A dugványozásról

A dugványozás nagy előnye, hogy nem pusztul el az anyanövény, az utódok egyformák, egykorúak lesznek, két- három hónap alatt kész, kiültethető növényeket kapunk. Két időpontban van lehetőség a szaporításra, a tavaszi félfásdugványozás , és nyár folyamán a zölddugványozás . A félfás dugványokat kora tavasszal találjuk a kakukkfüveken, a cipruskán, levendulán, rozmaringon. Az egyéves, szépen beérett, megfásodott hajtásrész a kétéves gallyakon ül, és itt - a két rész találkozásánál - a leginkább hajlamos új gyökerek fejlesztésére a növény. Ha itt szakítjuk le, leszedjük az alsó leveleket, és visszacsípjük a túl hosszú, vagy éretlen hajtáscsúcsot, metszőolló nélkül elkészíthetjük a dugványokat.

Nagyon lényeges az időpont! Több éves tapasztalat azt mutatta, hogy a húsvét előtti héten készített dugványok gyorsan meggyökeresednek, egészségesek maradnak, kiültetés után jól fejlődnek. A húsvét ideje minden évben pontosan jelöli számunkra a tavaszi napéjegyenlőséget, és a hold is a telihold előtti negyedben jár ezen a héten. Mindkét tényező valami titokzatos módon, fontos a szaporodás szempontjából. (Zalában a virágvasárnap, és az előtte lévő virághét a kerti virágok vetésének ideje. Lippai János, XVII. századi tudós botanikus a legtöbb virág vetésére az első negyedet tartja jónak, ez éppen a „virághét", de az ilyenkor vetett borsó is csak virágzik, termést alig hoz.)

A dugványokat egy ládában vagy cserépben tőzegbe, virágföldbe, homokba tűzdeljük, és fóliával letakarjuk, hogy a gyökeresedés megindulásáig a túlzott párologtatás okozta kiszáradástól megvédjük a gyökértelen növénykéket. Nem kell üvegházba, fóliasátorba vinni őket, a szabadban, a még lombtalan fák szélárnyékában néhány hét alatt meggyökeresednek. Ha a szaporítóládát megemeljük, alul már látszanak az új gyökerek. Ekkor le lehet venni a fóliát, és még egy-két hétig a ládában maradnak, ilyenkor kell az öntözésre legjobban figyelni, hiszen a szél hamar kiszárítja őket.

A levendulák közül a magas növésű, többször virágzó „angol" levendulát csak így lehet szaporítani, mivel csíraképes magot nem hoz, de dugványozásra alkalmas hajtásokat is csak védett fekvésben, száraz, napsütötte, szélvédett helyen találunk rajta, déli, délnyugati falak tövében. Ha erős teleken visszafagy a lombja, meg kell várni a nyári zölddugványozást a szaporítással, de az abból származó növények csak takarással vészelik át a telet, és egy évvel később lesznek virágzóképes, nagy bokrok. A keskenylevelű, illatos, egyszer virágzó „francia" levendula őszi magvetéssel jól szaporítható, de a magoncok sokszor nagyon különböznek. Ha valaki egységes sövényt szeretne nevelni, vagy egy különösen szép magoncot elszaporítani, akkor itt is a dugványozás a megoldás.

A rozmaring teleltetése nagyon körülményes, ha túl meleg helyen volt, és télen is hozott új hajtásokat, akkor ezek biztosan éretlenek, vékonyak, muszáj megvárni a nyári zölddugványozás idejét. Ha fagymentes, világos helyen, vagy a szabadban sikerült átteleltetni, akkor számára is a legjobb a tavaszi dugványozás. A rozmaringnál különösen jól erednek a szakított dugványok, ezeket keressük a tavalyi gallyak oldalán.

A kerti kakukkfű, a citromillatú is gyorsan meggyökeresedik, hiszen eredeti termőhelyükön, a sziklás, köves domboldalakon gyakran elborítja őket a sár, a törmelék, és ilyenkor a föld alá került szárrészek gyökeret eresztenek, a növényke kiemelkedik a talajból. A kakukkfüvet érdemes ezért egészen mélyen tűzdelni a talajba, az elágazásokat is eltemetve, és még az apró leveleket sem kell róla lecsipegetni, hiszen két hét alatt megjelennek a láda alján az új gyökerek, és a hajtásnövekedés is megindul a levélhónaljakból. Ha átültetéskor kiemeljük a növénykét, látjuk, hogy nem csak a dugvány alján, és az ízeken fejlődnek ki új gyökerek, mint más tisztességes dugványon, hanem az egész föld alá került szárrészen az ízközben is.