Szeptemberben a kertben

Szeptember végén...

 

A szeptember az évnek számomra az egyik legkedvesebb szakaszának a kezdete, és nem azért, mert ebben a hónapban van a születésnapom, hanem mert a kert ilyenkor sokkal nyugodtabb, mint azelőtt bármikor. A harc a termésért, a növények jó vízellátásáért és a hervadás ellen valamelyest enyhült, és a tennivalóknak egy újabb hulláma vár ránk.

 

A föld magába szívja a meleget

A föld egy óriási fűtőtest, és egy jó nyár melege még egy ideig a talajban marad. A nedvességgel együtt ez teszi az őszt az egyik legjobb ültetésre alkalmas időszakká, mert az ilyenkor elültetett növények gyökereinek lesz idejük elfoglalni új otthonukat a tél beállta előtt. Ez nagy előny számukra, könnyebben túlélik az elkövetkező hónapokat, és gyorsabban előbújnak tavasszal. Ha nem sikerül beszereznünk az örökzöldeket most, vagy a következő hónapban, akkor inkább várjunk márciusig. Az örökzöldek lombozata nagyobb eséllyel pusztul el a szárazságtól, mint a hidegtől, ha a gyökerei nem telepedtek meg eléggé és nem képesek felszívni a nedvességet. Ugyanez mondható el az olyan kevéssé érzékeny mediterrán növényekről is, mint a rozmaring és a levendula.

Szétválasztás

Az évelők, melyek már elvégezték a feladatukat, szintén értékelni fogják a szeptemberi telepítést, ha el akarjuk költöztetni, vagy szét akarjuk szedni őket. Csak a legfiatalabb és legerősebb töveket tartsuk meg a szétválasztás után, tegyük őket szerves anyagokban gazdag, és lassan oldódó műtrágyával kezelt talajba. Ha bazsarózsákat telepítünk át, mindig ugyanolyan mélységbe ültessük, mert ha túl mélyre tesszük, elhalhatnak. A szakállas íriszek gumóit tartsuk közel a felszínhez szétválasztás után, leveleit vágjuk vissza harmadára, a gyökereket pedig jól rögzítsük

Erdei fajták

Bár lehet várni novemberig a tulipánhagymák elültetésével, jobb annyi hagymát a földbe tenni, amennyit csak lehet, hogy elkezdhessenek nőni. Ha postán rendeltük meg a virághagymákat, érkezésükkor győződjünk meg arról, hogy a fontossági sorrendben az erdei fajták az elsők, például a kökörcsin, a kakasmandikó, és a Trillium. A jó kertészboltok nedves komposztba ágyazva küldik el a hagymákat. A „száraz” hagymákat – nárcisz, tulipán, és prérigyertya (Camassia) – csomagoljuk ki és tegyük hűvös, szellős helyre, egerektől távol, addig, amíg kiültetjük őket. Ha még nem rendeltünk virághagymákat, tegyük meg gyorsan, mielőtt kimerülnek a készletek.

Az utolsó fűnyírás

Ha őszi sáfrányt, vagy cikláment termesztünk a pázsit között, nyírjuk le azt, mielőtt a virágok kifejlődnek, mert késő tavaszig ez lesz az utolsó fűnyírás, mivel a fűre szükségük van a virághagymáknak, ez táplálja őket a tél folyamán. Vegyünk szívós ciklámenfajtát cserepes növényként, mert a száraz gumók ritkán tudnak jól megtelepedni. A borostyánlevelű ciklámen tökéletesen megfelel a lombhullató fák alatti ritkás gyep közé.

Felszivárgó nedvesség

Egy hosszú, száraz nyár után a pázsitnak nagy szüksége lesz a szerves, lassan oldódó őszi tápra, de várjunk vele, amíg a talaj nedves és a növekedés ismét megindult. A hűvösebb estékkel és az őszi esőkkel gyakrabban jár együtt a penész és a gomba. Ültessük szét a dáliákat, hogy elkerüljük a dohosodást, és vágjuk le a paradicsomtövekről a levélzet nagy részét. Ez lehetővé teszi, hogy levegő és fény érje a gyümölcsöt, megelőzi a rothadást és elősegíi az érést. Ha szőlőt termesztünk, szedjük le a gyümölcsöt, mielőtt megtámadja a szürkerothadás.

Vénasszonyok nyara

Ha szép idő van, az őszirózsa, a varjúháj és a kúpvirág még két hónapig megőrzi a kert szépségét, de győződjünk meg arról, hogy jól vannak elhelyezve, mert a magasabb fajtákat könnyen elboríthatja az eső. Az őszirózsa és a varjúháj még egy ideig táplálja a nektárevő rovarokat. Kertészként fontos szerepünk van a rovarok táptalajának biztosításában, melyek egyre nehezebben találnak táplálékot, hogy túléljék a kinti vad viszonyokat.