
A salátás sorozatunkat folytatva a következőkben a galambbegysalátát mutatjuk röviden be. A macskagyökérfélék családjába tartozó szerény kis növényt már évszázadok óta termesztik a zöldségek között salátanövényként, okkal.
A galambbegysaláta vagy madársaláta (Valerianella locusta) bemutatása
Mivel a galambbegysaláta (vagy galambsaláta) télálló, leginkább a zöldségfélékben szegényebb, őszi és téli időszak salátanövénye. A fajták közül különösen fagytűrő, valamint lisztharmattal szemben ellenálló a 'Dunkelgrüner Vollherziger' és a 'Hilds VIT' fajta. Mivel hazánkban nem termesztjük nagyobb területen, nálunk a nemesítők nem foglalkoznak a fajták előállításával.
Termőhely
A galambbegysaláta csaknem minden talajtípuson jól termeszthető, feltéve, ha az ágyást előbb komposzt szétterítésével alkalmassá tettük erre. Másodveteményként kiválóan alkalmas burgonyaföldek beültetésére is.
![]() |
Paradicsomos galambbegysaláta |
Ápolás
Ha lehet, válasszunk a magvetésre hűvös időt, vagy árnyékoljuk az ágyást. Ha ezt elmulasztjuk, a galambbegysaláta magjai hézagosan kelnek majd.
Betakarítás és felhasználás
A galambbegysalátát a tépősalátához hasonlóan akár tavasztól őszig szedhetjük. Nagyobb mennyiséget takaríthatunk be, ha az egész levélrozettát levágjuk. A téli és tavaszi betakarítás érdekében ősszel többször is vessük, ha lehetséges, melegágyba. Akár a zárt hótakaró alatt is szedhetünk friss galambbegysalátát a tél folyamán, hiszen átvészeli a telet fenyőágakkal borítva vagy fóliasátor alatt is. A madársalátának sokkal nagyobb a C-vitamin- és vastartalma, mint a fejes salátának.
|

Forrás: Veteményeskert