A lótetű kártétele a kertben

A kifejlett lótücsök 4-6 cm hosszú, teste hengeres, színe barna.

Feje és előtorpajzsa finom szőröktől selymes fényű. Elülső szárnyai rövidek, a hátsó pár viszont hosszú, hártyásszárny. Az elülső lábpár erősen kiszélesedett ásóláb. A tojás ovális, 2 mm hosszú, okkersárgaszínű, a talajban, tyúktojás nagyságú fészekben találhatók csoportosan. A lárva eleinte apró, hangyaszerű, szürkésfehér, világossárga, majd barna színű. A kifejlett rovar és a lárva a hidegebb hónapokat kivéve egész évben egyaránt károsíthat.

Hogyan károsít a lótücsök a kertünkben?

A melegágyakban és a szabadföldön a talajt járataival összevissza furkálja. A palántákat kitúrja, a ceruza vastagságú gyökeret vagy a növény föld alatti szárát átrágja. Az ilyen növény elfonnyad, megbarnul, és a talajból könnyen kihúzható. Szárazság idején a vastagabb húsos karógyökeret is megrágja. A talaj felszínén futó keskeny kanyargós járata szövevényes, és kb. 1 cm átmérőjű. Fejlődése 2 éves. A talajban telelnek, a hidegre érzékenyek, néha 1 méter mélyre lehúzódnak.

Előszeretettel telelnek trágyában. A kifejlett, ivarérett lótücsök júniusban a meleg éjszakákon feljön a talaj felszínére. Párosodás után a nőstény hamarosan tyúktojás nagyságú és alakú fészket formál a talajban, mintegy 5-20 cm mélyen. Június végén, július elejénebben helyezi el nagyszámú (200-300 db, néha még annál is több) tojását.

A fészek helyét a talaj felszínén futó járatból levezető spirális akna, és a felette sárguló, pusztuló növényzet árulja el. A tojásokból 1-3 hét múlva kelnek ki az apró, szürkés színű lárvák. Ezek kezdetben együtt maradnak, és korhadó növényi anyagokkal, hajszálgyökerekkel táplálkoznak. A második vedlés után rovarlárvákat és vékonyabb gyökereket is elfogyasztanak. Telelésre 1 méter mélyen is lehatolnak a talajba, vagy az istállótrágyába, komposztba és a melegágyba ássák be magukat. A második telet a lótücsök imágó alakban vészeli át, és csak a következő tavasszal, megfelelő érési táplálkozás után fejlődik ivaréretté.

A legnagyobb károkat ilyenkor okozza. A lótücsök a mély fekvésű, nyirkosabb, könnyű talajokat kedveli. Tömeges elszaporodásának a humuszban gazdag mezőségi talajok és a talajvíz közelsége kedvez.

A lótücsök természetes ellenségei:

Természetes ellenségei fékezhetik elszaporodását. Ezek közül elsősorban a vakondok, továbbá a vetésivarjú, a fogoly, a fácán és a baromfi érdemelnek említést.

Talajműveléssel, növényápolással egész éven át gyéríthetjük a számukat. Kertészetekben, házikertekben a széthányt komposztot és istállótrágyát baromfival tisztítathatjuk meg a kártevőtől. Párosodás idején (júniusban) a talajon mászkáló nőstények a talajba süllyesztett sima és meredek falú fogóedények (pl. konzervdobozok), terelőlécek segítségével gyűjthetők össze. Más időszakban a fogóedényeket a járatok mentén kell elhelyezni. A tojáslerakás idején, a fészkek kiásásával vagy mérgezésével irthatjuk őket. Cinkfoszfidos csalétekkel csak meleg, nedves talajon, az esti órákban tanácsos a védekezés.