Káposztafélék - olcsó téli vitaminforrás - Zöldségek

3200 káposztafajt ismerünk, de a legfontosabb 10 fajt rendszeresen fogyasztani is szoktuk. Bemutatjuk a legérdekesebbeket.

A káposztafélék a legrégebbi kultúrnövényeink közé tartoznak

Nem csak a Kárpát-medencében, hanem az egész világon jelentős zöldségnövények tartoznak ebbe a csoportba. A Földön évente termő zöldségmennyiség több mint 10%-a például fejeskáposzta. Különösen Észak-Európába országaiban számít nemzeti eledelnek. Erre példa a lengyel savanyú-leves, a szlovák káposztás sztrapacska, a német és ír elmaradhatatlan párolt káposzta, illetve a magyar savanyú káposzta is!

A káposztafélék a keresztesvirágúak családjába (Brassicaceae ) tartoznak.

Felismerhetők jellegzetes, 2x2 keresztben álló virágszirmukról, becő (vagy becőke) termésükről, gyakori mustárillatukról. Ez utóbbi a mustárolajtól származik, amely a retektől kezdve egészen a kelbimbóig szinte minden családtagra jellemző.

A termesztett káposztafélék közös tulajdonsága, hogy rendkívül tápanyag- és vízigényesek, egész évben odafigyelést, gondos talaj-előkészítést, folyamatos gyomirtást és növényvédelmet igényelnek. A vetésforgó alkalmazása különösen fontos, a család betegségei, különösen pedig egy gyökérgolyvát okozó gomba miatt. Ezért fontos, hogy ne kerüljön ugyan abba a táblába egymás utáni két évben a Brassicaceae családba tartozó növény, például retek vagy mustár.

	A legjelentősebb káposztaféle nálunk a fejeskáposzta (Brassica oleracea convar. capitata) Jelentős B- és C-vitamin forrásunk, akár nyersen akár savanyítva fogyasztjuk. Rengeteg különböző formájú és színű variációja ismeretes, külön fajtacsoportja a párolva elsőrangú vöröskáposzta. Tipp: Kétéves növény: első évben fejet növeszt, második évben pedig virágszárat hajt. Ha meg akarjuk enni, a második évet ne várjuk meg.
	A kelkáposztával (Brassica oleracea convar. bullata) vagy a belőle készült főzelékkel (felénk: pulutyka) sok gyereket ki lehetne űzni a világból Levele hólyagosabb, feje lazább, mint a fejes káposztáé. Hasonló, de valamivel zsengébb, enyhébb ízű a nálunk még szinte ismeretlen vajkáposzta (Brassica napus var. pabularia). Tipp: Ültessünk télálló kelkáposzta fajtát (Mohácsi áttelelő) október közepétől, ami február végétől szedhető, ezáltal biztosítja a tél végi vitaminszükséglet egy részét.
	A karalábé (Brassica rupestris convar. gongyloides) Termesztése az utóbbi években visszaszorulóban van hazánkban, helyette inkább a nagyobb árbevételt adó zöldségfajok termesztése dívik. A karalábé előnye, hogy rövid tenyészidejű, ezért általában elő- vagy másodveteményként, házikertben pedig köztesnövényként (alacsonyabb zöldségnövények, uborka, burgonya sorai között) termeszthetjük. Tipp: Magról is vethetjük és palántáját is ültethetjük. Csak zsengén élvezhető, ezért éréskor gyakran vizsgálgassuk, hogy szedhető-e már. I. osztályúak a 6-9 cm átmérőjű fejek.
	A karalábéhoz hasonlóan kisüzemi káposztafélénk a karfiol (Brassica cretica convar. botrytis) is Étrendi hatása kiváló - segíti az emésztést, emellett ugyancsak jelentős B- és C-vitamin forrás. Nem leveleit, hanem fehér, fejletlen virágzatát fogyasztjuk. Ahhoz, hogy szép színét megőrizze, védenünk kell a naptól. Jó megoldás erre, ha leveleit felül összekötözzük, vagy egy nagy levelet a fejre hajtunk. Tipp: Ültessük szellősen, pl. 50x50 cm-re a töveket. Akkor szedhető, ha a virágzat tejfehér. A karfiol rózsája a kezdemény megjelenésétől számított 1-2 hét alatt fejlődik ki. 0-2°C fokon, száraz pincében 2-3 hónapig is eltartható, hűtés nélkül azonban csak 1-2 hétig őrzi meg frissességét.
	A karfiol rokona az utóbbi évek egyre divatosabb zöldsége, a brokkoli Mediterrán növény, melegigényesebb és erőteljesebb ízű is a karfiolnál. Felhasználása változatos: levesnek, köretnek, savanyúságnak vagy akár főételnek is elkészíthető. Azelőtt szedjük rózsáit, mielőtt a bimbói sárga virágokká nyílnának. Tipp: A levelek hónaljában további kisebb brokkoli-rózsák fejlődnek, amelyek hosszú időn keresztül még szedhetők. A frissen szedett brokkoli mélyhűtőben kiválóan tárolható.
	A másik gyerekűző káposzta a kelbimbó (Brassica oleracea convar. gemmifera) Az Európában üzemi mennyiségben termesztett káposztaféle hazánkban elsősorban a házikertek növénye. Beltartalmi értékei felülmúlják a többi káposztáét, ráadásul az egyes fajták termése - akár télen is - frissen szedve fogyasztható. Tipp: Ha szeptemberben levágjuk a hajtásvéget, a tövek minden energiájukat a rózsák képzésére fordítják. Akár egész télen át szedhető.
	A kínai kel (Brassica pekinensis) Ázsia több ezer éves kultúrnövénye, de Magyarországon csak a 70-es évektől kezdve termesztik Íze kellemes, enyhe, ráadásul főzéskor sem árasztja el a lakást a káposzta szaga. A többi káposztafélével szemben a kínai kel könnyen emészthető. Nyersen, párolva vagy főzve is elkészíthető. A fejes káposztával ellentétben nem képez torzsát, a levélnyele is rövidebb. A káposztafej hosszúkás, tömzsi vagy hordó alakú. Tipp: Akkor kezdhető a betakarítás, ha fej csúcsa alatt 1-/3 magasságban kemény tapintásúak. Tárolásra viszont csak a teljesen bekeményedett fejek alkalmasak. A késő ősszel betakarított fejek néhány héten keresztül jól tárolhatók hűtőszekrényben vagy a pincében.
	Hazánkban még kevéssé ismert a salátaként fogyasztható bordáskel (Brassica chinensis) és a téli zöldként fogyasztott leveleskel (Brassica oleracea convar. acephala) Az előzőekkel ellentétben nem képeznek tömött fejet. A bordáskel kitűnik hosszúkás, sötétzöld leveleivel és fehér, ropogós levélnyelével, amelyeket a kínai konyha szívesen felhasznál. Áprilistól októberig szabadföldön termeszthető. Tipp: A leveleskel jól bírja a téli fagyokat, ezért egész télen át szedhetők levelei, amelyek frissen salátaként vagy párolva fogyaszthatók.