Okra termesztése kiskertben egyszerűen: ezekre kell figyelni

Mi is az az okra?

• Használata: zöldségként
• Levélzete: van
• Virágzata: van
• Illata: nincs
• Fényigény: napfény igényes
• Talajtípus: semleges vagy kissé lúgos
• Virág színe: fehér
• Növekedése: gyors
• Magassága: 0,6 - 1,2 méter

A rendszertankönyvek már Hibiscus esculentus néven említik, a mályvafélék családjába sorolják. Magyarul okra vagy gombó néven említik. A trópusi, szubtrópusi országokban terjedt el. Indiától Ausztráliáig, a Csendes-óceáni szigetvilágban szinte mindenütt megtalálható. Indiában, a Maláj-félszigeten viszonylag nagy területen termesztik, de Amerikában is megtaláljuk. A mérsékelt égövön kísérleteznek a meghonosításával.

Magyarországon is megkísérelték már a termesztését. A tövenként előforduló 5-6 termés fiatal állapotban fogyasztható, később a termésfal megkeményedik, sárgászöld színe sötétbarnává válik. Az igen zsenge, éretlen termések fontos leves- és saláta-alapanyagok a meleg égöv országaiban. Savanyúság és főzelék készítésére is alkalmasak.

Trópusi származásából következően hőigényes növény. Optimális csírázási hőmérséklete 28-32 °C. A csíranövények 20 °C alatt lassan fejlődnek. Tőlünk északabbra már alig termeszthető szabadban, a hűvösebb klímájú nyugati országokban is csak növényházakban biztonságos a termesztése. Fagypont alatt elpusztul, edzéssel legfeljebb a 0 °C feletti alacsony hőmérséklethez szoktathatjuk.

Az okra zsenge, érettlen termését fogyasztjuk

Az okra fényigénye

Közepes fényigényű. Nyáron, júniusban fejlődik a legjobban. Igen gyenge árnyékot is elvisel. Szabad földön májusi kiültetéssel kapja meg a fejlődéséhez szükséges fényt, a 12-14 órás megvilágítást. Hajtatásban, fény hiányában, az okra igen lassan fejlődik és terméskötése sem megfelelő.

Az okra vízigénye

Az okra vízigényes. Fejlődésének első szakaszában sok vizet kíván. A mi viszonyaink között öntözéssel termeszthető eredményesen. Csapadékosabb nyarakon vízpótlás nélkül is kielégítő a hozama. A vízadagolásnak arányban kell lennie a hőmérséklettel. Az öntözővíz okozta talajlehűlés károsan befolyásolja a növekedését.

Az okra talajigénye

Középkötött, jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő vályogtalajon díszlik a legjobban. Sem az erősen kötött hideg, sem a laza, homokos száraz talajokat nem szereti. A tápelemek közül a foszfor a legfontosabb az okrának, másfélszer többet igényel belőle, mint nitrogénből és kb. 2-3-szor többet, mint káliumból. Foszfor hiányában gyenge a növekedése. Tápanyagszükségletét ideálisan 10 m2-enként 40-50 kg szerves trágyával, illetve 25-30 dkg pétisóval, 70-80 dkg szuperfoszfáttal és 20-25 dkg kálisóval elégíthetjük ki.

Az okra tápanyagigénye

Őszi talajmunkákkal (ásással, szántással) keverjük be a szerves és műtrágyákat. Alapos és mély talajlazítást, illetve művelést igényel mélyre hatoló főgyökere miatt. Tavasszal a területet gereblyézzük simára, és a kiültetésig tartsuk gyommentesen. Késői, paprikával megegyező kiültetése miatt a helyét májusig lekerülő, rövid tenyészidejű zöldségfélével (retekkel, salátával) hasznosíthatjuk.

Az okra termesztése

Szaporítására kétféle módszer terjedt el: a helyrevetés és a palántázás. Palántáját a paprikával együtt is nevelhetjük, április elején vessük a magját. Lassan csírázik, olykor két hét is eltelik a kelésig. A palántákat a kiültetés előtt 8-10 nappal edzéssel, gyakori szellőztetéssel, fokozatosan szoktassuk a kinti levegőhöz. Alaposan öntözzük be, hogy minél kisebb gyökérsérüléssel, illetve minél nagyobb földlabdával járjon a felszedés. 45-55 cm sor- és 35-45 cm-es tőtávolságra ültessük, majd alaposan öntözzük be.

Helyrevetéskor május közepén 50 cm körüli sortávolságra, egymástól 3-4 cm-re, 2-4 cm mélyre szórjuk a magokat. 5-4 leveles állapotban egyeléssel állítsuk be a tőtá-volságot.

Okra vagy bámia (Hibiscus esculentus)

Évközi munkái közül a legfontosabb az öntözés és a gyomtalanító kapálás. Nagyon fontos, hogy gyommentesen tartsuk a talaját, mert a gyomnövények sok vizet párologtatnak el.

A hüvelyeket fiatal, puha állapotban (2,5 - 10 cm) érdemes leszedni, amikor is a legfinomabb a gyümölcsük. Az okra szárazságtűrő, és szerencsére nagyon kevés rovar támadja meg. Azonban a lisztharmatra és a poloskákra nem árt odafigyelni, mert az évszak végén gyakran megszállják. Virágzás után 4-6 nappal kezdjük a szedését. Folyamatosan szedjük, mert a megöregedett termések értéktelenek. Magtermesztéskor hagyjuk a töveken a terméseket, és nyár végén, ősszel, éretten szedjük le. Túlérve a toktermések hosszanti irányba felhasadnak és kiszóródik a mag.