illat az egész testemet beborítja, és nagyszerűen felszáll az orromig.˝ Anakreón azt mondta, hogy a mellkast kell bedörzsölni vele, mert az a szív otthona.
Róma
Az ókori rómaiak felismerték a gyógyító és fertőzésgátló tulajdonságait, de rovarriasztóként és mosásra is használták. Az első írásos feljegyzés a levendula gyógyító hatásairól a görög katonai orvostól, Dioszkoridésztől származik, Kr. e. 77-ből. Dioszkoridész Néró, római császár uralkodása alatt gyűjtött gyógynövényeket a mediterrán vidékekről. Részletes leírást adott a növényről és annak gyógyászati használatáról az öt kötetes ˝De Materia Medica˝ című könyvében. Feljegyzései szerint, ha a levendulát lenyelik, segít az emésztésben, és megszünteti a fejfájást és a torokfájást. Külsőleges használata segít kitisztítani a sebeket, és enyhíti a bőrbetegségek tüneteit. A római katonák vittek magukkal levendulát a haditáborba, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Ezen kívül beszórták vele a földet, hogy illatosítsa a levegőt, fertőtlenítse a szobákat, és még vallásos szertartásokhoz is használták tömjénként.
Idősebb Plinius, a görög író és enciklopédista írt a levendula jótékony hatásairól a menstruáció, a hasfájás, a vese rendellenesség, a sárgaság, a vízkórosság és a rovarcsípések kezelése során. A rómaiak, akik bőségesen használták illatszerként, ezzel illatosították a hajukat, a testüket, a ruhájukat, az ágyukat, a fürdővizüket, a katonai zászlóikat és az otthonuk falait. Az egyik leghíresebb illatos olajuk a ˝nardinum˝ volt, ami tartalmazott levendulát is. A nők levendulát tettek az ágyuk mellé, hogy azzal fokozzák a szenvedélyt. Lehet, hogy a rómaiak tudtak a L. denata és a L. pendunculata fajokról, de azokat is a L. stoechas fajhoz sorolták.
Arab világ
A ˝De Materia Medica˝ szolgált alapul az arab orvosok számára, akik szíriai és ó-perzsa fordításokat olvastak. Kr. e. a 7. században az arabok uralták a mediterrán kultúrát. Orvosságaikat bevitték Spanyolországba, ahonnan aztán elterjedt egész Európában. A legismertebb orvosuk Abu Ali Sina, aki Avicenna (980 - 1037 Kr. e.) néven ismert, beszélt a levendula gyógyító hatásairól. Először úgy vélték, hogy a levendula egyes fajtáit Arábiában honosították meg.
A levendula a középkorban
A Középkorban nem igazán használták a levendulát, kivéve a szerzetesek és az apácák. A kolostorok életben tartották a gyógynövényekről tanultakat azáltal, hogy saját gyógynövény kertjük volt. Lemásolták az ókori kéziratokat és feljegyezték a különböző növények jótékony hatásait. A Szent Római Birodalom egyik Kr.e. 812-ben hozott rendelete rájuk ruházta bizonyos zöldségek, gyógynövények, virágok és fák termesztését. A levendula egyike volt azoknak a növényeknek, amelyet a Merton kolostorban termesztettek, ami aztán Anglia (Mitcham) levendula termesztésének a központjává vált. Először 1301-ben említik meg a levendulát Merton Prioiry feljegyzéseiben, mivel ezzel teremtették elő a pénzt I. Eduárd királynak.
A Tudorok korában a levendula használata újra feléledt. Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat a levendula bekerült a családi kertekbe. Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát. A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútor fényesítőként alkalmazták. Hagyományosan a mosókonyha mellé ültették, és a ruhákat a növények fölé terítették száradni, hogy közben magába szívhassa a levendula illatát. Rovarriasztóként is használták.
Erzsébet királynő, aki szerette a levendulát, parfümként és teaként használta, hogy ezzel kezelje gyakori migrénjeit. Angliában a levendula az egyik legrégebben használt parfüm. Erzsébet királynő mozdította elő a levendula ültetvények létrejöttét.
I. Károly felesége, Henrietta Mária, aki bevezette a kozmetikai szereket az angol udvarba, illatos szappanként, potpourriként és fürdéshez használta a levendulát.
VI. Károly francia királynak a székpárnájába levendula volt téve. A 12. században Bingeni Szent Hildegárd felfedezte, hogy a levendula hatásos a fejtetű és a bolha kezelésében.