Miért fontos a termésritkítás?

A termésritkítás szempontjai:

• A termésritkítás rendszeresen végzett technológiai műveletté vált. A termőfelület kialakítása után, a termőegyensúly fenntartásában a termésritkítás azonos, néha pedig nagyobb szerepet kap, mint a metszés és más fitotechnikai eljárások (pl. alma, körte, őszibarack, kajszi, nagy gyümölcsű szilva).
• A gyümölcsminőség javításában előnyös a termésritkítás, de a vegyszeres kezelés alig jöhet számításba, a kézi ritkítás munkaigénye és költsége pedig igen nagy. A megfelelő terméskötődés és a gyümölcsminőség elérésénél a termésritkítás háttérbe szorul a többi technológiai elemmel (metszés, agrotechnika stb.) szemben. Ide tartoznak a kis gyümölcsű szilvák, cseresznye és meggy.
• A termésritkítás egyáltalán nem épül be a technológiába. A rendszeres terméshozás rendszeres metszéssel elérhető és a termésritkításnak a gyümölcsminőség javításában sincs szerepe (pl. málna, szeder, ribiszke, homoktövis, áfonya, bodza, mandula, dió, mogyoró, stb.).

A termésritkítás célja és hatásai a következők:

1. A gyümölcsminőség közvetlen javítása (a nagyság és méret kiegyenlítettsége, szabályos gyümölcsalak, színeződés, cukor- és vitamintartalom illetve egyéb beltartalmi értékek, minőségőrző szüret).

2. A termésmennyiség növelése (túlterhelésből adódó váratlan terméshullások megelőzése, gyümölcsnagyság növelése, szüret előtti természetes hullás illetve a szüret közbeni technológiai hullás elkerülése).

3. A harmonikus hajtásnövekedés és virágrügyképzés elősegítése (alternancia megelőzése, rendszeres terméshozás elérése, a termésingadozás gazdasági hátrányának elkerülése, az ültetvény életteljesítményének javítása).

4. A fák erőnléti és egészségi állapotának megőrzése és a gyümölcsminőség közvetett javítása (a fejletlen, beteg és sérült gyümölcsök eltávolítása, a túlterhelt termőgallyak sérülésének, letörésének, az ágtorkok sérülésének és a korona szétrepedésének megakadályozása, a hajtások beérésének, a fák télre való felkészülésének elősegítése, a fák téltűrésének fokozása, kedvező fakadási és lombosodási erély, a tápelem-ellátottság harmóniájának megőrzése, az aszálykár mérséklése, a szárazságtűrés fokozása, a fák általános egészségi állapotának megtartása, a gyümölcsök összeverődésének megakadályozása, a moníliafertőzés korlátozása, az alma-, barack- és szilvamoly károsításának mérséklése).

5. Gazdasági előnyök biztosítása (a göngyölegszükséglet csökkentése, koncentrált érés révén kevesebb szüreti menetszám, a szedési teljesítmény fokozása, az árbevétel növelése, a gallyak felkötözési költségének megtakarítása).

A termésritkítás módja, ideje és mértéke:

A szűkebben-tágabban értelmezhető termésritkításnak többféle módja van. Szélesebb értelemben termésritkítás a virágrügyek, később a virágok egy részének eltávolítása is. A virágok gyérítése perzselő hatású vegyszerrel (DNOC) a csonthéjasoknál merült fel. Ez kritikus mennyiségben fitotoxikus lehet és a kezelést követő esetleges virágzáskori fagy jelentős kockázati tényezőnek számít. A csonthéjasok virágzáskori késleltetett metszése bizonyos mértékig a termésritkítás szerepét is betölti. A fagyveszély elmúltával a virágzás végi metszést ilyen céllal hazánkban elsősorban az őszibaracknál alkalmazzák.

Az őszibarackfák gyümölcsszámát azonban csak metszésre alapozva nem célszerű beállítani, még az előbbi speciális formában sem. Hatása a ritkítás ellenére a termésmennyiséget is veszélyezteti. Ugyanis ilyenkor a hajtásrügy is kevesebb lesz a fákon, ezáltal csökken az asszimilációs felület és a gyümölcsméret. A terméskötődés és a gyümölcsfejlődés időszakában a termésritkítás lehetőségei a következők:

• vegyszeres termésritkítás
• termésritkítás a fák gépi rázásával
• kézi termésritkítás
• gumírozott felületű kézi rudak alkalmazása
• kombinált termésritkítás (az előbbi módszerek kombinálása).

Termésritkításra a gyümölcsfajoknál már sokféle készítményt kipróbáltak. Más vegyszeres eljárásokhoz képest legkisebb kockázattal a vegyszeres termésritkítás alkalmazható.