Ismerjük meg a növényevő darazsakat! A fenyődarázs

Ismerkedés a fenyődarazsakkal

Egyes fajoknál évente csak egy generáció jelentkezik és a lombpusztulást tavasszal idézik elő; más fajok évi két-három generációval, ősszel pusztítják a lombozatot. Az őszi lombpusztítás sokkal károsabb a fák számára, ezért a több generációs fenyődarazsak veszélyesebbek.

A kifejlett darázs általában egy házi légyre emlékezet, de valójában egy primitív óriásdarázs. A legyeknek egy rend szárnyuk van, a darazsak viszont dupla szárnyakkal rendelkeznek.

A nőstények tojásrakóval vannak ellátva, amelyen apró fogak vannak, ezek segítségével apró nyílásokat fűrészelnek a levelekbe, ahova lerakják tojásaikat.

A darazsak okozta lompusztítások csak helyenként jelennek meg és egy vagy több évig tartanak. Ha egyik évben a lombhullatás több mint 75%-os volt, a következő évben 50%-al kevesebb lombozatra számíthatunk.

A betegség tünetei

A darázs lárvái fejüket és farkukat emelgetik, amikor veszélyt észlelnek. Egy fagy után könnyen felismerhetjük a leveleket, ahol a tojások le voltak rakva, ugyanis itt sárgás színűek.

Az fenyődarázs életciklusa

Augusztustól szeptemberig tart a párzási időszak. A nőstény feromont bocsájt ki, így a hím meg tudja őt találni. Apró fogakkal ellátott, fűrész-szerű tojásrakójával a nőstény nyílásokat ejt a fenyőleveleken, és oda rakja el télire a tojásait. Minden nőstény 6-8 tojást rak le 10-12 levélen, de ez a darázs fajtájától is függ. A fenyődarázs tojás formában telel.

A tojások április-május felé kikelnek és a lárvák június közepéig táplálkoznak. Ezek általában 2-3 tagos csoportokban táplálkoznak ugyanabból a levélből. A levelek így elbarnulnak és elhalnak. Az elhalt leveleket könnyű észrevenni, mert nagyon jól láthatóak az egészséges zöldek között. Amíg nőnek, a lárvák együtt maradnak, és egyazon levelet eszik a tetejétől a tövéig. A lárvák az öregebb leveleket szeretik, és egyik ágról a másikra vándorolnak a leveleket pusztítva. A kifejlett lárvák a földre esnek, és barna gubókká alakulnak át.

Ezekből a darázsfajtákból csak egy generáció fejlődik évente. A több generációs fenyődarazsak életciklusai változóak lehetnek. Az éghajlat is befolyásolja a generációk számát.

A betegség megelőzésére ajánlott módszerek

1. Életerős növényre van szükségünk. A száraz idő és a gyenge talaj kedvező feltételeket nyújt a kórokozók

2. Természetes kezelés. Egyes paraziták meggátolják a kórokozók fejlődését. A helyi madarak is a lárvákkal táplálkoznak. A rágcsálók a földről szedik össze a gubókat. Ezek viszont a városi helyekre nem érvényesek.

3. A tojások eltávolítása. Ha megtaláljuk a tojásokat, még mielőtt kikelnének, eltávolíthatjuk és elpusztíthatjuk őket. Vigyázzunk, mert nem elég, ha csak eldobjuk, mert a lárvák ettől még kikelnek.

4. Mechanikus kontroll. A lárvákat könnyen eltávolíthatjuk, ha levágjuk a fertőzött ágakat. Ezeket helyezzük műanyag zacskóba és pusztítsuk el. A lárvák, akkor is elpusztulnak, ha erősen ütjük a lemetszett ágakat. Zúzzuk szét a lárvákat vagy merítsük bele szappanos vízbe. Ilyen módon csak a kisebb fertőzéseket oldjuk meg, a súlyosabbaknál használjunk növényvédő szereket.

5. Rovarölő szerek. Egyes kertészeti olajok vagy szappanok alkalmasak ezen kórokozók kiirtására. Ezek akkor ajánlottak, amikor a lárvák még kicsik és módunkban áll kezelni a teljes fertőzött felületet. A szabadalmazott rovarírtó szerek között van az acephate (Orthene), az adirachtin (Bio-Neem), vagy a karbarol (Sevin).